A Sződligetiek Baráti Köre szervezésében hangulatosra sikeredett Sződligeten a „Baráti esték” rendezvénysorozat előadása, március 21-én kora este. A téma sem volt hálátlan, mivel gasztronómiáról, mégpedig az erdélyi – ezen belül is a székely – konyháról, vendéglátásról, főzésről, és természetesen ettől nem éppen függetlenül sok másról is szó esett. A rendezvényen Bábiné Szottfried Gabriella, Sződliget országgyűlési képviselője is részt vett.
Az est vendége Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese volt, aki fent jelzett témában készülő könyvéről mesélt. Igen, mesélt és jó volt hallgatni, ahogy egy kis időre megszűnt minden és felidézett valami nagyon régi, nagyon meseszerű, már-már csak emlékeinkben élő képeket. Hogy miről mesélt? Arról, hogyan találkozott Erdélyben járása során - mintegy 20-25 éve - a gasztronómiával; arról, hogy a konyha iránti érdeklődés első és legfontosabb eleme a türelem és a figyelmesség. Mesélt Erdély sokszínű étkezési kultúrájáról, amit nagyban befolyásol a zordabb időjárás, szemben a Kárpát-medence kedvezőbb éghajlatával, az erdőről, ami egyben élelem forrása, a gombákat például remekül meg tudják különböztetni, a domborzatról, ami a pásztorkodó állattartásnak alkalmas. Arról, hogy Erdélyben a régi magyar konyha jobban megmaradt, többek között a fűszerezés (szerecsendió, kakukkfű, lestyán, majoránna) tekintetében. Aztán szó esett még konyhatechnikai eljárásokról, ízekről, ízesítésről, a különböző népi konyhák hasonlóságáról, különbözőségéről, egymásra gyakorolt kölcsönhatásáról, pörköltről, tokánykultuszról, lucskos káposztáról – ami talán a legszékelyebb étel, és falvanként eltér a készítése, csomborral, kaporral ízesítik, a székelykáposzta, brassói aprópecsenye „névadásáról”, édességekről, így például a kürtős kalácsról, ordas palacsintáról. Aztán az italokról sem feledkezett meg, az italkultúráról, így az oroszhegyi szilvapálinka készítéséről, Ambrus Levente szilvapálinkájáról, székely sörről, és a kihagyhatatlan áfonyapálinkáról mesélt.
A könyv receptekről, történetekről, néprajzi, irodalmi utalással, saját élményekről szól, az ételeket lefényképezik, de szerepel majd archív (pl. levelezőlap, stb.) képanyag is benne. Miután a könyv témáját szűkítenie kellett, így főleg a székely népi konyháról esik benne szó. A könyv megjelenése őszre várható és ígéret van a szerzőtől, hogy könyvbemutatóra is sor kerül ebben a körben. Az est zárásaként az Erdélyből származó, Sződligeten élő házaspár rögtönzött étel- és italkóstolóval lepte meg a társaságot, így különféle ízesítésű (pl. szarvasgombás) sajtok, zakuszkás falatok, házi készítésű csokoládé került az asztalra, melyeknek pillanatok alatt nyoma veszett, mindenki nagy elégedettségére.