Halálos borospince

Mivel L.-ék rutinos „szocpoligénylők” voltak, úgy döntöttek, kihasználják e területen szerzett ismereteiket. Nagylelkűen befogadtak a telkükön álló sufniba egy négygyermekes, hajléktalan fiatalasszonyt, és a gyanú szerint megegyeztek vele abban, hogy három gyermeke után felveszi részükre a támogatást, sőt még az áfát is visszaigényli. Cserébe megígérték, hogy vesznek neki egy kis házat Szabolcs megyében. A 33 éves nő teljesítette a megállapodást. A felvett segélyből a házaspár építkezni kezdett, de lakójukat négy gyermekével a szabolcsi házikó helyett az épülőfélben lévő családi fészek borospincéjében szállásolták el. A pórul járt családot éheztették, sanyargatták, elvették az asszony iratait, bankkártyáját, és felvették a bankszámlájára érkező segélyeket. A saját pénzéből időnként „kölcsönadtak” a nőnek arra, hogy kifizesse nekik az ablak és fűtés nélküli, dohos pincében való lakhatásért számított 45 ezer forintos albérleti díjat. A szomszédok előtt gyengeelméjűnek állították be szerencsétlent, és életveszélyesen megfenyegették, ha bárkinek beszélni mer a körülményeiről. Vele főzettek, mosattak, takaríttattak, és még fát vágni is neki kellett a tagbaszakadt családfő helyett. A folyamatos fenyegetettség alatt álló anya a helyi önkormányzatnál tett panaszt kiszolgáltatott helyzete miatt. A dolgok végül tragikus fordulatot vettek: a nő legkisebb gyermekének a levegőtlen pince a halálát okozta: a 17 hónapos kislány valószínűleg szén-monoxid-mérgezésben vesztette életét. Halálának körülményeit még vizsgálja a rendőrség.

Három sör a házrészért

– A csörögi önkormányzat jelezte hatóságunknak, hogy L. László és felesége szinte rabszolgaságban tart egy többgyermekes asszonyt – tájékoztatta a Zsarut Kissné Varga Tünde százados, a Váci Rendőrkapitányság sajtóreferense. – Nyomozni kezdtünk az ügyben, de közben március 9-én egy csörögi férfi is feljelentést tett a házaspár ellen zsarolás miatt. A magányosan élő sértett elmondta, hogy a gyanúsítottak kipécézték őt, és folyamatosan a nyakára jártak, hogy adja el nekik a házát. Ő nemegyszer közölte a házaspárral, hogy a ház fele a különélő felesége nevén van, és nem áll szándékukban eladni, de L.-ék megfenyegették, hogy ha nem áll kötélnek, elvágják a nyakát. Nyomatékul többször bántalmazták az idős embert, aki végül azzal próbált kibújni az adásvételi szerződés megkötése alól, hogy állította, elveszítette az iratait. Egy nap a bácsi a közértből tartott hazafelé, amikor lefékezett mellette egy gépkocsi. L. László pattant ki a volán mögül, az autóba tuszkolta a rémült embert, akit L.-né őrzésére bízott, és meg sem álltak vele az okmányirodáig. Útközben közölték a rettegő férfival, hogy megcsináltatják az iratait, majd elmennek egy ügyvédhez, ahol megkötik az adásvételi szerződést az otthonára. Így is lett. Mielőtt az ügyvédi irodába léptek, újfent torokelvágással fenyegették a bácsit, ha kifogásolni mer bármit, és a hallgatásért húszezer forint vételárelőleget, valamint három üveg sört nyomtak a kezébe. Az ötmilliós házért egymilliót ígértek neki, amiből végül egy fillért se látott. A szerződéskötés után még vadonatúj iratait is elvették tőle, majd szélnek eresztették az utcán. A férfi csak azért nem lett hajléktalan, mert útja rögvest a rendőrségre vezetett. A zsaruk csalás és más bűncselekmények gyanújával őrizetbe vették L. Lászlót, mielőtt a sértett feleségét is rákényszerítette volna a ház másik felének eladására.