A Váci Dunakanyar Színház és a Nemzeti Színház legutóbbi koprodukciója Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabja. A rendezővel, Yaroslav Fedoryshyn-nel az előadás dramaturgja, Deés Enikő beszélgetett a főpróbahéten.
- A próbafolyamat utolsó napjai ezek. Nagyon rövidnek tűnt ez az alig egy hónap. Érezhető volt, hogy nem egy társulattal, nem egy összeforrt csapattal dolgoznak?
- Az elején. Nagyon az elején éreztem. Mindenki nagyon különbözőnek tűnt, mindenki nagyon eltérő játékmódot használt. Úgy éreztem, mintha mindannyian más-más iskolából jöttek volna. De leginkább persze azért volt nehéz, mert egyáltalán nem ismertük egymást.
- Nekem úgy tűnt, ez gyorsan megváltozott.
- Igen, ezek a különbségek fokozatosan kisimultak, és elég hamar megtaláltuk a közös nyelvet. Persze most kifejezetten a színpadi nyelvre gondolok, amellyel az előadás formája megszületett. - Igen, több szempontból is izgalmas volt a munka, hiszen a nyelvi közvetettségen túl két nagyon erősen eltérő formanyelv találkozott egymással. Inspirálta mindez?
- Elsősorban a színészek sokféle látásmódja, véleménye inspirált. A javaslatok, amiket kaptam. Bár mind nagyon eltérő volt, mégis pontosan illeszkedtek az elképzeléseinkhez. Amikor ezt észleltem, megnyugodtam, mert akkor vált bizonyossá, hogy érthetőek a kéréseim.
- A próbafolyamat alatt feleségével, Alla Fedoryshyna-val végig közösen dolgoztak. Ő felelős a látványért. Egy nagyon szoros együttműködést láttunk. Hogyan kezdődik a közös munka?
- Általában azzal kezdődik minden, hogy Alla a mű elolvasása után kitalálja a díszletet. Asszociációk felsorakoztatásába fog. Ő egyébként nem szereti túl sokszor elolvasni a darabot. - Míg Yaroslav…
- Én rengetegszer elolvasom a darabot, hogy megértsem, mit szeretne igazán a szerző. Majd megosztom Alla-val a saját elképzeléseimet. Végül pedig csak annyit mondok: Rendben, próbáljuk meg!
- A próbafolyamatot úgy kezdtük, hogy elmondta: A szöveg csak annyira fontos, mint a színpadon bármi más, világítás, zene…
- A munka során már számomra is másodlagossá válik a szöveg. Az lesz igazán fontos, hogy a színpadon minden egyes kép tisztán érthető mondanivalóval bírjon. Érthető a színészi alakításon keresztül, érthető a fényeken keresztül és Alla asszociációin keresztül. De láthattátok, hogy Alla folyamatosan súgott nekem. Legtöbbször egyébként abban, hogy hogyan viselkedjen a színész, hiszen ő eredetileg színésznő, ezért nagyon jól érzi, hogyan kell vezetni a színészt. Előfordul, hogy én, mint rendező az ilyesmit helyenként elengedem, de ő megérzi ezeket a pillanatokat, megragadja őket. Nagyon jól kiegészítjük egymást Alla-val. Bár a próba során, amikor belelendültünk egy-egy jelenetbe, nagyon gyorsan megfeledkeztünk arról, hogy a tolmácsnak még utol kellene érnie minket. - Elhamarkodott lenne azt állítani, hogy most nagyon aktuális Yvonne-t rendezni, hiszen a darab elsődleges rétege, a hatalom és a nép viszonya mindenkor aktuális.
- Igen, ez így van…
- Ezen kívül mely témák ragadták meg először a darabban?
- Gombrowicz nagyon mélyen és sokrétűen nyúl a témákhoz. A hatalom és a nép témája mellett jelen van az arany fiatalság motívuma, amit a herceg képvisel, aki egyébként egy magasabbrendű fiatal. Úgy hiszi, mindent megengedhet magának. Benne van az is, hogy az ember képtelen önmagára találni. És benne van a maffia témája is, hogy az uralkodó mellett mindig ott áll a bűnszövetkezet. De ami számomra igazán izgalmas, hogy minden egyes téma ironikus karaktereket kap.
