Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1943. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén szentelték pappá Vác díszpolgárát, Regőczy István atyát. A jubileum alkalmából március 28-án, pénteken 18 órai kezdettel hálaadó szentmise lesz a váci Székesegyházban. Az egyszerű molnár család gyermekeként világra jövő atya októberben lesz kilencvenhárom esztendős.
Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1943. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén szentelték pappá Vác díszpolgárát, Regőczy István atyát. A jubileum alkalmából március 28-án, pénteken 18 órai kezdettel hálaadó szentmise lesz a váci Székesegyházban. Az egyszerű molnár család gyermekeként világra jövő atya októberben lesz kilencvenhárom esztendős.
A sokak által Isten vándorának nevezett rendi káplán több évtizedes , napjainkban is tartó - fáradságot nem ismerő - apostoli alázatos munkája, kiemelkedő nevelői tudása, példamutatása egy olyan életút, amelyet kevesen járhatnak be Isten vándorútján – írják róla. Még aranymisésként kérdezték tőle, hogy melyek az eddigi papi életének legnagyobb élményei. Most is így válaszolna: „ - A szentmise, mert nincs csodálatosabb dolog ezen a világon, mint az édes Jézust leesdekelni az égből." Töretlen hűséggel mutatta be a szentmisét egész életében, meg lehet tőle tanulni imádkozni. Életében mindenben elsőbbséget élvezett a szentmise, az utóbbi időben is sok helyre hívják még misézni. Prohászka püspök gondolatát vette egész életének mottójául: ,,Ego memet in ardua fixi!'' -- ,,Én a kemény életet választottam magamnak.
Életében valóban sok nehézséggel szembe kellett néznie, de mint egy sasmadár, nagy belső szabadsággal és bátorsággal vette az akadályokat. Megjárta a kommunisták börtöneit és követte apostoli útján főpásztorát, Mindszenty József bíboros, hercegprímást, akiért minden hónapban ma is imát mond sírjánál. Regőczy István atya 1933 és 1943 között Flandriában élt, ahol gyermekként rövidebb ideig már tartózkodott, hogy Krisztus hívásának engedve szemináriumba lépjen, majd pappá szenteltesse magát. István atya Szent Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepén vágott neki a nagy útnak. Egyes források szerint gyalogszerrel érkezett Belgiumba Budapestről, míg más írások szerint az apostolok lován jutott el külföldre, hogy tanulhasson, hogy pap lehessen. Pappá szentelése másnapján, 1943. március 29-én, a belgiumi Brugge-ben elmondott első szentmiséje óta élete egyetlen napja sem múlott el örömmel, és hálatelt szívvel elmondott szentmise nélkül.
Amikor álma valóra vált és pappá szentelték, megcsókolta Krisztus márványszobrának bilincsbe vert kezét hálából, s arra kérte Őt, hadd viselhessen majd népéért, hazájáért ő is bilincseket egyszer. Viselhetett. Nem egyszer. Hatszor tartóztatták le, és több mint kétezer napot imádkozott át a börtönben. A legboldogabban mikor a rózsafűzért is sikerült becsempésznie magával. Hét templomot épített, kétszáznegyven árva gyermeket, közülük tíz papot, nevelt fel és ott áll ma is az oltár mellett, mert úgy tartja: imára, bűnbánatra, vezeklésre, megtérésre van szüksége a világnak, és benne a kicsiny magyar hazának.
Életes során sokfelé vándorolt, s igyekezett "névjegyét" otthagyni mindenhol, ahol megtelepedett. Valamennyi helyen első dolga volt, hogy híveivel együtt templomot vagy kápolnát építésen. Az örökmécses hét helyen történt meggyújtása után vagy azzal párhuzamosan több helyen árvaházat is létesített. Azért, hogy a rászorulókat a legszükségesebbekkel elláthassa, naponta nemegyszer ötven-hatvan kilométert is biciklizett és koldult, viselve a kenyér helyett kapott megaláztatásokat.
Életében négyszer tartóztatják le és börtönzik be őt. Miért? Először, mert árvaházat és kápolnát épített Vácott, ahová Pestszenterzsébetről helyezték át. Az épületben - amely mind a mai napig áll a váci Rákóczi téren - kétszáznegyven hajléktalanná lett, főként háborús árvát nevelt. Közülük tízen választották a papi hivatást. Az épület falán egy márványtábla emlékeztett a múltra, amelyen a következő szöveg olvasható:
SASFIÓKÁK GYERMEKOTTHONA 1945-BEN ÉPÍTETTE VITÉZ REGŐCZY ISTVÁN ATYA
AZ ISTEN VÁNDORA, VÁC DÍSZPOLGÁRA
„AKI BEFOGAD EGY GYERMEKET AZ ÉN NEVEMBEN, ENGEM FOGAD BE" MK 9,37
EZT AZ EMLÉKTÁBLÁT HÁLÁS SZERETETTEL ÁLLÍTOTTA A KRISZTUSI SZERETET PÉLDÁJAKÉNT, AZ UTÓKOR EMLÉKEZÉSÉRE
A VÁC ALSÓVÁROSI, FELSŐVÁROSI ÉS DEÁKVÁRI PLÉBÁNIA 2004. JAN. 15-ÉN
A Terror Háza Múzeumban, az Andrássy út 60.-ban a büntetőcellák falain elhelyezett áldozatok fotói között ott találjuk fényképét, mint a „hitvalló egyház" tagjáét.
