Két Levente csevegett zenéről, múltról, szőlőről, borról és egyebekről
2014. febr. 17.
Nem első és sokak reményei szerint nem is utolsó alkalommal folytatott kedélyes, nyilvánosság előtti, ha úgy tetszik nyílt színi csevejt két azonos keresztnevű férfi Vácon. A népszerű és immáron tizennyolc éve futó Kortársaink sorozat keretében Szörényi Leventével beszélgetett Bokros Levente. A Váci Egyházmegye Kossuth téri közösségi épülete, a Credo-ház zsúfolásig megtelt érdeklődővel a csütörtökön, 2014. február 13-án megtartott összejövetelen.
A középiskolai éveiből kettőt az egykori váci Sztáron Sándor Gimnázium tanulójaként és kollégistájaként végzett Szörényi Levente elsőként Bokros Levente Bálint-nap alkalmából történő köszöntésén lepődhetett meg, hiszen kevesen tudják, hogy az Illés együtteslegendás testvérpárja két keresztnevet kapott annak idején a szülőktől. A két fiú így hivatalosan a Szörényi Levente Bálint és Szörényi Szabolcs András névre lett "törzskönyvezve". Az idézőjelben szereplő kifejezés Szörényi Leventétől származik.
A beszélgetés kezdetén a névnapos vendég adott ajándékot Bokros Leventének - akiről kiderült eredeti keresztneve: János Zoltán és a papi hivatása kezdetén vette fel a Levente keresztnevet, dacolva azzal, hogy egyelőre nincs ilyen nevű szent. A szokásosnál is nagyobb gyakorisággal sziporkázó Levente atya átvéve druszája ajándékát megjegyezte: Bokros-csomag. Eme kétségtelenül áthallást sejtető beszólás nevetésre sarkallt mindenkit, aki egy korábbi, Lajos keresztnevű pénzügyminiszter megszorítást jelentő intézkedéseinek emlékére asszociálhattak.
A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes, szövegíró 1945 áprilisában, Ausztriában született. Ez az adatsor bárki számára elérhető információ, az viszont már nem ennyire köztudott, hogy konkrétan egy bizonyos Hitler Adolfról elnevezett utcában látta meg a napvilágot Szörényi Levente. A sors és a történelem fura iróniája, hogy a művész azért született az osztrákoknál, mert a nagypapája, aki a Horthy-rendszer idején volt állami tisztségviselő, a Nyilasok elől odamenekült Magyarországról a családdal. A vendég egyéb dolgokat is elárult a családjáról, a családi kapcsolatáról.
Az egyik ilyen összefügg a hobbinak indult szőlészettel-borászattal, de ma már komoly versenyeken szerez kisebb-nagyobb gyakorisággal érmeket. A történet úgy kezdődött, hogy Örs nevű fiának szándékozott vásárolni örökség gyanánt olyasvalamit ami értékállónak tekinthető. Úgy gondolta: egy földbirtok pont megfelelő lehetne. Egy utazás során egy Balaton-felvidéki eléggé elhanyagolt állapotban lévő területre jutott, amelyen egy romos présház is állt. Amikor megtudta, hogy a mintegy kilencezer négyzetméternyi területet potomösszegért, 130 ezer forintért árulják, egy héten belül elintézte a megvásárláshoz szükséges teendőket és a tulajdonába került a birtok. Majd szép lassan juharfark és olaszrizling fajtájú borok készítéséhez szükséges tőkéket ültetett a művész, majd egy borház is felépült a telken. A szőlőtermesztés és borkészítés ráadásul ugyanolyan értékteremtő elfoglaltság Szörényi szerint, mint a muzsikálás, hiszen a szabad ég alatt a tőkék között hajlongva az ember egy kicsit a jó Isten munkatársának, vagy ha túlzásba esve fogalmazunk akkor félistennek érezheti magát, hiszen nagyban múlik az emberen, hogy milyen bort készíthet majd. Az elismert zenész számára - mint azt a hallgatóságával megosztotta - a jóleső fáradtságot okozó tevékenység inspirálóan hat a ma már nem feltétlenül reflektorfényben zajló művészeti életére is, hiszen felpörögnek a gondolatai. Bokros Levente ekkor újra nevetésre késztette a közönséget a következő beszólásával, amit az apja mondott egyszer: "azért megyek metszeni, mert inkább a tőkével beszélgetek, mint anyáddal".
