Napjainkban gyakran hallani, hogy értékválság van. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bizony sokak számára az minősül értéknek, ami magas áron szerezhető be, vagy például olyan tévéműsor, amit sokan néznek, mert annak a reklámblokkja jó sok pénzt hoz a konyhára. Az érték azonban a másféle szemlélettel bírók számára nem felbecsülhető, nem megvásárolható, s senki/semmi mással nem helyettesíthető, pótolható valami. Ilyen érték például a barátság, a tudás, vagy akár a család.
Nem újkeletű jelenség, de sajnos meglehetősen elfelejtődött értékként tekinteni a családra, talán azért is, mert az olyan természetes, hogy van. Egyáltalán nem természetes, hogy ez így van. Talán kicsit ezért is határozott úgy Pest Megye Önkormányzata – egyfajta példamutatási célzattal – hogy a Pest Megyei Családügyi Tanács régi kérésének is eleget téve megalapítja az Év Pest megyei családja kitüntető címet. Az elismerést minden esztendőben egy Pest megyében élő család kaphatja meg. A kitüntető cím odaítélését megelőző jelölési folyamatban a Pest megyei települési önkormányzatok, intézmények, társadalmi szervezetek, egyházak, valamint a megyében élő magánszemélyek vehetnek részt. A bírálóbizottság munkájában a területért felelős megyei alelnök, a szociális bizottság elnöke, a Pest Megyei Önkormányzat gyermekvédelmi referense és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének képviselői vettek részt. A megyében élő olyan családoknak adományozható, akik mindennapi életükkel, munkálkodásukkal, gyermekeik nevelésével, taníttatásával, családtagjaik gondozásával, közéleti szerepvállalásukkal példát mutatnak a Pest megyeiek számára. A pályázat elbírálásánál figyelembe veszik azt is, hogy hány generáció él együtt.
A második alkalommal kiosztott díjat a váci Hujbert család tudhatja magáénak.
A hétgyermekes deákvári család minden tekintetben jogosan birtokolhatja az Év családja címet. A december elejei eredményhirdetés óta szinte egymásnak adják házuk ajtajának kilincsét a tévéstábok és az újságírók. A váci család nem szokott hozzá a rivaldafényhez, és nem is szeretnének celebekké válni, de a díj hatására - akarva-akaratlanul – kicsit nagyobb betekintést engednek a privát szférájukba, mint azelőtt. Mindezt afféle küldetésnek, missziónak tekintik. Missziónak, melynek az az üzenete, hogy a XXI. században is a család értéknek tekintendő. S a család az egyetlen, ami megoldást jelenthet minden problémára. Ez azért is fontos, mert a katolikus egyház a 2011. esztendőt a Családok évének nevezte. A Hujbert család életében pedig meghatározó szerepet játszik a vallás is. A családfő, Hujbert Tamás jelenleg az egyházi fenntartású Piarista Gimnáziumban hittan-magyar szakos tanár. Felesége, Babiák Mária pedig a Karolina Katolikus Általános Iskola katedráján teljesít szolgálatot. Teljesen természetes számukra, hogy gyermekeiket is keresztény értékrend szerint nevelik, de egyáltalán nem erőltetik rá csemetéikre a vallásosságot. Hagyják, hogy mindannyian saját útjukat járják. Ez a szemlélet pedig nemcsak a hitéletre, hanem tehetségük kibontakoztatására is vonatkozik. S bizony ebben sincs hiány a Hujbert családban. Az elsőszülött gyermek, az egyetlen lány, Ágnes például képzőművész lett, míg a napvilágot negyedikként meglátott Flórián kiválóan sakkozik. Néhány pont választja el csupán a nemzetközi mesteri címtől.
A hét gyerek szinte mindegyike otthon lakik, még azok közül is, akik már családot alapítottak. A fészektől legmesszebbre került Ágnes is csak azért költözött Egerbe, mert borász férjét odaköti munkája. Sok időt töltenek azonban így is a deákvári otthonban.