- Azt mondta, nem akarom elemezni a darab pszichológiáját, mert akkor elvész a szürrealitása. Mindig ezzel a módszerrel dolgoznak?
- Nem tiltakozom a pszichológia ellen, hiszen a színészekben az amúgy is jelen van. De amikor a feleségemmel összerakjuk az előadás menetét, akkor csak az asszociációkra hagyatkozunk. - Úgy mint…
- Olvasás közben Alla-nak megjelent egy kép, miszerint minden a wc-ben köt ki. Ezt a szó szoros és az átvitt értelmére is kiterjesztette. Legyen az bármilyen wc: a király arany ülőkéje, vagy a nép műanyag ülőkéje, az már lényegtelen. Aztán persze jöttek a további asszociációi: ketrecek, botok és még számtalan elem.
- Hozzánk már a díszletelemekkel együtt érkeztek.
- Igen, de csak itt kezdtünk el velük dolgozni. Itt keltek életre. A színészekkel együtt alakult ki a kép, a forma. Számomra egy alkotófolyamat csak így érdekes.
- Beszéltünk arról, hogy a színpadon nincsenek csak jók és csak rosszak, hiszen mindenkiben megvan mindkettő. Yvonne-ban megvan a rossz?
- Az az igazság, hogy ezen még soha nem gondolkodtam… Talán az, hogy nem alázkodik meg a hatalom előtt. Folyamatosan hallgat. És mégis megalázkodik, hiszen hallgat. Egyik szempontból nagyon jó, másik szempontból viszont nagyon rossz. Talán pont ebben van az ő gyengesége. Yvonne-t Gombrowicz nem egy emberként jeleníti meg, sokkal inkább úgy, mint egy képet a népről. Elsősorban azért, mert ezt a darabot Gombrowicz akkor írta, amikor Hitler és Mussolini, már nagyon erős vezetők voltak, amikor nem lehetett a rezsimmel szembemenni. Gombrowicz ezt pontosan értette, és úgy írta meg ezt a darabot, hogy a hallgatással a lázadást mutassa be.
- „A hallgatás tagadás.”
- Igen. Ezért nagyon sokat vett át Shakespeart-től, a Hamletből, a Lear királyból, ugyanakkor átvett Puskintól is, Borisz Godunov történetéből, hogy a nép nem hallgat.
- Ezzel szemben Innocent…
- Pontosan. Yvonne-t és Innocent-et nem lehet egy lapon említeni. Egyetlen egy dolog közös bennük: a lázadás. De ezt Innocent udvaroncként, Yvonne pedig a nép nevében teszi. Abban a jelenetben, amikor Innocent beszélni kezd, Yvonne viszont elküldi, akkor neki értenie kell, hogy a lány ezzel megmenti őt. Mert ha ezt Yvonne nem tette volna meg, keményen megbüntették volna a fiút. - Yvonne érkezése felborítja a látszólagos rendet. Mi történhet ezután?
- Sok mindenre lehet gondolni. És ugye mi is sok mindenre gondoltunk, de végül ez a lepusztult kép született meg, ahol a herceg, aki eddig állt, most térdre ereszkedik. Pontosan olyanná válik, mint a szülei. Ottmaradt a pusztában. És azért is nagyon fontos ez a kép, mert az arcokat nem lehet látni, csak sziluetteket, körvonalakat lélek nélkül. Gombrowicz műve nagyon izgalmas anyag. Bízom benne, hogy azokat a kérdéseket, amiket elrejtettünk az előadásban, felfedezi a néző, és választ is talál rájuk, mert azok most itt lebegnek, valahol körülöttünk. És abban is bízom, hogy amikor a néző elhagyja a színházat, nem feledkezik meg rögtön az előadásról. Ez persze már nem a mi fennhatóságunk.
(Tolmács: Illényi Éva)
Az előadást legközelebb február 2-án a budapesti, február 14-én pedig a váci közönség láthatja.
A Váci Dunakanyar Színház és a Nemzeti Színház legutóbbi koprodukciója Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabja. A rendezővel, Yaroslav Fedoryshyn-nel az előadás dramaturgja, Deés Enikő beszélgetett a főpróbahéten.
