Húsz tabló, melyen témakörönként válogatott fotók és dokumentumok követik az életutat, a vitrinekben kedves tárgyai és kitüntetési láthatók. A teljes életút ismertetése volt a kitűzött cél, nem pusztán a rendkívüli életműé. A család meggyőződése szerint egy ilyesfajta dokumentálás többet ad, többet megmutat az emberből, nem csak az alkotót ismerhetjük meg általa. Az anyagot Gánti Tiborné gyűjtötte össze, és vejük, Varga László grafikus öntötte formába. A megnyitó idejére megvalósult a professzor úr egyik dédelgetett terve is, felesége megjelentette a visegrádi várról készített Gánti fotók albumát. A Váci Múzeum Egyesület védnökségével zajló megnyitón több, mint százan voltak jelen, a tisztelgők között az emlékező váci és nagymarosi polgárok mellett megjelentek a tudományos élet jeles képviselői is. Köztük volt Prof.dr. Szathmáry Eörs, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, aki rövid megemlékezésében méltatta a professzort.

A Váci Múzeum Egyesület egykori elnökének emlékére összeállított kiállítást pedig Zomborka Márta, a Váci Múzeum Egyesület alelnöke nyitotta meg. A megnyitó szöveget az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.

Az egy éve  elhunyt biokémikus professzor életművét, a Gánti Tibor alkotó életét bemutató  kiállítás megnyitóján ne vegyék rossz néven tőlem, ha néhány szakkifejezéssel indítom mondandómat. Bevallottan szubjektív ez a megemlékezés, és az marad a szakkifejezések magyarázgatásával együtt is, nem tudom, nem is kívánom az érzelmi töltettől mentesíteni szavaimat.    

A kiállítás főcíme „magister vitae”, „az élet mestere” jelentésű gyönyörű  latin kifejezés. Ez, mint Gánti Tiborra vonatkoztatott titulus a hamarosan megszólaló Szathmáry Eörs professzor nekrológjában jelent meg, aki egykori tanítómesterét érdeklődése és munkássága okán érezte jogosultnak a címre. Hisz Ő az „élet mestereként” mindig az élet alapjait, alapelveit, mibenlétét kutatta.

A latin kifejezés után fontosnak tartok itt egy angolt is említeni, ez az imprinting, vagyis a bevésődés. A szó az etológiában, az állatok viselkedéskutatásában alkalmazva egy jelenséget jelöl, ami igen gyors, és kitörülhetetlen tanulást eredményez. Egy folyamat, amikor a fiatal egyed valamit tapasztal, arra reagál, és ez a viselkedés rögződik benne. Adott helyzetben aztán egész életében mindig ugyanúgy, sztereotíp módon viselkedik. Az embernél a bevésődési folyamat létezése eddig nem  igazolt, de Gánti Tibor - csak félig tréfásan – imprinting-ként emlegette saját gyerekkorának, váci éveinek erős hatásait. Belevésődött a gyermekkori környezet, annak minden tapasztalása, a neveltetés minden következménye. Amikor erről beszélt, kiemelte édesapjának, a fegyelmezett, ám nagyon kreatív és kísérletező kedvű órás mesternek a példáját, elvárásait, meg a Naszály lankáin húzódó szőlőt, ahol gyermekként egész nyarakat töltött. És természetesen következett a Liget, a Duna, a sziget, a vízparti séták, a túrák fölemlítése. Csodált környezete mellett gyerekként előbb a regényes tenger vonzotta, a vadon, majd a hó és jég birodalma. Tisztelte a természet erőit, elgondolkodott ember és természet viszonyán.

A családban végtelen szabadságot eredményzett a gyereknek az elvárt fegyelem betartása, majd az ennek nyomán megnyilvánuló teljes szülői bizalom. Egyedül barangolhatott erdőben és vízen, használhatott flóbert puskát, figyelhetett, tapasztalhatott, s a szabadság gyakorlásával tanulta a felelősséget. Nem tankönyvekből ismerte meg a természet összefüggéseit, ezért szinte minden kutatott jelenségre akadt később gyermekkori emlékekből is példája. 

„Mindent megfigyelni, mindenből következtetni. Előre gondolkodni, a jövőbe nézni. És mindent próbálni megérteni. Mindennek van oka. Az ok ismerete nélkül féltudás a tudás.” - írta a '94-ben megjelent Váci eltűnő szigetek című könyvében. „..jónak-rossznak egyaránt van következménye. ...nem a pillanatnyi jó az igazán jó, s mindennek az áldozat adja meg az értékét, amit érte hozunk.” 

Ez a számtalan saját tapasztalat felnyitotta szemét az emberi önzés és rövidlátóság következményeire, a környezet tönkretételére is. "Láttam még a múlt bűneit, új eredményeink szemem előtt bontakoztak ki: de láttam még a múlt értékeit is, s tudom, hogy nagyon sokat közülük balga módon saját kárunkra hagytunk elveszni."
 
