Dr. Beer Miklós: "a cigányság nyomorúságát nem a börtönök oldják meg"
2014. szept. 24.
Körlevélben hívta fel a hívek és a paptársak figyelmét a magyarországi cigányág helyzetére dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke. Az írást - amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közzé teszünk olvasóink számára - a Váci Egyházmegye valamennyi közösségi szentmiséjén vasárnap, azaz szeptember 21-én olvasták fel a körlevelet a papok.
Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai evangéliumban Urunk elénk tárja a munkanélküliségkiszolgáltatott, reménytelen helyzetét. Egyre égetőbb problémája ez ajelenkori társadalmunknak is. Ez a világméretű nyomorúságkülönösképpen érinti Európában és elsősorban hazánkban a cigányságot. Ferenc pápánk sürgető felhívása egybecseng Jézus tanításával. Nem midöntjük el, hogy ki méltó az irgalomra. A cigányság nyomorúságos helyzetének megoldásában egyházunknak sajátosfelelőssége van. Tényként tapasztaljuk, hogy évszázadok óta velünk élnek. Arányszámuk alakosság vonatkozásában rohamosan növekszik. A megszületett gyermekek aránya néhány megyében már elérte az 50%-ot. Tényként tapasztaljuk, hogy a mélyszegénység elsősorban őket érinti. Az utóbbi 25 év alatt vált drámai méretűvé körükben a munkanélküliség,az analfabétizmus, az éhezés, a közbiztonság romlása. Megszűnt a kötelező munkahely, a sorkatonai szolgálat, megjelentek a városi gettók. Keresztényként szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot, hogyegyikük sem maga választotta meg, hogy cigánynak szülessék. Ahogyan mi sem választottuk meg a családunkat, személyes adottságainkat. Keresztényként szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot is, hogymindannyian emberként születtünk és hordozzuk a Teremtő Isten képét. Keresztényként valljuk, hogy egyedül Isten Fia választotta meg, hogyhol és milyen körülmények között szülessék. Jézus Krisztus személye és magatartása vezet ahhoz az igazsághoz is, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ha pedig testvérek vagyunk, akkor Krisztus követőikéntfelelősek is vagyunk egymásért. Jézus Krisztus példája adja meg a testvéri szeretet megoldását. Őtestvéreiért, értünk, sorsközösséget vállalva kiüresítve önmagát és a megváltó szeretet mindhalálig való áldozatát hozta meg a kereszten. „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” /1Ján. 4,8/ Ezeket a legalapvetőbb keresztény igazságokat a jelen társadalmi helyzetben önvizsgálatként újra és újra át kell elmélkednünk. A világban szörnyű dolgok történtek és történnek. Az indiánoklemészárlása, a négerek rabszolgasága Amerikában, a népirtások, a holokauszt többféle formája, a mai nemzedékben is jelen levőfajgyűlölet, a rasszizmus jelzi azt az embertelenséget, amely a másikember emberi méltóságát nem tudja elfogadni: a káini tragédiát, atestvériség megtagadását. Keresztényként roppant nagy a felelősségünk. Ferenc pápánk szüntelenül szembesít bennünket a szegénység, azártatlanok nyomorúságával. „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki avilág javaiból, mégis – amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” / 1 Ján. 3,17/Keresztényként nem utalhatjuk át a megoldás felelősségét másra. Keresnünk kell az együttműködés lehetőségeit az állami intézményekkel,jószándékú civil szervezetekkel. Nem csaphatjuk be magunkat. A cigányság nem maga kereste anyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkedni. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés mind-mindfeltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Mindezt nekünk kellenemegadnunk, nekünk kellene ehhez hozzásegíteni őket. Az Úristen egymásra bízott bennünket. Tőlünk várja, hogy testvérkénttegyünk értük valamit.
Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a cigányságsajátos kezdetleges vallásossággal keresi az egyházzal való kapcsolatot. Szentnek tartják a keresztséget, a családot, gondoskodnakaz öregekről, tisztelik a halottakat, különös gyermeki vonzódássaltekintenek a Szűzanyára. Nem ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátoscserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind eltűnt a mai európai civilizációból. Partra vetett halkénttengődnek. Amikor az egyházban keresztény testvérként ismerünk rájuk, csak akkornevezhetjük magunkat is valóban kereszténynek. A mai európai társadalomban a cigánysággal szemben tanúsított magatartásunk egyfajtakontrolljelzése hitünk mélységének és őszinteségének. Krisztusban Kedves Testvérek! Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy olyan súlyos kérdésről vanszó, amire nem vagyunk felkészülve. Bénítanak az előítéletek, a korszellem önző érzéketlensége, az egyéni fájdalmas csalódások, sérelmek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a cigányság nyomorúságát nem a börtönök és az erőszak fogja megoldani. Nekünk kell kitalálni aszámukra felkínálható munkahelyeket. Hálát adunk Istennek, hogy korunkban is vannak nagylelkű papok,szerzetesek, világi testvérek, kik a közvélemény gúnyos megjegyzései ellenére is vállalják a cigány testvérekkel való önzetlen törődés áldozatát. Álljunk bátran melléjük, legyünk munkatársaik! A Szentlélek Úristen adjon bátorságot, nagylelkűséget, ötletességet,hogy példát és bátorítást adhassunk minden olyan kezdeményezéshez, amely ezt a súlyos ellentmondást, igazságtalanságot segít megszüntetni. Ne feledjük el Urunk Jézus Krisztus példáját! Sokszor tegyük fel akérdést, hogy Ő mit tenne ma Magyarországon, Európában a cigányokért? „Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége általmeggazdagodjatok.” /2 Kor 8,9/ Amen.
Körlevélben hívta fel a hívek és a paptársak figyelmét a magyarországi cigányág helyzetére dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke. Az írást - amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közzé teszünk olvasóink számára - a Váci Egyházmegye valamennyi közösségi szentmiséjén vasárnap, azaz szeptember 21-én olvasták fel a körlevelet a papok.
