Nehéz megmondani, miért tartunk itt, ahol. Bizonnyal mindannyiunk felelőssége ez. Hogy mindjárt a magaméval kezdjem: immár 27 éve vagyok újságíró, és ki kell jelentenem, hogy soha nem mondtam magamról, hogy „független/objektív” volnék. Habár a 27 évből most már a huszonnegyediket taposom híradósként, ami ugye némi ellentmondást jelenthet az előbb leírtakkal, mégis merem állítani: soha, egyetlen mondatot sem írtam le, amiről nem hittem, hogy igaz. Tudósítást, hírösszefoglalót mindig igyekeztem úgy elkészíteni, hogy abban minden fél szóhoz jusson. Ez így van most is. Azt már hadd ne vegyem magamra, ha az a bizonyos „másik fél” nem hajlandó szóba állni velem.
De miért is írom le mindezt? Azért, mert ezzel a több mint két és fél évtizeddel a hátam mögött be kell látnom: valami erősen megváltozott. Ma már hiába küldözgetem az e-maileket a „másik félnek”, onnan sosem érkezik válasz.
Hogy konkrét legyek: amióta a Matkovich Ilona vezette önkormányzat áll Vác élén, egy, azaz egyetlen alkalommal kaptam választ egy elküldött sajtókérdésre Kereszturi Gyula sajtótitkártól. Arról már nem is ejtek szót, hogy a városháza által tartott sajtótájékoztatókra meghívást sem kapok. Sem híradósként, sem sehogy.
Közben Vác önkormányzata szinte kéjes örömmel számol be arról, hogy mikor nyert sajtópert a VácOnline ellen. A már minden vesszőre megindított eljárások egyről biztosan tanúskodnak: akármennyire próbálják hitelteleníteni, olvasni olvassák. Sőt, az az igyekezet, amivel hitelteleníteni próbálják, azt mutatja, nemcsak olvassák, tartanak is tőle!
És tegyük fel a kérdést:
- nem volna egyszerűbb válaszolni a megkeresésekre,
- nem volna egyenesebb felvállalni a véleménykülönbségeket,
- sőt, esetleg konkrét vitába szállni ahelyett, hogy bennünket, újságírókat alpári módon alázni kezdenek?
- És mire föl?
- Milyen jogon teszik mindezt?
- Netán adnak interjút, amit rosszul idézünk?
- Adnak információt, amit torzítva írunk le?
Divatos kérdés a propagandista/újságíró álvita. Nem is megyünk bele.
De azt azért leszögezzük: információ nélkül csupán feltevésekre alapozva lehet véleményt kialakítani. Mi ezt megtesszük. Meg merjük tenni.
Nem mi vezettük be Vácon a szájzár rendeletet, amelynek értelmében mind a mai napig képtelenség megkérdezni egy szabadon választott önkormányzati dolgozót, mert úgysem nyilatkozhat.
Nem mi, nem én mondtam magamnak egy ismerkedési, véleménycserére felajánlott kávémeghívásra azt, hogy nekünk nincs mit beszélnünk egymással. (Matkovich Ilona mondta egyébként.)
Nem mi váltogatjuk véleményünket, mint a fehérneműt. (Ferjancsics László alpolgármester 1994-ben és 98-ban a Fidesz színeiben jutott váci mandátumhoz, 2002-ben és 2006-ban már MSZP-s volt, 2014-ben pedig Lokálpatrióta.)
És még egy megállapítás a végére. Utoljára értelmes sajtóvita akkor volt Vácon, amikor Furucz Zolival (Isten nyugtassa!) a nyilvánosság előtt fejtettük ki ellentétes véleményünket színházügyben. Azóta ilyesmire példa nincs.
Politikusokkal vagyunk kénytelenek árnyékbokszolni, akik minket számba sem vesznek, de perelni minden mondatunkat perelnék, ha lehetne.
És az újságíró/propagandista kollégák meg a másik oldalon sunnyogva elnyomott félmondatokig jutnak csak el, azt is csak akkor engedik meg maguknak, ha azt hiszik, nem halljuk. Minket bélyegeznek és néznek le, miközben a nyilvánosság előtt gyávák vállalni véleményüket.
Igen. Gyávák. És lehet perelni!
MJP