A szerzetesrendek államosítása utáni súlyos történelmi időkben árvaotthona még egy évig működött. Állandó rendőri megfigyelés alatt, folyamatos menekülésben élt, de a „sasfiókák" óvták-védték saját kezükkel épített otthonukat. Négy évig volt „sasi élet"
Vácott, aztán egyszer csak kiszállt egy bizottság, lepecsételte az ajtót, az állam tulajdonának nyilvánította, és kitett rá egy cédulát, amelyen csak ennyi állt:
„a Sasfiókák Árvagyermek Otthonát megszüntetem azonnali hatállyal. Indoklás: árvaházakra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság az árva, elhagyott gyermekekről gondoskodik.
Budapest, 1949. augusztus 5. olvashatatlan aláírás."
"Gyermekeihez" az árvaház feloszlatása után is ragaszkodott, ezért 1949-ben internálták. Az állam képviseletében azonnal számba akarták venni a gyermekeket, de egyetlen egyet sem találtak, mert a hívekhez, a volt piaristákhoz és az apácazárdába menekültek. Sajnos minden hiábavaló volt, a belga követség a Külügyminisztériumon keresztül megpróbált intézkedni, de kérésüket elutasították, mondván, ez „belügy." Megkezdődött a katakomba élet. Reggel közös szentmise, iskola után ebéd különböző családoknál, délután játék, futballozás, tanulás a sekrestyében és a hittanteremben. Litánia, rózsafüzér után ugyancsak a sekrestyében a vacsora, amit a hívek hordtak össze. Talán nem véletlen, hogy sokkal többen jöttek akkortájt az októberi ájtatosságra, mondták közösen a rózsafüzért, mint az előző években. Nem sokáig maradt titokban a konspiratív élet, István atyának helyt kellett állania, várta a letartóztatását. Kistarcsán töltötte az időt börtönbe. A börtönlakók közelebb érzik magukat egymáshoz, ezt megtapasztalva vigasztalásra, a fiatalokkal való foglalkozásra használt fel minden adódó lehetőséget az atya. Arra, hogy azoknak, akik távol kerültek tőle, vagy addig nem ismerték őt, Isten békéjét hozza a lelkébe. Kiváltságos helyzetnek tekintette, hogy hitéért, meggyőződéséért vállalhatja a szenvedést.
Négy év után szabadulva, Vácról és nagy Budapest egész területéről kitiltva, a Gondviselés kegyelméből „Máriaremetére mehet" – írta szabaduló levelére a tiszt.
István atya „nem tanult." „Visszaeső lett," újra nevelt hatvan gyereket, újra templomokat épített, minden oka megvolt a hatalomnak arra, hogy újra letartóztassa. Kémkedéssel, hűtlenséggel, hazaárulással és fegyvercsempészéssel vádolták.
Ezenkívül még kétszer vették őrizetbe. A legutolsó során börtönre ítélték, mert egyik könyvét Belgiumban engedély nélkül merte megjelentetni. Szabadulása után szinte azonnal igyekezett folytatni gyermekmentő munkásságát. Máriabesnyőn létesített otthont hatvan árva számára, majd Máriaremetén családi házában kezdett árvákat nevelni. Házát később Lékai bíboros úr rendelkezésére bocsátotta, aki aggok otthonává alakíttatta át. Csodával határos, hogy ennyi szenvedés, nehéz fizikai munka, börtön után a Jóisten még ma is mennyi feladatot bíz rá.
Budapesten egyedi emlékhelyet teremtett, amely a 128-as autóbusz végállomásánál, a Kútvölgyi úton látható kápolna formájában testet öltve. A Kútvölgyi Boldogasszony kápolna katolikus zarándokhely volt a II. világháborúig. Az 1960-as években azonban elhagyatottan, kifosztva állt az épület, s egyesek a lebontását fontolgatták. Regőczy atya 1969-ben vásárolta meg az ingatlant a dr. Nagyőszi családtól, s elkezdte helyrehozni azt. A fából készült kegyhely egy idő után szűkösnek bizonyult, ezért egy jóval nagyobb kőkápolnát létesíttek ugyanazon a helyen téglából. A tervek a Kossuth-díjas építészmérnök, Domonkos Jenő kezei munkáját dicsérik. A régi kápolna változatlan formában kapott helyett az épület szentélyeként.
A Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend Tiszteletbeli örökös Nagymestere címmel, Nagy ezüst lovagkereszttel és palásttal köszönte meg a közelmúltban Regőczy István egy életen át tartó áldozatos apostoli küldetésének teljesítéséért, a magyar hazáért és a katolikus hit védelméért végzett áldozatos munkáját. Kilencvenegy esztendős korában Lourdes káplánja lett, amely rangos elismerés a világegyházban. A világhírű Mária-kegyhely püspöke küldött neki meghívót, hogy a jelenések százötvenedik évfordulójához közeledve ünnepélyesen vegye át a díszkápláni címet. Regőczy atya, Isten vándora nagy elismerésnek tekintette a megtisztelő cím nekiítélését. A kitüntetést a Szűzanya tiszteletének megkoronázásának tekinti azóta is. Regőczi Istvánnak néhány esztendővel ezelőtt jelent meg az Isten vándora című önélatrajzi ihletésű könyve, amelyen keresztül egy megpróbáltatásokkal teli, de örömökben gazdag életet ismerhet meg az olvasó.
Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1943. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén szentelték pappá Vác díszpolgárát, Regőczy István atyát. A jubileum alkalmából március 28-án, pénteken 18 órai kezdettel hálaadó szentmise lesz a váci Székesegyházban. Az egyszerű molnár család gyermekeként világra jövő atya októberben lesz kilencvenhárom esztendős. 
