Azt még csak-csak el tudjuk fogadni, amikor egy pontozásos sportágban nem a szerintünk legjobb nyeri a versenyt, de hogy ez egy olyan mérhető versenyszámban is előfordulhat, ahol ráadásul a résztvevők egy futamban indultak, tehát szabad szemmel is jól látható a célvonalon való áthaladás sorrendje, az egészen megdöbbentő.
2014. szeptember 24-én történt a Budapest és Pest megye összevont atlétikai diákolimpia fiú 4x1500 méteres váltófutásán (melyet a budapestiek rendeztek), hogy a harmadikként szereplő váltótagok közül az első hat helyen haladó egy körrel korábban váltott. A váltást felügyelő versenybíró tagadja, hogy hibázott volna. Ezt vitatom, mert:
1. A versenybíró engedélye vagy utasítása nélkül fel sem mehet a pályára a sportoló 2. ha ezt mégis megtenné, figyelmeztetni kell őt, s le kell onnan hívni 3. be kellene mondania az éppen közeledő futónak: „Még egy kör”
Azt azért ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a bíró elvégezte az előbb leírtakat, s ezt éppen az élen haladó hat (!!!) csapat szándékosan figyelmen kívül hagyta. De ha ezt meg is tették volna, akkor is a bírónak kézfelemeléssel kellett volna jeleznie a szabálytalan váltást. Ezt nem tette, amelyre bizonyíték, hogy az élen haladókra 5200 méternél rácsöngettek, hogy az utolsó kör következik. A váci Boronkay középiskola befutója tanári utasításra nem állt meg 5600 méternél, hanem lefutotta a harmadik váltótag „hiányzó” körét, s így közel 200 méterrel megelőzve az első „szabályosan” váltó csapatot ért célba.
A történet ezt követően tovább színesedik, hiszen a kizárás sorsára jutott iskolák képviselői természetesen tiltakoztak, sőt néhányan még azt is felajánlották, hogy újra futnák az egészet. Mindkét kezdeményezés elutasításra talált. Már másnap panasszal éltem az elnökség felé. Több vezetőségi tag, köztük egykori válogatott atléták adtak nekem igazat, de a versenybíróság nem engedett egy tapodtat sem.
Szeretném hangsúlyozni, nem azzal van baj, ha valaki hibázik, hiszen a versenybíró is ember, hanem azzal, amikor képtelen ezt elismerni, sőt további hazugságokkal igyekszik azt leplezni. Mindezt egy diákolimpián. Milyen üzenete van ennek a fiatalok számára? Számomra az alábbi: „Dolgozz becsületesen, tisztességesen, érj el kiemelkedő eredményeket, de mindig készülj fel arra, hogy valaki vagy valakik nemtörődömségből, rosszindulatból vagy szakmai hozzá nem értésből adódóan egy pillanat alatt tönkre fogja azt tenni!”
Csak kiegészítésként jegyzem meg, hogy ezen fiatalok közül volt, aki augusztusban több mint 50 km-ről járt be az edzésekre, pedig nem profi. Biztatták egymást, küzdöttek egymásért. S miközben az országos elnökség elérte, hogy a diákolimpiai dobogós helyezésekért felvételi plusz pontokat lehessen szerezni (nagyon helyesen), a potenciális érintettek, akik hangsúlyozom: sokat tettek ezért, rajtuk kívül álló okból elesnek ettől a lehetőségtől.
Érdekesség, hogy még atlétikai világbajnokságokon is többször előfordult, hogy futó önhibáján kívül esett el táv közben, sőt olyan is volt, amikor még csak nem is ért célba, a versenybíróság határozata alapján mégis indulhattak a következő fordulóban vagy akár a döntőben. De hát ez nem egy atlétikai világverseny, ez egy megyei diákolimpia volt. (!)
Nem szeretnék személyeskedni, ezért a történetnek sem a pozitív (segítő szándékú), sem a negatív résztvevőinek a nevét nem írom le, csak a sajátomat.
Azt még csak-csak el tudjuk fogadni, amikor egy pontozásos sportágban nem a szerintünk legjobb nyeri a versenyt, de hogy ez egy olyan mérhető versenyszámban is előfordulhat, ahol ráadásul a résztvevők egy futamban indultak, tehát szabad szemmel is jól látható a célvonalon való áthaladás sorrendje, az egészen megdöbbentő.
