S hogy milyen módon is látja a világot Koren Gábor, a váci Fónay Márta – HUMÁNIA - Drámai Műhely oszlopos tagja? Minden bizonnyal választ kap erre a kérdésre mindenki, aki november 17-én, szombaton 15 órakor ellátogat a Váci Egyházmegye, váci, Kossuth téri közösségi épületébe, a Credo-házba, ahol első önálló műsora tekinthető meg. Többen, régóta „nyúzzák” már őt, hogy egyszer egy önálló műsorban is csillogtassa meg tehetségét. Erre a húsz éves fiatalember most látta elérkezettnek az időt.
- Koren Gábor vagyok. Már kiskorom óta imádom a verseket, amelyeket édesanyám szerettetett meg velem. 2002-ben kerültem a Fónay Márta - HUMÁNIA - Drámai Műhelyhez, melynek azóta is tagja vagyok. Sokat köszönhetek tanáraimnak, barátaimnak és a kedvesemnek egyaránt.
Az est általam összeválogatott versei és prózái megmutatják, milyen is a világ, a Művészet szemével. A Haza, a Hit, a Vallás, a Család, és a Szerelem azok az értékek, melyeket csak a költő tud igazán megfogalmazni. Ők a számba adták a szót, a világ pedig az érzést, melynek segítségével megpróbálom eljuttatni a hallgatót, egy másik „dimenzióba” – ezek a mondatok a szombati program meghívójában olvashatóak.
Hogy milyen is ez a dimenzió?
Vélhetően ez az, amire választ kap mindenki, aki a közönség soraiban ülve megtekinti a zenés-verses összeállítást. Az önálló műsor filozófikus címválasztása – A világ ahogy én látom - nem véletlen. Az ifjú művészpalánta az általa összeállított versek segítségével kívánja elrepíteni képzeletben a közönséget abba az idealizált, utópisztikus világba, amelyben szeretne élni. Abban a világban a néhány sorral feljebb felsorolt értékek számítanak és egy még egy fogalom, amit úgy hívnak: Igazság.
A szombati program nem arról szól, hogy kiáll egy ember és egymás után elmond olyan verseket, amelyeket fontosnak érez, vagy valami miatt megérintette őt és ugyanezen érzés, hatás reményében tárja a publikum elé. Ezt – mondhatni – bárki megtudná tenni. Gábor ezen túlmutatóan egy színpadi játékot állított össze. A létrejött produkcióban a prózán kívül a zene is jelentős szerephez jut Bardócz L. Csaba előadóművész jelenlétének köszönhetően. A gitárművész – amellett, hogy közreműködője a programnak – segített Koren Gábornak abban, hogy úgy álljon össze az előadás íve, ahogy az összeállt.
A mintegy egy órás darabban megelevenedik két különböző, de mégis hasonló sorsú személy. Ők erre a hatvan percre találkoznak egymással és újra élik a velük korábban történteket.
Az nagy kérdés, hogy a két személy közül melyikben ismerhetünk rá Koren Gáborra? Lehet, egyikben sem, lehet, mindkettőben, lehet: valójában mindkét ember egy és ugyanaz eltérő személyiségjegyekkel?Akik ismerik Gábort, tudni fogják a darab megtekintése közben a választ. Az előadó úgy véli: bárki más is tudhatja, akinek van szeme a világhoz. Reméli, minél több embernek lesz szeme. Márcsak azért is, mert ez azt jelentené, sokan kíváncsiak rá és arra amit csinál.
Gábor frappánsan így invitálja a közönséget a szombati programra:
„Azt mondják színésznek születtem. Gyere el és nézd meg, igaz –e!”