Az ember az élete folyamán sokszor jut el arra a pontra, amikor elfelejti Ő is volt fiatal és bohó, s megboldogult ifjúkorában számos meggondolatlan dolgot cselekedett. Aztán jönnek a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatok, kissé lebecsülve a mai fiatalok ténykedéseit. Akadnak azonban napjainkban is olyan ifjak, akik nem mindennapi dolgot „követnek el”, s így válnak követendő példává, olyan személlyé, akire érdemes felnézni.
Utóbbiak közé tartozik Tóth-Bajnógel Adél Csilla, aki ugyan ebben az esztendőben válik nagykorúvá, de kortársainál már régóta felnőttebb módon éli mindennapjait. Emiatt talán picit különcnek, vagy „kirekesztettnek” tarthatják a hozzá hasonló életkorú személyek, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Feltehetőleg persze akkor sem állna be a mások által jónak, jobbnak tartott sorba, ha ezzel ugrásszerűen megnőne a népszerűsége, mert akkor az már nem Ő lenne. Sőt! A sorba való beállás akár a szabadságának bilincsbe verését is jelentené. Hm! De érdekes! Bilincsbe vert szabadság, ez akár egy könyv címe is lehetne – gondolná az ember. S valóban van egy ilyen könyv! Az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseinek részleteit bemutató ifjúsági kisregény, melynek „elkövetője” Adél volt. Az egészen kisgyermek kora óta rímeket faragó, verseket író lány 14-15 éves korában írta meg művét, melynek ihletője a több mint félszáz esztendővel ezelőtti eseményekben egyetemistaként részt vett nagypapa volt. A személyes emlékek felkeltették az érdeklődését, majd maga is utána olvasott a forradalom napjainak. A történet szereplői kitalált személyek, melybe belecsempészte a nagypapa történetét is és fantáziáján keresztül regénnyé szőtte az ’56-os eseményeket. Az előszót Wittner Mária és a piros kabátos kislányként elhíresült Koszmovszky Edina ’56-os szabadságharcosok jegyezték. Az olvasónak az az érzése, hogy visszarepül időben 56 évvel ezelőttre és személyes résztvevője lesz az akkori eseményeknek.
A Gödön élő lány regénye a közelmúltban jelent meg magánkiadásban, de tárgyalások folynak az egyik kiadóval, hogy szélesebb kör is megismerhesse a művet. Információnk szerint egy váci könyvbemutató is szerveződik, de erről még nem lehet tudni bővebbet. Adél azt az üzenetet szeretné eljuttatni a mai fiatalokhoz művén keresztül, hogy az embereknek saját maguknak kell tenniük életükért, s lehetőség szerint mindenki vegyen részt a problémák megoldásában, ne meneküljenek el azok elől. Utóbbi gondolat kiterjed arra is, hogy ne fordítsanak hátat az országnak a fiatalok, ne vándoroljanak ki külföldre a jobb, könnyebb élet reményében, s hogy legyen már végre vége a széthúzásnak országunkban, legyünk képesek összefogni jó ügyekért.
Adél határozottan úgy gondolja az írás mindig is meghatározó szerepet fog betölteni életében, de kicsi kora óta tudatosan arra készül, hogy orvos lesz. Meggyőződése, hogy ez az a hivatás amit megírtak számára a személyre szabott sors könyvében. S amikor nem szike, akkor toll lesz a kezében, ebben egészen biztos. Már egyébként egy új téma is körvonalazódik benne a kedvenc történelmi korszakáról, melynek a Hunok királya, Attila lesz a főszereplője. Annyit már most elárult, hogy az emberen keresztül kívánja majd bemutatni a hadvezért. S a lánynak van egy olyan határozott elképzelése: szeretné kipróbálni a lovaglást és az íjászatot, mert úgy érzi a hitelességért szükséges lenne ez a számára. A szabadidejében egyébként cserkészkedéssel is foglalkozó lány elárulta, hogy gyerek korában egy híres, ma már nem élő magyar írónővel levelezgetett, aki azt írta neki az egyik levélben: „ majd te is meséket fogsz írni a felnőtteknek!” S lám… Adél úgy véli, ha könyvét az írónő most olvashatná a jó szándékú szakmai kritika mellett vele együtt örülne a könyv megjelenésének.
Az ember az élete folyamán sokszor jut el arra a pontra, amikor elfelejti Ő is volt fiatal és bohó, s megboldogult ifjúkorában számos meggondolatlan dolgot cselekedett. Aztán jönnek a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatok, kissé lebecsülve a mai fiatalok ténykedéseit. Akadnak azonban napjainkban is olyan ifjak, akik nem mindennapi dolgot „követnek el”, s így válnak követendő példává, olyan személlyé, akire érdemes felnézni.
