Alapítvány a hagyományok és az ősi mesterségek megőrzéséért
„A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarább megszűnünk magyarnak lenni.”
A híres néprajztudós, Győrffy István gondolata lehetne akár a Tradíció Céh Alapítvány mottója is, amely – a fentebbi sorok írójához hasonlóan - vallja, hogy az igazi értékek a hagyományokban, az ősi „magyar szellemben” és a gyökerekben rejlenek.
A magyar néphagyományok ápolásának, megőrzésének és továbbadásának a vágya hívta életre immár hét évvel ezelőtt a Tradíció Céh Alapítványt, amely különböző fesztiválokon és rendezvényeken mutatja be az ősi mesterségeket és a népművészet egyes ágait. A 2000. január 1-jén létrehozott alapítvány tagjai között találunk faműveseket, fazekasokat, kovácsokat, páncélverőket, bőrdíszműveseket, csontfaragókat és népi táncosokat, de akad olyan is, aki a helytörténet kutatójaként tart „múltfeltáró, hagyományőrző” előadásokat. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Klucsár András faműves, tagjai: Mizser Pál festőművész, Hencz István páncélverő, Prof. Lehotka Gábor orgonaművész és dr. Gyuris Csaba ügyvéd.
A Tradíció Céh – a rendezvényeken való szereplések mellett – rendszeresen tart kötetlen, az érdeklődők számára is nyitott összejöveteleket, ahol a kézműveskedés mellett természetesen helyet kapnak a tradicionális magyar ételek (legutóbb például az Alföld jellegzetessége, a slambuc) és a magyar borok is. A találkozók egyik legfőbb színtere a Gombási iskola, a hajdani, legendás művésztelep, amely néhány esztendeje már Klucsár Andrásnak és népes családjának a „birtoka”. Némi jelképes üzenettel bír a hely, hiszen a Tradíció Céh jóvoltából az egykori iskola – habár más keretek között – mégis csak oktató-tanító intézmény maradt. A házhoz tartozó, hatalmas udvaron a látogatókat valóban megérinti a hely szelleme, a szemközti, lankás dombok, az egykori híres szőlő-és bortermelő vidék hangulata, illetve a jobb kéz felől látható Naszály meredek, sziklás vonulata. Az év nagyobbik felében, tavasztól kora őszig rendszerint ez a kert ad otthont a találkozóknak, míg télvíz idején a házhoz tartozó műhelyben tartják a kézműves foglalkozásokat.
Az összejöveteleken szívesen látnak minden érdeklődőt, gyerekeket és felnőtteket egyaránt, akik a helyszínen kipróbálhatják a különböző famegmunkálási módszereket, vagy akár elleshetik a csontfaragás rejtelmeit. Aki csupán nézelődni akar, természetesen azt is megteheti, hiszen az udvaron vagy a műhelyben megtekintheti a különféle, ma már néprajzi jelentőségű tárgyakat, eszközöket, a régi paraszti kultúrák lenyomatait. (Például a kovácsolásnál használt tábori kohót, az üllőket vagy a lábbal hajtott faesztergapadot).
A Céh tagjai szeretnék, ha minél többen találkozhatnának a magyar kézművesség és népművészet értékeivel, s vennének részt rendezvényeiken. Ennek érdekében a közeljövőben létrehozzák saját honlapjukat is, ahol – többek között – a soron következő programokról is tájékozódhatunk.
„A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarább megszűnünk magyarnak lenni.”
