Gyakorlott szakácsok, illetve lelkes, fakanalat első alkalommal kavaró amatőrök sürögtek-forogtak a tűzön rotyogó étel körül. Volt, aki teljesen reformkonyha-alapítóként az egészséges életmódot figyelembe véve főzte a még mai árviszonyok között is az egyik legolcsóbbnak számító ételt, de persze a “kolbász és szalonna nélkül nem lecsó a lecsó” alapelvet figyelembe véve jócskán dobált az említett húsféleségekből is a bográcsba. A tizenkét főt számláló zsűri – mint ahogy azt mindig mondani szokták – igazán nehéz helyzetben volt. Az elkészült finomságok kóstolása után többen azt mondták: ugyan nagyon szeretik a lecsót, de idén már nem kérnek belőle. Jóindulatúan feltételezzük, hogy ez a gondolat a többiekben is megfogalmazódott, csak nem osztották meg a résztvevőkkel.
Bizton állíthatjuk: nem csak a főzésbe benevezett csapatok, hanem a rendezvényre kilátogatók létszámát tekintve is rekordot döntött a nyolcadik alkalommal megtartott rendezvény, melynek egyik nagy és dicséretes sajátossága, hogy civil szerveződésként valósult meg. Az első néhány alkalommal meghirdetett versenyt az azóta működését szüneteltető Váci Dunakanyar Regionális Turisztikai Egyesület szervezte és bonyolította, majd a Fónagy István nevével fémjelzett Vendégvárók Váci Egyesülete folytatta a kezdeményezést, mely ma már szerves része lett a váci eseményeknek. Olyannyira, hogy a város határain kívülről is érkeztek csapatok a megmérettetésre. Budapestről, Gödről és Diósjenőről is jelentkeztek bátor főzőbrigádok, de a több ezer érdeklődő között is voltak nem helybéliek.
Az Ambrus János, Ambrus Tibor, Hámor Szabolcs (váci éttermek vezetői), Csukovits Anita múzeumi munkatárs, Bábiné Szottfried Gabriella országgyűlési képviselő, a devecseri Varga Ferenc, az Egyesült Államokban élő Ildikó Banks, Árva Miklós, Kissné Kászon Gabriella (a Duna presszó vezetője), Solymos Mónika, Fábián Nicolette Márta valamint a Ladányi Károly, a Bernáth Kálmán Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola igazgatója által alkotott zsűri némi tanakodás után két kategóriában díjazta az ételeket., sőt különdíjasok is lettek. Az ízítészek döntése nyomán az alábbi végeredmény született.
Lecsó:
1. VÁCI FÉRFI KÉZILABDA CSAPAT
2. DR GÖRLESZ VIKTOR OTTHON DIÓSJENŐ
3. TOP-HÁZ SPECIÁLIS OTTHON GÖD
Lecsószerű ételek:
1 NA MI ÚJSÁG WÁGNER ÚR? nevű trió
2 VÁCI ROMA NEMZETISÉGI ÖNKORMÁNYZAT
3 VÁCI ÉRTÉKTÁR
Különdíjasok:
SINOSZ- VÁC
MEX- MIX CSAPAT
ART LAVINA - RUBRA
TŰZRŐLPATTANT SÁRKÁNYOK
A lecsófesztivál ezúttal is jótékonysági célokat is szolgált. A főzőversenyen résztvevő, valamennyi csapatnál kétszáz forintért lehetett kóstolni egy-egy adag ételt. Az összegyűlt, mintegy 270 ezer forint sorsáról rövidesen döntés születik – tudtuk meg Fónagy Istvántól, aki a helyszínen elmondta, hogy az eredeti elképzelés szerint egy látássérült fiatalon segítettek volna a bevétellel, de az illető problémája azóta megoldódott.
E napon így nem csak jót enni, hanem jót tenni is lehetett. A Szociális Szolgáltatások Háza által életre hívott Jótevők Háza Alapítvány főszervezésében második alkalommal szervezték a lecsófesztivállal egyidejűleg a Jótevők Napját. Ennek keretében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakembereivel karöltve különféle szűrővizsgálatokat, illetve az egészséges életmóddal kapcsolatosan tájékoztatókat tartottak, de volt véradás, arcfestés, hennázás, kutyás bemutató ugrálóvár és többféle kézműves foglalkozás is. A szociális intézmény pszichológusai pedig úgynevezett önismereti labirintus “játékra” invitálták az érdeklődőket. Egy szakembernél frissítő gyógymasszázsban is részesülhetett, aki szeretett volna, de a helyi tánccsoportok, amatőr előadói közösségek is prezentálták tudásukat. Például zumba, aikido és kangoo bemutató is volt.
További képek az eseményről:
|
Minden eddiginél több, mintegy ötvenhét csapat nevezett az immáron nyolcadik alkalommal megrendezett váci lecsófesztiválra, amelyet a város főterén rendeztek meg szombaton, szeptember 8-án. A ragyogó, napsütéses időben reggel 9 órakor kezdték a csapatok a finom étkek elkészítését. Érezhető volt, hogy mindenki bele ad apait-anyait (no meg persze a nem elhanyagolható, a lecsóhoz nélkülözhetetlen alapanyagokat) az üstökbe, bográcsokba, s természetesen mindenkit hajtotta a küzdőszellem és a győzelem iránti vágy, de azért ez a program elsősorban egy jó buli volt.
