Nehéz megmondani, miért tartunk itt, ahol. Bizonnyal mindannyiunk felelőssége ez. Hogy mindjárt a magaméval kezdjem: immár 27 éve vagyok újságíró, és ki kell jelentenem, hogy soha nem mondtam magamról, hogy „független/objektív” volnék. Habár a 27 évből most már a huszonnegyediket taposom híradósként, ami ugye némi ellentmondást jelenthet az előbb leírtakkal, mégis merem állítani: soha, egyetlen mondatot sem írtam le, amiről nem hittem, hogy igaz. Tudósítást, hírösszefoglalót mindig igyekeztem úgy elkészíteni, hogy abban minden fél szóhoz jusson. Ez így van most is. Azt már hadd ne vegyem magamra, ha az a bizonyos „másik fél” nem hajlandó szóba állni velem. De miért…
ócska propaganda
„In Dreams Begin Responsibility” „Az álomban kezdődik a felelősség” – dolgozószobájából megosztott képe szerint ez olvasható Matkovich Ilona mögött a falon. Mielőtt e cikk lényegi mondandójára kitérnénk, szenteljünk rövid pár sort erre az idézetre. Az eredeti szöveg William Butler Yeats 1914-ben kiadott verseskötetéből származik. Yeats valószínűleg maga találta ki, de a forrást egy „régi színdarabra” vezette vissza. Aztán 1937-ben egy amerikai költő, bizonyos Delmore Schwartz írt ezzel a címmel egy novellát, amelynek lényege, hogy az író mintegy régi némafilmként látja szülei történetét egy moziban ülve, és ahogy az ősök élete halad, ő egyre haragosabb azért, mert nem tud beavatkozni. Azt,…
Az a helyzet, hogy a sajtószabadság védelme kapcsán is már erősen meg kell kérdőjelezni, hogy a helyi tévé betölti-e közszolgálati szerepét, hiszen a látszat inkább az, hogy immár ez a váci stúdió teljesen a Matkovich-i propaganda médiumává silányul(t)/aljasul(t). És ehhez azért talán már lassan hozzászólhatna a Nemzeti Média Hatóság is! Nemde? De! A Kossuth utcában székelő tévé számos olvasónk jelzése alapján leginkább városházi píár médiummá silányult, mivel számos városi történést inkább elhallgat, elsumákol, elcsúsztat. Vannak, akik legújabb bizonyítékként szóvá teszik például, hogy amíg a kórházi konyha részlegének több száz milliós felújításáról az országos médiából is értesülni lehetett, addig a jelek…
Szabó Csaba, váci jobboldali politikus figyelt fel Matkovich Ilona (jelenlegi polgármester) és Imre Zsolt (volt váci országgyűlési képviselő) egyik rövid párbeszédére, ami a polgármester megszorító intézkedéseket bejelentő sajtótájékoztatása alatti posztja alatt történt. Matkovich itt – bár nem annak szánta –, de egy meglepő őszinteségű beismerést tett: „Folyamatosan mások hibáztatása egy kommunikációs trükk.” Szabó Csaba a maga közösségi oldalán így kommentálta ezt a beismerést: „A polgármester asszony végre bevallotta, hogy a kormány támadása egy kommunikációs trükk. Ilyet mintha már hallottunk volna a »Nagy Főnöktől« : »trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.« A város vezetése helyett…
A negyedik sorszámú városvezető, azaz a harmadik sorszámú alpolgármester saját közszereplői közösségi médiás oldalán – nagyjából két hét óta – ritkulóban vannak az olyan önfényező cikkek, amelyeknek a fotóin maga a mindenhez is értő ődölyfössége ugyancsak megmutatná, ahogy éppen nagyon hozzáért az adott témához. Egy olvasónk karcos írást küldött a fotókon pózolás, illetve a fotókról való visszavonulás jelenségéről, megjegyezve: a bájgúnárként is emlegetett negyedik sorszámú esetében hiúsági kérdésről is szó lehet. Főleg miután egy, a mostani önkormányzati vezetést (is) gyakran kritizáló közösségi médiás oldal szóvá tette, mennyire bénán mutat őkelme számos beruházós PR-fotón, amint azt a látszatot kívánja kelteni, hogy…
