A polgármester asszony nem bírta elviselni, hogy a váci kulturális élet ne kerüljön teljesen a hatalma alá. Addig csűrte-csavarta a helyzetet, míg azok, akik tényleg letettek valamit az asztalra, távozni kényszerültek csak azért, mert nem tartoznak Matkovich politikailag aktív balliberális táborához. Úgy látszik, Vácon a tudásnál, a tehetségnél, a hozzáértésnél és a szakmai sikereknél sokkal fontosabb, hogy valaki lojális legyen. És ennek oltárán még a kulturális életet is hajlandóak feláldozni.
Bakos-Kiss Gábor a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője volt. A színész Kerényi Imre osztályába járt, 2014. óta a Nemzeti Színház tagja, több filmes és tévés szerepe volt már, színházi szerepeinek sora szinte végeláthatatlan, nem beszélve rendezéseiről, amik között olyan művek színpadra állítását találjuk, mint pl. Molnár Ferenc: Az ördög, vagy Mrozek: Özvegyek. 2012-ben megkapta a Csokonai Nemzeti Színház nívódíját, míg tavaly a Szeleczky Zita-emlékgyűrűt.
És egy ilyen érdemsort felmutató művész nem kellett Matkovich Ilonának, csak azért, mert együtt dolgozott Kis Domonkos Márkkal, így a politikai ellenség kategóriába került.
Bakos-Kiss Gábor idén megkapta a Jászai Mari-díjat, az egyik legrangosabb állami művészeti kitüntetést. Mi ezúton is gratulálunk neki és további sok sikert kívánunk művészi pályáján! Elnézését kérjük a városvetés durva stílusa és művészetellenes politikája miatt, és reméljük, eljön az idő, amikor viszontláthatjuk Vácon!
|
