HOVA TŰNT AZ ÖNFÉNYEZŐ CIKKEK FOTÓIRÓL A NEGYEDIK SORSZÁMÚ VÁROS(FÉLRE)VEZETŐ?

A negyedik sorszámú városvezető, azaz a harmadik sorszámú alpolgármester saját közszereplői közösségi médiás oldalán – nagyjából két hét óta – ritkulóban vannak az olyan önfényező cikkek, amelyeknek a fotóin maga a mindenhez is értő ődölyfössége ugyancsak megmutatná, ahogy éppen nagyon hozzáért az adott témához.

Manapság is megpróbálkozik az önreklámozással, ami 30 éve a politikai felszínen tartja – nagyjából elege van mindenkinek ebből

Egy olvasónk karcos írást küldött a fotókon pózolás, illetve a fotókról való visszavonulás jelenségéről, megjegyezve: a bájgúnárként is emlegetett negyedik sorszámú esetében hiúsági kérdésről is szó lehet. Főleg miután egy, a mostani önkormányzati vezetést (is) gyakran kritizáló közösségi médiás oldal szóvá tette, mennyire bénán mutat őkelme számos beruházós PR-fotón, amint

azt a látszatot kívánja kelteni, hogy szinte nincs olyan közdolog, közfeladat, közmunka, amihez ne értene. Legyen szó akár szegélykövezésről, akár kézi aszfaltozó úthenger tologatásáról, akár ágvágásról…

 

A folytatásban egyenesen idézünk olvasónk véleményírásából:

„Pedig ez a nagy kútmérgező, mindent és mindenkit eláruló, önmagáértpatrióta fővezír – égbekiáltó városfejlesztő eredményként – beszámolt az utóbbi időben a Márvány tér 2020 augusztusa óta folyamatosan emlegetett, ám gyászosan döcögve haladó átalakításáról, a rózsakerti padok barnára festéséről vagy épp az itteni utak kőszórásáról ugyanúgy, mint újabb parkolási csíkok festéktüsszentéséről…

Ám ezeknél a nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő beköszönéseknél az illusztráló fotókon bizony nem szerepel a közpénzből jól megfizetett alpolgármester. Így pedig adódik a kérdés, mi lehet az oka ennek a visszavonulásnak?

Netán az, hogy épp a kőszóráshoz, a barnára festéshez, rózsametszéshez nem ért az elvtárs, vagy inkább az, hogy besértődött a nevetséges-szánalmas pózolásai kifigurázásán?

De végtére is nem ez itt a lényeg, hanem  az, hogy Ferjancsics László (több városvezető- és képviselőtársához hasonlóan) állandóan a parkolói, vagy épp zebracsíkokon lovagol, mintha ezek felfestése valami hú de nagy tett lenne.

Ugyanakkor a fizetős övezetek kiterjesztésével együtt járó durva sarcolásról sumákolnak, mismásolnak, úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Pedig ezt csakis ők találták ki, csakis ők vezették be, csakis ők büntették meg vele a lakosságot és az ide érkező vendégeket – főszereplőnk is igazán odaállhatna egy bájolgó fotó erejéig egy jegykiadó utcabútorhoz, mondván, ez a mi ajándékunk Önöknek.”