Az utóbbi hetekben a közbeszéd fontos témájává vált az a kormányzati terv, hogy erőteljes fakitermelés is szükségeltetik ahhoz, hogy a mostani háborús gazdasági válság idején is elegendő fűtő-tüzelő anyagot lehessen felhalmozni a téli időszakra. A balliberális oldal fogást vélt találni ezen terv kapcsán a kormányon, de a szorításuk bizonyára ennek kapcsán is gyengülni fog az idő múlásával, hiszen bármilyen témához folyamodnak, az előbb-utóbb kifullad, sőt visszájára fordul, mivel nem sok lövésük van a valósághoz. Jess Kinga tanácsnok esetében máris a visszájára fordulás tanúja lehet a városi közügyek iránt érdeklődő polgár. Történt ugyanis, hogy a – saját magát sok egyáltalán nem…
A többnyire csak KamuGeriként emlegetett főpolgármester hiperpasszivitását, silány alkalmatlanságát már számos írás elemezte, rendre adja is hozzá a muníciót a publicistáknak, de sajnos mi sem állunk jobban. A mi városvezetésünk tesze-toszaságára, tehetségtelenségére, alkalmatlanságára ékes bizonyíték a város virágosí(tlaní)tása is. Van néhány ágyás, amelyeket még úgy-ahogy kapirgálnak időnként az odavezényelt munkások, de például nagyon szembetűnő, hogy míg sok más hasonló kaliberű városban pompásan viruló muskátlik díszítik a lámpaoszlopokat, addig nálunk nihil van. Számos helyen Vácon még egyáltalán nem helyezték ki a muskátlikat, ahol igen, ott pedig az optimális ültetési időt (március-április, max. május) meghaladóan túl olyanokat, amelyeket mind a szakemberek, mind…
Újra elöntötte a váci Alsó utcát a víz eső után. Az ott élők szerint ez rendszeres csapadékos idő esetén. Bár Matkovichék még áprilisban azt nyilatkozták, hogy már rég megoldották a problémát, most láthatjuk, hogy valójában nem. Ezt sem! A történet annyi, hogy létezik egy utca Vácon, az Alsó utca, amelyet minden esőzés után úgy elönt a víz, hogy nemhogy száraz lábbal nem lehet közlekedni ott, de egyenesen csónakra lenne szükség. Erről már több poszt is született a közösségi oldalon, az ott élők rendszeresen jelzik a problémát. Tótváradi-Nagy Bence önkormányzati képviselő még áprilisban azt írta: „(…) idén be lett építve egy…
Ha valakinek esetleg nem tűnt volna fel, netán kételkedett volna a dologban, a legutóbbi testületi ülésen a többi között az is elhangzott a városvezetői bársonyszékek irányából, hogy az önkormányzat rengeteget áldoz a sportéletre. Itt van mindjárt példaként a vízi turisztikai megállóhely, mint új, egyre élénkebb életet élő sportbázis. Na már most álljunk meg itt egy szóra! Ez a létesítmény többnyire állami és uniós forrásból valósult meg, a város – még az előző ciklus idején – jobbára a terület biztosításával járult hozzá a fejlesztéshez. Sőt, még az első kapavágás előtt a mostani szivárványos városvezetés némely tagja – feleslegesnek mondván – keresztbe…
„Mondja már, bátyuska, miért van itt felszedve ez a néhány flaszterdarab, minek kerítették el ezt a kőrakást, talán végre történik valami ezen a téren?” – kérdezte egy jóembertől egy valamelyik nógrádi falu felé utazó batyus anyóka a váci buszpályaudvarnál, konkrétan a Márvány térként emlegetett placcnál. „Á, dehogy, nénike, itt évtizedek óta semmi lényeges nem történik, dílerezés, üvegtörések, verekedések persze sokszor előfordulnak, engem is lecsaptak már párszor, de amúgy a helyzet változatlan” – válaszolta a szemmel láthatóan hajléktalan sorsú megszólított. Ha csak a városházi sajtóból tájékozódhatnának a váciak, akkor úgy tudhatnák, hogy a Márvány téren töretlen a „felelős városvezetés” felújítási hevületéből…