Koday László Csokonai-díjas festőművész kiállítása október 18-án nyílt meg a váci Főtér Galériában. A kiállítást Pilaszanovits Irén művészettörténész nyitotta meg. Koday László festőművész a hazai kortárs naiv festészet egyik legjelentősebb alakja, aki egyéni kiállítás formájában Vácott első ízben mutatkozik be.
Koday László művészetének kimeríthetetlen forrása a folklór, a magyar népi kultúra, amelyhez mesélő jókedvében újra meg újra visszatér. Meseszerű-szürrealisztikus képein a népművészet formakincsei személyes tartalmakkal telítődnek: a népmese csodálatosan eleven világát gyermekkori élménymontázsokkal rétegezteti. Festményei – a kompozíciós sűrítés segítségével – összefüggő történeteket mesélnek; térben és időben távoli epizódok jelennek meg a képsík különböző részein. A történetek kiindulópontjául a falusi élet mozzanatai szolgálnak.
A magyar falu ismert momentumait azonban mesévé színezik a varázslatos elemek, a nádfedeles parasztházakat, galambdúcos udvarokat és kerekerdőket égigérő (élet)fák, embernagyságú virágok és seholsincs élőlények hada népesíti be. Falusi arcok között varázslatos állatalakok: fa tetején ücsörgő kecskék, egymásnak a Holdon találkát adó, éneklő macskák, felhők felett repkedő, lila-kék, pettyes malacok. A mese világában persze minden megengedett: a festményekből áradó öröm „megfellebbezhetetlenné" teszi a mese igazságát, s a szürreális megfogalmazás szükségszerűségét. Semmi meglepőt nem találunk abban, hogy az idillikus, tiszta, élénk színű képeken kacskaringós utak vezetnek az ég felé, hogy az élőlények – fittyet hányva a fizikai valóság unalmasan szürke törvényeinek – a levegőben lépdelnek, vagy hogy a házak a fa tetejére kerültek. Azon pedig végképp, hogy ebben a világban – csakúgy mint a mesében - minden tökéletesen harmonikus, s e rendben, a jó és a rossz végül egyaránt helyére kerül.
A kiállítás november 13-ig megtekinthető. Maczkay Zsaklin