A családba beházasulók számára legalább annyira magától értetődő volt ez, mint a Hujbert-gyerekek esetében. S épp olyan természetes volt Tamás számára, hogy Mária szüleinek otthonában történjék a fészekrakás huszonnyolc esztendővel ezelőtt. S az soha nem merült fel senkiben, hogy elköltözzenek máshová, mert szeretik Vácot. Nem mellékes az a praktikus szempont sem, hogy Mária szintén pedagógus, ma már nyugdíjas édesanyja és a városházán dolgozott édesapja betudott segíteni a gyerekek körüli teendőkben, ma pedig Máriáék segítik az idős szülőket. Mielőtt bárki azt hinné, hogy minden ideális, és soha semmi gondja nem volt eddigi élete folytán a Hujbert famíliának, az természetesen téved. Nehézségek bizony adódnak ebben a nagy családban is, de eddig mindig minden problémát átvészeltek, megoldottak. Meggyőződésük szerint az „isteni gondoskodás” és a szeretet minden gond megoldásának a kulcsa. Mondhatnánk: ha szeretet van, minden van, akkor is, ha gond van. Gond pedig adódik akkor is, ha Mária a lehetőségekhez képest igyekszik a leggazdaságosabb módon vezetni a háztartást. Egy időben például otthon készült a friss kenyér, a tejet pedig háztól hozzák. Heti húsz litert. Ezenkívül sajtból fogy a legtöbb. A különféle gyümölcsökből akármennyi mennyiség is elfogyna. A pénztárca tartalma azonban gátat szab a költekezésnek. A mosógép viszont mindennap megy. Időszerű lenne egy ipari mosógép beszerzése, de ez még várat magára, mint ahogy egy mosogatógép megvásárlása is. Addig biztosan a család tagjai mosogatnak beosztás szerint. A fiúk – beleértve Tamást is - nemcsak a mosogatásban, hanem a vasalásban is jártasak. Az vasal, aki éppen ráér. Tamás amúgy a főzésben is jeleskedik. Palacsintakészítésben a családban ő a „király”. Egy külön kis faalkalmatosság szolgálja kényelmét amikor egyszerre három serpenyőben süti a különféle ízesítésű palacsintát két kiló lisztből. Általában két és fél óra alatt elkészül a kellő mennyiség, melyből az egész család jól lakik. Emellett még a bográcsgulyás-készítésben szintén verhetetlen az apuka. Nyári időszakban gyakori ez az eledel a családban.
A fentebb leírt: ha szeretet van, minden van szlogen egyébként olyannyira érvényesül a Hujbert famíliában, hogy egy kívülálló számára is „átjön” ez az „érzés” csupán öt percnyi beszélgetés után. Emlékeik között kotorászva felidézi az Év Pest megyei családját összefogó házaspár azokat az időket, amikor a jelenlegi házuk bővítése előtt egy nagyon kicsi szobában laktak az öt gyerekkel (akkor még „csak” öt gyerekük volt – a szerk. ). Azok nagyon boldog idők voltak – nosztalgiáznak az ugyan ma már nagyszülőkké vált, de fiatalságukat mégis őrző Hujberték. A kondiját focival őrzi a családfő, hiszen heti két alkalommal baráti társaságban rúgják a bőrgolyót. Ez kötelező program az apuka számára, s ezt mindenki tiszteletben tartja, a családban legyen az illető kicsi vagy nagy. A labda rúgása feltehetően arra is jó alkalmat ad, hogy Tamás „stresszmentesítse” magát. Alapelvül szolgál a családban, hogy az esetleges munkahelyi, iskolai feszültséget nem viszik haza és haragban nem térnek nyugovóra. Talán ettől is lényegesebb, hogy a gyerekekre mindig, minden körülmények között odafigyelnek. Történt ez akkor is, amikor a ma már házas Ágnes tizenéves korábban az egyik este fáradtan hazatérő édesapja elé állt, s arra kérte: apa menjünk el sétálni. Tamás jól tudta: lányának szüksége van rá, úgyhogy vette kabátját és útra keltek. Sétájuk során meg sem álltak alsóvárosig.
- Ha akkor nem így teszek, valószínűleg többé soha semmilyen problémájával nem fordult volna hozzám a lányom – véli Tamás.
A másikra való odafigyelés a gyerekekre is átragadt. A csúnya beszéd tabu a családban, s ha netán olykor-olykor a családfő, vagy neje elkanyarint véletlenül egy-egy h-betűvel kezdő jelzőt, a gyerekek emlékeztetik a szülőket a ronda beszédre vonatkozó háziszabályra. A családnak nincs tévéje, de igazából nem is hiányzik senkinek. Így több idő jut egymásra, és ez mindennél fontosabb.
