„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Sződligetiek!
A legenda szerint a szabadságharc utáni véres megtorlást vezénylő Ferenc József császár első magyarországi látogatásán mondta el ezt a sokat idézett mondatot. Amikor a kancellárja megkérdezte tőle, hogy miért mondja ezt mindenhol, amerre jár az országban, a császár azt válaszolta, azért, mert csak ennyit tud magyarul...
De lássuk, mennyiben van köze e múltbéli anekdotának a mi kedves községünk jelenéhez?
Sződliget jelenlegi vezetése ma ugyanezzel a szókinccsel és ugyanezzel a belső megelégedettséggel tekint 9 éves működésére.
Őket hallgatva Sződligeten minden nagyon szép és jó, hátradőlhetünk, hisz legnagyobb problémánk egy 300.000 forintért vásárolt, 9 éve elszállított, muzeális villamos.
A fenti retorikában nincs helye annak, hogy a szétporlott járdákon alig tudjuk megközelíteni egymást, hogy a falu szemetes, hogy tavasztól őszig a levegőminőség olyan rossz, hogy ablakot nyitni sem tudunk, a jó levegő reményében ide költöző családok életminőségét és életkilátásait is kockáztatva.
Nem esik szó arról sem, hogy az M2-es beruházásnál - a falu vezetésének elzárkózása miatt - nem érvényesültek Sződliget szempontjai, ahogy a helyi sport- és közösségi élet működésének sérelmeiről sincs szó: arról, hogy megszűnt az országos hírű, a falu lelkes anyukái által életre hívott Mézeskalácsfalu, a sokakat testileg és lelkileg is átmozgató Csipkebogyó táncház és ma már - a sok millió forint állami támogatásból épített - focipályán sem rúghatják ingyen a labdát zöld pólós, ligeti gyerekek.
A Duna-parton majd’ egy évtized leforgása alatt a villamos hangoskodó elvitelén túl fejlesztés nem történt - romokban áll a szabadtéri színpad, ahogy ez a színpad is omladozik, amin most állunk, sőt, kiderült, a mi szeretett Duna-öblünk fillérekért van bérbeadva egy vállalkozónak. Közvilágítás nincs, kulturált bográcsozóhely se, de még egy árva szemetes se került ki.
A település virágtartói közül néhány legfeljebb választások előtt színesedik ki, egyházi közösségeink csak tessék-lássék vannak bevonva a falu életébe, nemzeti ünnepeinken a Himnusz és a Szózat éneklése helyett pohárköszöntőt kapunk, karácsonyra pedig Betlehem helyett egy ajándékkal kitömött autóroncsot a falu közepére.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Önök szerint is minden nagyon szép? Minden nagyon jó? Tényleg mindennel meg lennénk elégedve?
Itt élve, és járva az ország - sokszor kevésbé jó adottságú, de virágzó - településeit ma még korántsem lehet okunk azt gondolni, hogy Sződliget a fejlődés csúcsára ért, sokkal inkább kellő szerénységgel és eltökéltséggel - a Dunakanyar gyorsabban fejlődő településeihez gyors ütemben felzárkózva - végre magasabb sebességi fokozatra kellene kapcsolnunk!
A jelenlegi vezetés azonban, úgy tűnik, nem érzékeli e hiányosságokat.
Bár polgármesterünk szókincse - Ferenc Józseffel ellentétben - nem áll meg a fenti pozitív tartományban, hisz gyökeresen másképp beszél megmondós blogján és különböző politikai pártok képviseletében, országos stallumokért ringbe szállva.
A működésünk keretrendszerét adó magyarországi gazdasági- és közállapotokról, arról, hogy a 10 évvel ezelőtti, az államcsőd-közeli állapot helyett ma egy fejlődő gazdaság tartja meg az országot és benne Sződligetet, egyetlen szó nem esik.
Ellenkezőleg, polgármesterünk szerint hazánkban ma minden nagyon rossz, minden nagyon csúnya és semmivel sem lehetünk elégedettek. Ám a két érvelés egész egyszerűen nem létezhet egyszerre, valahol ez a kommunikáció sántít!
Az ország a test, a települések annak élő szövetei, egymás nélkül nem létezhetnek, a mesterséges elválasztás pedig sebekkel es fájdalommal jár. Sződliget elmúlt éveinek fejlődése egy prosperáló ország lehetőségeinek bővüléséből fakad - ezért épülhet 380 millió forintos állami támogatásból hamarosan bölcsőde falunkban, ezért fejlődhet és bővülhet általános iskolánk, és ezért épülhetett meg az árvízvédelmi gát is. Amikor a polgármester ezeket saját zsenijének tudja be, valójában idegen tollakkal ékeskedik.
Az ország közös teljesítménye nélkül mindez nem valósulhatott volna meg - lehetetlen állapot tehát, hogy a jelenlegi polgármester csendes elismerés helyett hangosan és méltánytalanul kiabál a falu fejlődését motorizáló állami intézkedések ellen. Ez nem hogy nem segít Sződligetnek, de kifejezetten árt is a településünknek!
A ZöldLiget csapata ezt érzékelve sürgeti, hogy a pártpolitikai ambíciók és csatározások mocsarából végre kitekintve, a kormányzat és miden jobbító szándékú civil szervezet, egyházi közösség és minden itt élő sződligeti ember felé nyitottan, szempontjaikat meghallgatva, ötleteiket figyelembe véve közösségünk fejlődése végre magasabb sebességi fokozatra kapcsoljon.
Köszönjük, ha támogatják csapatunkat és számítunk Önökre, nemcsak a szavazófülkékben, hanem a továbbiakban, Sződliget intenzív fejlődését szolgálva is!
Ferenc Józsefhez képest mi azt valljuk, hogy a közepesnél lehet sokkal jobb is! Merjenek hinni ebben Önök is!
Hajrá, Sződliget!
|
