Nagy B. István (képünkön) alkotói tevékenységéből állították össze azt a tárlatot, amely február másodikán, csütörtökön nyílt meg Budapesten, a Radnóti Miklós Művelődési Központban (Budapest, XIII. ker. Kárpát utca 23.). A 2006-ban elhunyt művész 1933-ban született Szilvásváradon. 1951 és 1956 között az Iparművészeti Főiskola gobelin szakán tanult. 1956-1959 között elvégezte a Képzőművészeti Főiskola festő szakát is, ahol Ferenczy Noémi, Szőnyi István, Bernáth Aurél tanítványa volt. ). 1961-től állította ki műveit.
1978-1986 között a Képzőművészeti Szövetség területi tanácsadó titkára, 1981–től a választmány tagja volt. 1988-tól az Egri Tanárképző Főiskola rajz szakos tanszékvezető főiskolai tanára volt. 1995-ben a Minnesotai Egyetem vendégtanára volt. Több külföldi tanulmányúton is részt vett.
Nagy B. István természetelvű, figurális festő volt, de kompozíciói szimbolikusak, epigrammaszerűen tömörek. Egy-egy képét egy vezető szín dominanciájára komponálta; ez igen gyakran a sárgás valamint a kékeszöld variációira épült. A kortárs magyar festőművészet emblematikus és sokszor méltatlanul elfeledett alakja volt. E kiállítás a magántulajdonban lévő hagyaték egyszeri és egyetlen bemutatásának tekinthető – írják a kiállítás szervezői. Nagy B. István több elismerést is kapott pályafutása elismeréseként, így 1983-ban Munkácsy-díjat kapott, míg halála évében, 2006-ban átvehette a Vác Város Művelődéséért Díjat. A kiállítása február 27-ig megtekinthető.