Szeberényi Lehel, a Dunakanyar írója nyolcvanöt esztendővel ezelőtt született. Az író csaknem harmincöt esztendeig élt a térségben. A váci Madách Imre Művelődési Központ harmadik alkalommal hirdette meg a Szeberényi Lehel groteszk prózamondó versenyt.
A csaknem harminc résztvevőt felsorakoztató kulturális megmérettetésen
"hazai" győzelem született, ugyanis az intézmény falai között működő
Fónay Márta Humánia Drámai Műhely növendékei végeztek az élen. Koren
Gábor első, míg Smál Gábor második helyen végzett. A két fiatal állandó
meghívást és folyamatos szereplési lehetőséget tudhat magáénak az
Irodalmi Rádióban.
Valamennyi résztvevő a kötelezők mellett egy-egy szabadon választott prózai művet is előadtak. A szabadon választott művek közül Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Örkény István tollából származó írásokat adtak elő a legtöbben. A zsűrit olyan illusztris személyek alkották, mint Székely Sándor, a Móricz Zsigmond Társaság tagja, Maróti István, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője és Elter Katalin szociálpszichológus, a Szeberényi család tagja.
Koren Gábor a gimnáziumi évei során került kapcsolatba a helyi színi-társulattal. Vezetőjük, Góczán Zsolt akkortájt járta végig a váci általános és középiskolákat, ifjú tehetségeket keresve. Ugyanígy jutott el a jelenleg középiskolai tanulmányait folytató Smál Gáborhoz is, aki akkor még általános iskolás volt. Mindkét Gábor maga mögött tudhatott már jónéhány irodalom versenyt, iskolai szereplést.
Koren Gábor azóta már két felvételi próbálkozáson is túl van. A Színművészeti Egyetemre azonban nem került be. Gábor úgy véli: ha számára valóban az van megírva a nagy könyvbe, hogy színész legyen, akkor úgyis az lesz, egyetemi diplomával, vagy anélkül. Annak lehetőségét sem zárja ki természetesen, hogy más úton kell elindulnia. Az idő meghozza gyümölcsét.
A közelmúltban megtartott verseny sikere után sem pihenhettek a színész-palánták. A gyerekeket a művelődési központ Mikulás-napi műsorában és a városi betlehemes rendezvényen láthatták legutóbb. Az év utolsó napjaiban pedig a fiatalok és a felnőttek számára kedveskednek műsorukkal. Petőfi Sándor örökbecsű művét, a Helység kalapácsát december 29-én, pénteken 19 órától mutatják be a Madách Imre Művelődési Központban. A belépőjegy ára elővételben 500, az előadás napján, a program előtt 800 forintért váltható a művelődési központ információs pultjánál.
A helység kalapácsa: Petőfi eposz-paródiája, amely a költő ritka jókedvében született, nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzó pátoszt, a fennkölt hangnemet, a jellegzetes eposzi kellékeket gúnyolja ki, hanem a költészet "vasárnapias", ünnepélyes értelmezését is. A hatalmasra növesztett falusi életkép már tárgyválasztásában (kocsmai csetepaté) méltatlan az eposz műfajához, a költő mindezt megtoldja a költészet "lefokozásával", rengeteg iróniával és humorral, jellemkomikummal és nyelvi leleménnyel, parodisztikus és profanizáló elemmel, mesterkéltséggel és naivitással.
Szeberényi Lehelről: Szeberényi Lehel újságíróként kezdte pályafutását a felszabadulás utáni években. Irodalmi riportjaival, tudósításaival hívta föl magára a figyelmet; írásainak elevenségével, hitelével, a Móricz Zsigmondra emlékeztető színekkel. 1951-ben két regénnyel is jelentkezett (Napkeletre, A hegyek elmozdulnak). Irodalmi műveiben- elbeszélése6kben, kisregényekben, regényekben - mindenekelőtt az átalakuló világ krónikása kívánt lenni, a klasszikus realizmus normáinak megfelelően akarta bemutatni a paraszt- és munkásélet változásait a negyvenes és ötvenes évek fordulóján. A hatvanas és hetvenes években prózája gazdagodott és mélyült, műveinek világából eltűnnek az ötvenes évek hamis illúziói, a vágyott valóság helyébe az igazi kerül. Elbeszélései és kisregényei továbbra is gyakran mozognak az úgynevezett kisemberek körében, de egyre többet foglalkozik saját nemzedékének ifjúságával, a negyvenes évek második felével, a világot egykor megforgatni kívánó fiatal plebejus értelmiség dilemmáival. A megfigyelői és a krónikási magatartás meghatározza újabb műveit is: az emberi viszonyokat, helyzeteket jobban árnyalja, ítélkezése nem annyira apodiktikus, mint pályája elején, sokkal gazdagabb skálán szól humora. Változatlan viszont valóságfölfogása: az érzékelhető-tapasztalható (s megtapasztalt) tényekből indul ki, írói szemléletének központi kategóriája a hitelesség.
A publicista Szeberényi kapcsolata nyilvánvaló a prózaíróval, hiszen karcolatai, tárcái, jegyzetei leginkább a múlt században rajznak nevezett műfajhoz állnak közel, más szóval: novellák vázlatainak tekinthetjük őket. Két jellegzetes kötete: A költő és őrangyalai (1965) és a Napsugár utca (1968). Megannyi konkrét ismeret a hatvanas évek Magyarországáról, a hétköznapok megannyi részlete színes képekben, a fonákságok frappáns rajza - megbocsátó humorral színezve. Így leplezi le Illés Béla híres - és kitalált - Guszev kapitányát még az író életében; fölkutatja Móricz Zsigmond nyomait Leányfalun, beszámol csehországi utazásáról. A helyszín a leggyakrabban választott szülőföldje, a Dunakanyar. Ennek a tájnak lett hűséges krónikása, mintha a középkori Pilis megyét tette volna meg szűkebb pátriájának - Szentendre székhellyel. Szól a természet szépségeiről, a fenséges folyóról, a pilisi hegyekről, a vidék sajátos atmoszférájú - akkoriban újrafelfedezett - városáról, Szentendréről. Megismerjük az ott lakókat, kétkezi munkásokat, nyugdíjasokat és az itt letelepedett vagy hétvégi házukba kijáró értelmiségieket, köznapi gondokat és ünnepi alkalmakat. Megteremtődik így Leányfalu és környékének egyféle magánmitológiája, amely a későbbi művekben újabb és újabb színekkel gazdagodik, egy valamikor elkezdett lírai szociográfia, {881.} amelynek nincsen tulajdonképpen vége, nem lehet lezárni. Így az 1973-ban megjelent Családi körben című kötetének is egyik főhőse Leányfalu. Ezt a kötetet Sarkadi Imre emlékének ajánlotta az író. Annak a pályatársának, akivel annak idején együtt dolgozott a Szabad Szó szerkesztőségében, akinek történeteit annyi irodalmi legenda örökítette meg. A hatvanas évek elejétől tér vissza Szeberényi rendszeresen ifjúkorának világához, ahhoz a baráti körhöz, a híres "Kormoránokhoz", amely döntő hatással volt eszméinek alakulására, íróvá válására. Ez a közeg mindenekelőtt optimizmust sugallt, a világ közeli megválthatóságának reményét, az értelmes cselekedetek hitét.
Szeberényi Lehel, a Dunakanyar írója nyolcvanöt esztendővel ezelőtt született. Az író csaknem harmincöt esztendeig élt a térségben. A váci Madách Imre Művelődési Központ harmadik alkalommal hirdette meg a Szeberényi Lehel groteszk prózamondó versenyt.
