A Magyar Kultúra Napját a Credo ház Máthé Lajos hagyomány-és életmódkutató vetítettképes előadásával köszöntötte. Máthé Lajos évtizedek óta – sok helyütt Körösi Csoma Sándor nyomába eredve – járja a világot, és kutatja rokon népeink szokásait, kulturális hagyományait. 21 évvel ezelőtt indult el első közép-ázsiai útjára, ahol hosszú időn keresztül a berberek életmódját, hitvilágát, mindennapjait tanulmányozta. Legutóbbi, belső-ázsiai útjáról a közelmúltban tért vissza. Ezúttal ujgur rokonainknál „vendégeskedett.”
Mint mondta – útjának legfőbb célja az volt, hogy személyes kapcsolatot teremtsen a belső-ázsiai rokon népekkel, vagyis tegyen egy lépést az 1500 évvel ezelőtt felbomlott szövetség újrakötéséért. Mindezt természetesen politikamentesen, a „hétköznapi emberek szintjén.” Útja elsőként a csíksomlyói zarándoklatra vezetett, ahol három - száműzetésben élő – ujgur férfivel találkozott. Azért, hogy áldást kérjenek egy szent helyen az újjáélesztett szövetségre. E szimbolikus szövetségkötés után egyedül folytatta útját Pekingen át.
Az ujgurok lakta terület ma Kína része, ahová kutatóként – az engedélyek és az évekig húzódó hivatali procedúrák miatt napjainkban sem könnyű a bejutás. A kérvények sorozatos visszautasítása után a kormány nagy nehezen mégis hozzájárult a „legártalmatlanabbnak” tűnő területek: a népmese, a népzene, a néptánc és a viselet kutatásához, s így Máthé Lajos több hónapos vesztegelés után - papírokkal a zsebében – végre nekivághatott a koránt sem könnyű útnak. Az államhatalom mellett ugyanis a földrajzi viszonyok is „kellőképpen”megnehezítik az utazást. A Himalájától északra fekvő terület kelet felől nyitott; északról, délről és nyugatról pedig végtelen kiterjedésű hegységek határolják. A sziklás hegyek között illetve a sivatagos vidékeken a közlekedés bizony nem a legmodernebb. Néhol van buszközlekedés, a legmeredekebb hágókon viszont már csak a ló vagy a teve visz át. Máthé Lajos Pekingből több ezer kilométert tett meg buszon, teve – és lóháton vagy gyalogosan, 40-45 fokos hőségben, sokszor emberpróbáló körülmények között. A megpróbáltatásokért azonban jócskán kárpótolták az ujguroknál szerzett élmények és tapasztalatok.
Előadása közben diákkal illusztrálta az elmondottakat; megidézve útjának egyes állomásait, majd a legjellegzetesebb színtereket: vendéglátói házát, a tereket, a templomot, a piacot. Az épületbelsőkön (különösen a freskókon), a használati eszközökön és dísztárgyakon pedig – mint mutatta - fölfedezhetjük a számunkra is jól ismert motívumokat és formakincseket. Ezek a szimbólumok nyelvén, vizuálisan megfogalmazott, ősi bölcsességek kísérteties hasonlósággal megtalálhatók a magyar népművészetben is. Tárgyak és épületek mellett a diaképeken megelevenedtek a jellegzetes arcok is. (A mi megítélésünk szerint) szegénységben, ám boldogan és békességben élő emberek. Gyerekek, fiatalok és idősek, akik békéjüket mély hitüknek és a természettel való összhangjuknak köszönhetik. E hit alappillére pedig, a tudás, hogy minden mindennel összefügg. Egy ujgur ember - mesélte Máthé Lajos – étkezés előtt két dologra gondol. „Ez a tál rizs nem azonos velem, ám a testemmé válik, vagyis az én részem lesz, amint megeszem. Életét „áldozza” az én életemért. Ennek analógiájára egykor talán nekem is (akár fizikai, akár átvitt értelemben) életemet kell áldoznom egy felettem álló létrehozásáért. Egy ügyért, egy közösségéért.” Ez a szemléletmód segít ráhangolódni az élő természetre, és elfogadtatni, hogy mindannyian egy bonyolult rendszer részei vagyunk. Az alkotóelemekből így áll össze az egész: a legkisebb közösségtől, a családtól kezdve a nemzetig, majd túl az időhatárokon, az ősökig. Vagyis a hagyományig. A szó töve ezúttal is eligazít: ez az, mit ránk hagytak elődeink, ugyanakkor benne van az elhagyás ige is, a felszólítás, hogy meg kell válni mindattól, ami a jelen körülmények között már átértelmezésre szorul. Csak így válhat élővé, az alapokat megtartó, ám az új értékeket szüntelen magába olvasztó rendszerré a hagyomány. Ez az, melynek fenntartása megköveteli – többek között –hogy ne szakítsuk el a rokonainkhoz fűződő kötelékeket.
Máthé Lajos a személyes élményeken kívül felbecsülhetetlen értékű dokumentummal érkezett haza. A több ezer felvétel mellett sikerült összeállítani egy tízezer szóból álló szótárat, a további összehasonlító nyelvészeti kutatásokhoz, valamint a vérrokonság tisztázásához DNS mintákat hozott.
A hagyomány-és életmódkutató következő előadását a Credo – házban februárban hallgathatják meg az érdeklődők.
A Magyar Kultúra Napját a Credo ház Máthé Lajos hagyomány-és életmódkutató vetítettképes előadásával köszöntötte. Máthé Lajos évtizedek óta – sok helyütt Körösi Csoma Sándor nyomába eredve – járja a világot, és kutatja rokon népeink szokásait, kulturális hagyományait. 21 évvel ezelőtt indult el első közép-ázsiai útjára, ahol hosszú időn keresztül a berberek életmódját, hitvilágát, mindennapjait tanulmányozta. Legutóbbi, belső-ázsiai útjáról a közelmúltban tért vissza. Ezúttal ujgur rokonainknál „vendégeskedett.”