Felmerült a papi szolgálatát sok éven át Vácott végző, jelenleg Cegléden tevékenykedő Bokros Leventében a kérdés, hogy névrokona mire vágyik még ebben az életében. Igazából soha nem vágytam semmire - kezdte válaszát Szörényi Levente. Hozzátette: jó érzéssel tölti el, amikor újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenie és sikerül az így kapott feladatokat a lehető legjobban megoldania.
Szóba került a harminc évvel ezelőtt bemutatott István a király című rockopera és hogy ezen zenés mű másik szerzőjével, egykori zenekari társával, Bródy Jánossal való kapcsolata is. A homlokegyenest eltérő politikai nézeteket valló két zenésztárs kapcsolata a rendszerváltás után élesedett ki és éveken keresztül szóba sem állt egymással a két alkotótárs. Azóta ez már enyhült és bár Szörényi Levente saját bevallása szerint a kilencvenes évektől küzd Bródy hülyeségeivel, de nem haragszik rá, és az sem áll érdekében, hogy rosszat mondjon Bródyról, hiszen közös a múltjuk. Szörényi szerint egyébként Bródy az Illés együttes és az István, a király okán elért sikerei nélkül pol-beat zenészként munkálkodott volna az elmúlt évtizedekben. Az első magyar rockoperaként számon tartott István, a királytól szerzői szempontból jobbnak tartja az Attila, az Isten kardja című művét Szörényi Levente, de természetesen örömmel tölti el, hogy életében van olyan műve, ami klasszikusnak nevezhető és egyébként meg mindent kibír.
A mindent kibírni amúgy a közönség számára is fontos volt ezen az esten. Azokat a meglehetősen morbidnak számító humorbonbonokat is jó szívvel viselte például a publikum, amelyekkel Bokros Levente ajándékozta meg a jelenlévőket. Elmesélte például Frőlich Róbert főrabbi és Ladócsi Gáspár katolikus püspök párbeszédét, amit egy parlamenti fogadáson folytattak egymással. Ladócsi egyházi elöljáró ízletes disznóhús fogyasztására buzdította froclizásként a főrabbit, aki kapásból visszavágott a katolikus püspöknek eképpen: majd az Ön esküvőjén fogyasztok belőle. De Bíró Lajos püspök neki szánt gondolatait is idézte Bokros Levente: "ha fele annyira jó pap lennél, mint amilyen jó borász az apád, meg lennénk mentve". Az este kezdetén előkerült egy fénykép, amelyen a két Levente látható. A fotó 1998-ban, kettejük előző, e sorozat keretében folytatott beszélgetése alkalmával készült. Remélhetőleg tizennégy év múlva körbe megy majd egy fénykép a mostani beszélgetésről, amikor ismét beszélget egymással a két Levente kötetlenül, vidáman és szükség szerint kellő mértékű komolysággal mindannyiunk örömére.
...és bár szép lezárása lenne eme írásnak az előbbi gondolat, nem lehet szó nélkül hagyni két momentumot ezen estéből. A beszélgetés ideje alatt a pódiumon beszélő két úriemberről készült ugyanis egy-egy karikatúra. A skicceket rajzoló idős hölgy szabadkozott, hogy ezek csak vázlatok, de nem lehetett nem lefotózni. Így olvasóinkon a sor, hogy megítéljék: mennyire lettek élethűek a rajzok.
Az estre ellátogatott Szalay Miklós, a Magyar Állami Operaház egykori karigazgatója, az idén harminc éves Váci Szimfonikus Zenekar alapító karmestere, aki felidézte azt a több évtizeddel ezelőtti szobi esetet, amikor is a Szörényi-testvérpár még középiskolás volt. A hangszerek iránt élénk érdeklődést mutató Szörényiék tehetségéről kérték ki Szalay Miklós véleményét a tanárok. Azt kérdezték tőle, hogy ezekből a fiatalokból, lesznek e valamik, erre ő azt felelte: belőlük nem valamik, hanem valakik lettek. Igaza lett! Egyébként kiderült az is, hogy annak idején Szalay Miklós is részese volt az István, a király bemutatóján dolgozó zenei csapatnak.
Nem első és sokak reményei szerint nem is utolsó alkalommal folytatott kedélyes, nyilvánosság előtti, ha úgy tetszik nyílt színi csevejt két azonos keresztnevű férfi Vácon. A népszerű és immáron tizennyolc éve futó Kortársaink sorozat keretében Szörényi Leventével beszélgetett Bokros Levente. A Váci Egyházmegye Kossuth téri közösségi épülete, a Credo-ház zsúfolásig megtelt érdeklődővel a csütörtökön, 2014. február 13-án megtartott összejövetelen.
