A váci Madách Imre Művelődési Központban december 3-án kerül bemutatásra a Római vakáció című zenés darab, melynek egyik főszereplője egy ifjú színész tehetség, aki nem is olyan régen még itt városunkban, a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium padsorait koptatta. Zsigmond Emőke az idén végzett kitűnő eredménnyel a Színház és Filmművészeti Egyetem színművész szakán, de már most számos előadásban csillogtatja tehetségét. Szerepeiről, jövőbeni terveiről és természetesen a váci fellépéséről beszélgettünk vele.
- Hogyan éled meg, hogy nemsokára „hazai pályán” játszhatsz?
- Jelenleg Tenki Rékával ketten visszük ezt a szerepet a Római vakációban. Mikor megtudtam, hogy Vácra is hívták a darabot - mivel én váci vagyok -, külön kértem a producert, hogy nagyon szeretnék otthon játszani. Szerencsére ez sikerült, úgyhogy nagyon várom már, hogy a váci közönség előtt játszhassak. - Maga a történet hogy tetszik neked?
- Csodálatos, nagyon szép és szívhez szóló. Végül is ez már klasszikusnak számít és jó érzés úgymond kicsit Audrey Hepburn bőrébe bújni.
- Nem lehet sok szabad időd, hiszen ezzel párhuzamosan más darabokban is játszol.
- Igen, szeptember óta a Szkéné színpadán a Forte Társulat előadásában a Bűn és Bűnhődésben játszom Horváth Csabával, ez még viszonylag friss dolog. Ami viszont régebben kezdődött, az a János vitéz a Nemzetiben valamint a Nemzeti Galériában csinálom a Textúra című előadás sorozatot Valló Péter rendezésében. Ez nagyon izgalmas összművészeti feladat számomra, ami arról szól, hogy 10 kortárs magyar szerző egy-egy novellát írt a múzeum állandó kiállításából 10 képzőművészeti alkotáshoz, melyeket tíz kiválasztott színész ad elő a festmények előtt. Játszom még a Julie kisasszonyban a Sanyi és Aranka Színházban, ami a budaörsi Latinovits Színház koprodukciója Berzsenyi Bellagh Ádám rendezésében, valamint a Belvárosi Színházban a Hair-ben. Ezeket még az Egyetem ideje alatt kezdtem el, így nem is élek meg egyenlőre nagy különbséget az egyetemi lét és a „nagybetűs élet” között.
- Korábban versenytáncos is voltál, mikor döntötted el, hogy színésznő akarsz lenni, vagy voltak más álmaid is?
- A táncot mindig is imádtam, a legjobb számomra az volt, hogy versenyezhettem. Amit igazán a tánc adott, és nagyon fontos volt számomra, az az, amit minden sport tud adni. Egyfajta munkamorál, kitartás, rendszeresség, küzdeni akarás, a „nem adom fel” felfogás. Az egyetem előtt nekem még nem nagyon volt fogalmam arról, hogy mi a színház, meg a színészet, és a színpadon mi is történik. Nem nagyon emlékszem rá, mikor dőlt el bennem, hogy színésznő szeretnék lenni. Bár, ha jobban visszaemlékszem, egyszer elmentem az Örkény színházba megnézni az Elektrát, amit történetesen Bocsárdi László rendezett, aki a sepsiszentgyörgyi színháznak az igazgatója, rendezője. Nagyon megtetszett és nagyon nagy hatással volt az akkori énemre, úgyhogy szerintem talán akkor döntöttem el.
- Még nagyon a karriered elején vagy. Drámai, vagy inkább a könnyedebb műfaj felé szeretnél haladni?
- Azt szokták mondani, hogy egy tragédia akkor jó, ha az ember nevetni is tud rajta, a vígjáték meg akkor, ha az ember sírni is tud rajta. Úgyhogy én mindkét területen otthon érzem magam, már csak azért is, mert ezt nem nagyon lehet behatárolni olykor még egy darabon belül sem. Akkor jó egy előadás, ha a néző mindkettőt megkapja. Mind a két ág nagyon fontos, és kell, hogy mindkettőt tudjam.
- Mik a terveid a jövőre nézve? Úgy tudom, most szabadúszóként dolgozol.
- Igen, nem szerződtem le egyik színházhoz sem. Ez azt jelenti, hogy ha kapok egy felkérést, egy lehetőséget, akkor eldönthetem, hogy azzal élek, vagy sem, így több helyen is játszhatok párhuzamosan, ez a szabad akaratom. Nekem egyelőre ez így jó. Évről évre ajánlanak fel színházak szerződéseket egy-egy évadra, így évről évre el lehet dönteni, hogy szabadúszó maradok-e, vagy bekapcsolódok egy társulathoz. Persze mindkettőnek van előnye, meg hátránya is. Most úgy gondoltam, hogy az egyetem után nem akarok sehova sem elköteleződni, hogy minél többet lássak, minél több féle munkával szembesüljek. Én még új vagyok, nekem még sok újat tudnak mutatni és igyekszem minden újat meg is tanulni. Még nem találtam meg azt a társulatot, amelyikben azt mondhatom, hogy igen, én ennek az alkotó munkának szeretnék a részese lenni. - Úgy tudom, a Vígszínház Óz című darabjában te lettél volna Dorothy, de aztán még sem. Mi történt?
- Egyeztetési problémák miatt dőlt el végül is így. Nagyon nagy előadásszámmal rendelkezik ez a darab, ami komoly kötöttséget jelent. Nekem fontos, hogy a jelenlegi szerepeimet, előadásaimat tovább tudjam csinálni, ami viszont nem volt összeegyeztethető az Óz havi több előadásával. Ha elvállalom, az nem lett volna etikus a jelenlegi társulatokkal, ahol folyamatosan játszom.
- Minden színésztől meg szokták kérdezni, így a karriered elején még aktuális is lehet: van-e szerepálmod?
- Nincs ilyen. Lesz Rómeó és Júlia Budaörsön, ahol Júliát játszom, ráadásul Mészöly Dezső fordításában adjuk elő, ami egy gyönyörű klasszikus. Utána pedig az Örkény színházban Mariannet fogom játszani Ödön Von Horváth: Mesél a bécsi erdő című darabban Bagossy Levente rendezésében. Ezek mind lehetnének szerepálmok, de a világirodalomban annyi gyönyörű szerep van, felsorolni sem tudnám. Nekem az a feladatom, hogy minden szerepet, amit kapok azt megszeressem és lelkemhez édesgessem és azt teljes lényemmel képviselni tudjam, bármilyen a karakter. - További sok sikert kívánok, remélem sokat fogunk még hallani rólad, és sokszor fogsz még játszani itt nálunk, Vácott is.
A váci Madách Imre Művelődési Központban december 3-án kerül bemutatásra a Római vakáció című zenés darab, melynek egyik főszereplője egy ifjú színész tehetség, aki nem is olyan régen még itt városunkban, a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium padsorait koptatta. Zsigmond Emőke az idén végzett kitűnő eredménnyel a Színház és Filmművészeti Egyetem színművész szakán, de már most számos előadásban csillogtatja tehetségét. Szerepeiről, jövőbeni terveiről és természetesen a váci fellépéséről beszélgettünk vele.
- Korábban versenytáncos is voltál, mikor döntötted el, hogy színésznő akarsz lenni, vagy voltak más álmaid is?