Meggyőződése volt, hogy személyiségfejlődésének, kutatói módszertanának kialakulásában döntő szerepe volt annak a kilátásnak, panorámának is, ami a család szőlőjéből nyílt. Északról a Naszály, távolabb a Börzsöny és a Pilis által zárt látóhatár, keleten az Alföld síkja. És uralja mindezt a Duna, ami a hegyek közül kitörve a Szentendrei-szigetet zárja közre. Ebben a csodás környezetben érzékelte a kicsit és a végtelen nagyot, a gyorsat és a végtelen lassút, a mozdulatlant és az örökké változót. Ha erről volt szó köztünk, mindannyiszor egyetértően és elégedetten állapítottuk meg, hogy Vác határában minden jelen van, ami Magyarországon természeti környezetként előfordulhat. 

Ahogy tömören maga is megfogalmazta: a lényeglátást, a megfigyelés fontosságának tudatát, az alkotás értékét és annak örömét hozta hazulról. A családi nevelés hatása mellett talán annak „módszertana” is beleivódott. Megtapasztalni - kipróbálni – megérteni, ez az a láncolat, ami mindig, mindenkor eredményesnek bizonyult az ismeretszerzésben és  átadásban. Gánti rendkívül eredményes ismeretterjesztő volt; a legbonyolultabb tudományos kérdéseket is képes volt közérthetően és érdekesen elmagyarázni, azok lényegét megfogni, kiemelni, és hallgatóinak vagy olvasójának átadni. Közvetlen beszélgetésben, előadásban rájött, ha hiányzott valami a megértéshez, fölismerte hol hiányosak a hallgatóság ismeretei, és nem sértődött meg a valóságra, hanem befoltozta a lyukat mielőtt folytatta volna a magyarázatot. 
A szintetizáló elme mintapéldája volt számomra, akinek gondolkodásában az ismeretek, tapasztalatok összeértek, összeálltak. Nagyon tisztán látott, ragyogóan következtetett. Ezt azonnal megtapasztalhatta a vele beszélgető, függetlenül attól, hogy miről folyt a szó. Gánti átlátta a biológiai rendszerek minden megnyilvánulási formáját, így a társadalomban zajló folyamatokat is.  Ehhez betegsége idején, kényszerű bezártságában leginkább közvetett úton szerzett információkból, távolról érzékelhető emberi megnyilvánulásokból, gesztusokból szűrte le tapasztalatait. Ennek ellenére utolsó beszélgetéseink alkalmával is érzékelhettem, hogy sokkal tisztábban átlátta az ügyeket mint sokan mások, akik közvetlenül jelen voltak, vagy akár dokumentumokból tájékozódhattak. Felismerte a valós mozgatórugókat például a váci múzeum körül az utóbbi években zajló folyamatokban is. 

Soha nem meséltem el neki, hogy nevét meg kellett jegyeznem már akkor, amikor még azt sem tudtam, hogy közös eleme lesz életünknek a Váchoz való kötődés. Egyetemi éveimben a történeti és néprajzi kötetek mellett mindig szem előtt voltak az Ő könyvei, mert közeli családtagom rajongott munkáiért. Írt is neki kérdésekkel teli levelet, és kapott is nagyon korrekt választ arra. Aztán már Vácon, a nyolcvanas évek közepén Rusvay Tibor révén személyesen is megismerhettem, és dolgoztunk együtt - ha nem is napi kapcsolatban, de mégis 15 éven keresztül - a Váci Múzeum Egyesület vezetésében. Az Egyesület akkoriban is aktív tagjai bizonyára megerősítenek benne, hogy mindig ünnep volt, amikor megjelent, amikor találkoztunk, és nem csak azért, mert általában ünnepi alkalmakkor képviselte az Egyesületet, közgyűlésen, konferencián, évfordulók alkalmával. Ahová megérkezett, ott jelen volt. Ha pedig Ő hívott és fogadott látogatót, annak szívélyes és gondoskodó házigazdagént  kellemes órákat, tartalmas beszélgetést, biztonságérzetet adott. Az elnöki posztról való leköszönését egészségének romlása indokolta, de később is figyelt az Egyesületre, fontos kérdésekben megszólalt.

Nem volt könnyű és egyenes életútja, életpályája, ezért is volt hiteles, amikor a munkáról, alkotásról, kiállásról beszélt, és talán ezért is ismerte fel hamar és biztonsággal a más módszerekkel érvényesülni kívánókat. Ezt a rögös, de nagyon eredményes, különös-különleges életutat mutatja be a kiállítás, amit Gánti professzor családja állított össze. A kiállított anyagot a Vele örök szimbiózisban élő feleség, Méda gyűjtötte egybe, és az itt látható professzionális formát grafikus vejük, Varga László adta meg hozzá.
 
Az egykori tanítvány, Szathmáry professzor bővebben szólt a tudományos munkásságról, eredményekről. De javaslom, hogy később vegyék majd kézbe Az élet általános elmélete című Gánti könyvet, amiből az átlagos földi halandó is megértheti a professzor dr. Gánti Tibor nevéhez fűződő korszakos felfedezést. 

Fogadják szeretettel a kiállítást, amely bemutatja egy váci gyerek útját a naszályi szőlőhegytől a Mars kutatásáig. Köszönjük a családnak, hogy megajándékoztak vele bennünket.

Fotók: Varga László

Megosztás