Bénik Gyula (Budapest,1911- Vác,1986) kora gyermekkorát Jászapátiban töltötte, majd szüleivel Vácra költözött. Nyomdásztanuló lett, majd rövid megszakítással a váci nyomdában dolgozott. (Az 50-es években néhány évig korrektorként budapesti Atheneum Nyomdában tevékenykedett.)

Munka mellett folyamatosan sportolt, és rendszeresen átúszta a Dunát is, kiváló futó volt.
Az 1930-as években került kapcsolatba az eszperantóval, akkor kezdte a nyelv tanulását.

A Pestvidéki Nyomda dolgozójaként számos eszperantó nyelvű kiadvány szedését és korrektúráját végezte. Vácott számos eszperantó tanfolyamot szervezett és tartott.

Igen kiterjedt nemzetközi levelezést folytatott az eszperantistákkal.
Hosszú éveken át korrektúrázta és nyomtatta a Literatura Mondo című irodalmi folyóiratot, melyet az egész világra elküldtek, magyar írók műveit közvetítve. Karinthy Frigyes, és más klasszikusok is szerepeltek a lapban Lefordították az Ember tragédiáját és a János vitézt, és más műveket.

Az 50-es években újjászervezte a váci Dunakanyar Eszperantó Csoportot.
Az 1973-ban részt vett az akkor épülő kismarosi Zamenhof- kilátó munkálataiban. 
Zala Katalinnal béketúrákat szervezett.

Azóta elhunyt Sárközi János, 2006-ban írta le emlékeit:

 „A Dunakanyar Eszperantó Csoport az 1930-as évek közepén kezdett működni, a Magyarországi Munkás Eszperantista Társaság tagjaként. A régiek elmondása és korabeli fényképek szerint nagy létszámú csoport volt, és élénk társadalmi életet éltek. A csoport kiemelkedő tagja volt Bénik Gyula, aki nyomdászként elsajátította az eszperantó nyelvet, és tudását eszperantó nyelvű könyvek szedésére, nyomtatására fordította a váci nyomdában. Szoros kapcsolatban volt a korabeli eszperantó kultúra nagyságaival, Dr. Kalocsay Kálmánnal, Baghy Gyulával és másokkal. Ezek egész világon megismert, kedvelt könyvei, valamint az akkori legkiemelkedőbb irodalmi folyóirat a Literatura Mondo (Irodalmi Világ), az Eszperantó Antológia az ő gondozásában készültek.
A háború, majd 1956 után Vácott ő szervezte újjá a diktatúrák által szétvert eszperantó mozgalmat; szervezte azt, és tanította a nyelvet. Csoportunk akkor kezdett működni a Művelődési Központban és annak támogatásával, mint annak szakköre. Viszonylag sok tagunk volt, diákoktól kezdve a nyugdíjasokig”

A csoport mai vezetője Baharev Ali, aki példaképének tekinteti Bénik Gyulát, igyekszik szellemiségében továbbvinni az általa megkezdett utat. Bár ma már kevesebben vannak a csoportban, és kiadványokra sem telik, de a Széchényi Könyvtár idegen nyelvű honlapján olvasható Péter Péter eszperantóul írt versei és rövid prózája; Sárközi János eszperantónyelvű tudományos írásai, tanulmányai, előadásainak szövegei, novellái mind belföldi mind külföldi folyóiratokban és az interneten is megjelentek. Marosvölgyi Anna a Fajszi Eszperantó Gyűjtemény kezelője, amely az Országos Idegennyelvű Könyvtárban található

Az évforduló alkalmával a csoport tagjai megkoszorúzták Bénik Gyula sírját.

A Libera Folio internetes lap részletet jelentett meg Claude Hagège könyvéből. Ebből idézek: „….a 20-as évek közepén Franciaország  - saját nyelvét büszkén terjesztve, különösen az általa létesített gyarmatbirodalomban, és a francia nyelv számára a világnyelv státusát  követelve – megvétózta a Nemzetek Szövetségében Inazô Nitobe főtitkárhelyettes javaslatát az eszperantó általános bevezetéséről az iskolai oktatásban.”

Elkezdődött az angol nyelv uralkodássá válása. Ugyanakkor örömteljes tény az is, hogy mára már az államvizsga megszerzése előtt az eszperantó nyelven szerzett vizsgát elismerik.

Székelyhidi Ferenc

Megosztás