A kiállítás rendezője: Bárdosi József művészettörténész így ír László Dánielről a 2005-ben megjelent Tulajdonságok nélküli művészet című kötetben: "A 2000. év után elindulhat más úton is a tájképfestő, megpróbálkozhat önmaga és a természet romantikus újranaturálizálásának kétes programjával is. És ha nem is újranaturalizál, mindenesetre egészen közel megy a természethez egy-egy olyan fiatal festő, mint László Dániel.
A természet-közeli tájképeit elsőként a “váratlan” költői kifejezéssel illetem, akkor nyomatékosítottam megfelelően, hogy természet, festészet és egyéni teljesítmény szokatlan, de szerencsés találkozásáról van szó. Váratlan, mert az elmúlt évtizedekben többnyire vagy kizárólag absztrakt, geometrikus és konceptuális képi tájakon“legeltettük” szemeinket. A váratlan megjelenés bizonyítja, hogy lehet még hiteles tájképet festeni. És nemcsak váratlan, hanem élvezetet nyújtó képekről van szó, ám ne gondolja senki, hogy a galériák látványos, de kínos érzéki gyönyöre szerint. László Dániel tájképei látszólag a hagyományos műfaját idézik, de csak látszólag. A megfestés lendületes gesztusai és kalligráfiái kétséget sem hagynak afelől, hogy részletező és szfumátós tejszínhabról szó sem lehet. Részletezés és szfumátó helyett naturalizmust, bátor ecsetvonásokat és festői
megoldásokat látunk. Az összképet módosító részmegoldások elárulják, hogy analitikus szemlélet vezeti az ecsetet. Az analitikus szemlélet nem engedi, hogy a természetutánzás illúzió maradjon, hanem egészen a természet képi újraalkotásáig, képfestésig vezet. A megértett és újraalkotott látvány pedig a kép nézésének örömével ajándékozza meg a
szemlélőt. A képnézés izgalmát a különféle kifejezések egymásba “írása” okozza: egyrészt a téri illúziót felidéző nagy felületek, másrészt a síkot felülíró ecsetvonások dinamizmusa. A nagyfelületek kétségtelenül távlatot, téri illúziót adnak, ezzel szemben a felületet kalligráfiák dekoratív struktúrája “szántja fel”. A stilizált ecsetvonások nemcsak analitikussá, hanem poétikussá teszik a táj nagy zöld, sárga és barna foltjait. A kalligrafikus ecsetfutamok tehát nem az illúziót szolgálják, hanem segítenek elkerülni a tájképfestők könnyű útját: a hatásos részletező naturalizmust és az érzéki, de üres látványt. A módszere azon alapszik, hogy a látás során képesek vagyunk ugyanazt a formát – egyszerre vagy legalább is gyorsan váltogatva – konkrét és absztrakt
felületként látni, majd illúzióként, képként értelmezni." Minden érdeklődőt szeretettel várnak
a kiállítás megnyitóján a szervezők! |
A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának fenntartásában működő váci, Tragor Ignác Múzeum szervezésében nyílik László Dániel festőművész kiállítása április 8-án, kedden 17 órakor a váci, Katona Lajos utcában lévő Görög templom kiállítótermében. A hétfői napok kivételével mindennap 14 és 18 óra között látható tárlatot Sinkovits Péter művészettörténész nyitja meg.
