Jókai Anna ezt megelőzően két évvel ezelőtt járt Vácott, amikor is a Ne féljetek című regényét mutatta be. Az írónő az előadás első felében aktuális kérdésekről, valamint általános filozófiai, erkölcsi hitvallásáról, napjaink „írástudóinak felelősségéről", illetve a hit és a tudás összebékítéséről beszélt.
Jókai Anna a napi politikától kezdetektől fogva elhatárolódott, ám mindamellett hangsúlyozta, hogy – a tévhitekkel ellentétben nem pusztán a szavakban élő – írónak a közéleti szerepvállalásban kikerülhetetlen felelőssége van. Mint mondja, ha végignézünk a magyar irodalomtörténet nagyjainak a során, láthatjuk, hogy minden korban a szellem emberére hárult a feladat, hogy „iránytű" és útmutató legyen. Úgy véli, hogy a XXI. század elején, amelyben megrendültek a spirituális alapok, s az emberek jelentős hányada valódi „lelki kapaszkodók" nélkül él, különösen fontossá vált, hogy az író őrizze, és felmutassa az örök, emberi értékeket. Mesélt ugyanakkor azokról a lelki/szellemi válságokról, mit „a lélekben beálló sötétségként" ismernek a szellem emberei. Saját bevallása szerint őt is többször megérintette már a félelem és a kételkedés: vajon mit tehet ő, hiszen a könyvei elég hatalmat nem jelentenek ahhoz, hogy ténylegesen megváltoztassa a bennünket körülvevő, negatív dolgokat. A választ végül – néhány évvel ezelőtt – Szent Teréz gondolataiban lelte meg, aki ugyanerre a dilemmára azt felelte, hogy „habár az emberi nyomorúság és szenvedés végtelen, ő és lányai arra tették fel az életüket, hogy ebből a végtelen óceánból nap, mint nap egyetlen cseppet elvegyenek." Jókai Anna – aki egész életművében az élet értelmét és végső céljait keresi – maga is vallja, hogy az élet értelmét minden nap ez az egyetlen csepp adja meg. A hetvenöt éves írónő ennek jegyében járja mindmáig az ország különböző településeit, s szerepel irodalmi rendezvényeken, felolvasásokon, hogy könyvei mellett előadásaiból is hitet meríthessenek az emberek.
Jókai Anna az előadás második felében az új regény keletkezéstörténetéről, eszmei tartalmáról és üzenetéről mesélt, majd szemelvényeket olvasott a könyvből. A regény (címében is) egyértelműen utal a Beckett-i drámára, ugyanakkor annak bizonyos szempontból újragondolása és átértelmezése is. Az „átértelmezés" hátterét a két író világnézeti különbsége adja meg, ezért S. Beckett, illetve Jókai Anna egyazon kérdésre más-más választ talált. A magyar írónő által is nagy elődként számon tartott drámaíró szkeptikus és pesszimista világlátásából következik, hogy hősei magasabb cél és értelem nélkül, teljesen hiábavalóan élik mindennapjaikat, ezért eleve kudarcra ítélt „kitörési kísérleteiket" is szánalmas és groteszk hangulat fonja körül. Az abszurd dráma legfőbb abszurditását a hiábavaló, nemlétezőre való várakozás határozza meg, hiszen a Beckett által festett világban „Godot" nem létezik. Ezzel szemben Jókai Anna számára „Godot" léte nem kérdéses, ám az, hogy az ember kinyitja-e neki a kaput, az egyedül az egyén döntései közé tartozik. Ezért a regényben - a transzcendens valóság tükrében - értelmet nyernek az evilági megpróbáltatások és küzdelmek is. A kiadó által a XXI. századi Az ember tragédiájaként jellemzett regényben a társadalom szinte valamennyi prototípusa felvonul: a megalomániások, a hatalmat és anyagi javakat kergetők, a hedonisták, az álszentek, a megnyomorítók és megnyomorítottak és végül a bibliai Szent Család alapokat őrző, ám a modern világ által abszurd köntösbe öltöztetett alakjai: egy hajléktalan csonka család, egy néma anya és egy néma fiú. A mű végső üzenete az, hogy az emberiség - noha nehéz időket él - nincs veszve teljesen, hiszen várakozik, s ezt a várakozást áthatja a reménykedés. Az író-olvasótalálkozó végén Jókai Anna a helyszínen dedikálta a regényt. Maczkay Zsaklin
Fotó: Cservenák Péter
|
A Magyar Piarista Diákszövetség váci tagozata által rendezett író-olvasótalálkozó vendége volt a Kossuth-díjas írónő, Jókai Anna, június 17-én, vasárnap. Az írónő ezúttal az Ünnepi Könyvhétre megjelent új regényével, a Godot megjött című művel érkezett. 