S hogy hogyan telik a karácsony a váci nagycsaládnál? A plafonig érő karácsonyfát közösen díszitik fel a család tagjai. Az összes, még az agyonhasznált díszeknek is a fán a helyük. Ehhez minden gyerek ragaszkodik, életkortól függetlenül, akárcsak a szoba tetejéig érő fához. A fa felöltöztetése és azt megelőző talpba-faragási ceremónia (ami ugye szinte minden családnál veszekedéssel párosul – a szerk. ) már nem a családfő, hanem a nagyobb gyerekek feladata. A családban egyébkét már december 23-án áll a fa. Ez is a családi hagyomány része. A szűk értelemben vett család tizennégy tagból áll. Ennyien ülik körbe a családi asztalt ebédkor. A Hujbert família hagyományos ünnepi eseménye az angyal-avatás. A család kiválasztott tagját – idén Jeromost – angyallá avatják, ami azt jelenti, hogy megtudja a titkot, miszerint az ajándékot nem a Jézuska teszi a fa alá. Ő is részt vesz ezentúl az ajándékok karácsonyfa alá helyezési folyamatában. A fa díszitése után közös éneklés, majd az ajándékozás következik. A frissen „beavatott” Hujbert-angyalkának „kötelessége” megőrizni a titkot a kisebbek elől. A karácsonyi menü ugyanaz, mint általában minden magyar családnál. A karácsony mellett a születésnapok is jelentős ünnepek a családban. Minden gyerek (beleértve a család új tagjait, azaz Ágnes férjét, illetve Áron és Márton feleségét, továbbá az unokát is) születésnapját tortával ünnepelik. A gyerekek ötödik születésnapjukig emeletes tortát kapnak. Ahány évesek, annyi emeletes a torta az ajándékuk.
Úgy vélem: érdemes minden gyereket röviden bemutatni születésük sorrendjében.
A legidősebb a huszonhét esztendős Ágnes, aki kicsi kora óta tehetséges volt rajzban, így valahogy egyértelmű volt számára a képzőművészeti pályán való elindulás. Festőművész lett és tanári diplomát is szerzett. Borász férjével Egerben lakik. Önálló kiállítása nyílik a váci Lyra könyvesházban 2011. januárjában.
Második a sorban a huszonöt éves Márton, aki egyetemista, magyar-hittan szakos tanárnak tanul. Felesége gyógyszerész. Kisfia két és fél éves, a második baba februárban látja meg a napvilágot. Egy ideig bébiszitterkedéssel foglalatoskodott és elégedettebbek voltak vele megbízói, mint a lányokkal.
Áron huszonnégy éves egyetemista magyar-földrajz szakos tanár lesz, nős, a piaristáknál prefektus.
Flórián a műszaki egyetemen folytatja tanulmányait szeptembertől, a váci Piarista Gimnáziumban végzett. Mester-jelölt sakkban, jelenleg a Vasas színeiben űzi ezt a sportot, de sokat játszik a váciakkal. A legendás, fiatalon elhunyt Herczeg Oszkár „szárnyai alatt” kezdett kibontakozni tehetsége. Jelenleg Fide-mester, de néhány pont választja el a nemzetközi mesteri címtől.
Gellért 11. évfolyamos a Piarista Gimnáziumban. Legutóbb bejutott az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre (OKTV). Kiváló nyelvérzéke van, talán ezért is szeretne angol fordító lenni. A tizenhét éves fiú francia nyelvet is tanul.
A két legkisebb, Menyhért és Jeromos. Mindketten még a Petői Sándor Általános Iskolában tanulnak. Egyikük negyedikes, míg a másik első osztályos. A gyerekek egyik közös jellemzője, hogy mindannyian azt mondják: legalább három gyerekük lesz, mert valamennyiük számára természetes a nagycsaládban való létezés.
Az Év Pest megyei családja címmel bruttó háromszázezer forint, illetve egy hetes nyaralási lehetőséget nyertek a megyei önkormányzat fonyódligeti üdülőjébe. A szállás költségeit a megyei önkormányzat állja. Mária ennek örül a legjobban, mert így nyáron együtt nyaralhatnak, mind a tizennégyen. Ez idén nem sikerült ugyanis. A váci családot egyébként Németh Péter Mikola ajánlotta erre a díjra, aki ezt mondta egy alkalommal Hujbertéknek: akinek egy gyereke van, annak csak múltja van, aki két gyermeket nevel, annak jelene is, de akinek három vagy több gyermeke van, annak jövője is. Ezt azóta egyfajta ars poeticának tartja Hujbert Tamás is, aki – feleségével együtt - csupán azt az egyet sajnálja, hogy nem született még több gyermeke. Azonban így is közvetíteni tudják: ilyen egy boldog család!
Napjainkban gyakran hallani, hogy értékválság van. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bizony sokak számára az minősül értéknek, ami magas áron szerezhető be, vagy például olyan tévéműsor, amit sokan néznek, mert annak a reklámblokkja jó sok pénzt hoz a konyhára. Az érték azonban a másféle szemlélettel bírók számára nem felbecsülhető, nem megvásárolható, s senki/semmi mással nem helyettesíthető, pótolható valami. Ilyen érték például a barátság, a tudás, vagy akár a család.
