Az alábbiakban beszédéből idézünk:
“Évtizedeken keresztül felszabadulásként ünnepeltük április 4-ét. A korabeli katonai zsargon azonban nem beszélt felszabadításról. „Vác december 8-án elesett.” – áll egy szovjet katona visszaemlékezésében. Nem felszabadultak, elesettek voltak a városok – és az emberek, hiszen a front elvonulásával nem értek véget a megpróbáltatások. A szovjet katonák erőszakoskodtak, fosztogattak, civileket vittek el kényszermunkára, málenkij robotra. Honvédek és munkaszolgálatosok egyaránt szovjet hadifogságba kerültek, férfiakat és nőket egyaránt elhurcoltak, a Vörös Hadsereg nem válogatott: a náci haláltáborból szabadultak közül voltak, akik rövidesen egy szovjet munkatáborban találták magukat. A német megszállás után megszenvedtük a háborús szovjet megszállás szörnyűségeit, majd évtizedekre szóló következményeit is.
Magyarországnak a közép-európai kisállamok közül a legtovább sikerült elkerülnie a német megszállást, s ellenállt a magyarországi zsidóság deportálására irányuló náci követeléseknek. Miközben Ausztria, Csehország, Lengyelország és Szerbia német megszállás alatt állt, Szlovákiában, Horvátországban és Romániában megkezdődött a zsidók üldözése, deportálása, addig Magyarország viszonylagos védelmet biztosított az ide érkező menekülteknek, lengyeleknek, lengyel és szlovákiai zsidóknak. Viszonylagos védelmet. Mert miközben 1938 óta a magyar zsidóságot diszkrimináció, jogerőre emelt, igazságtalan megkülönböztetés sújtotta, és a magyar hatóságok a katonai vezetés nyomására 1941-ben tizennyolcezer úgynevezett hontalan, nagyrészt lengyel és orosz zsidó menekültet kiszolgáltattak a németeknek, Vámosmikolán zsidó származású lengyel tisztek, s itt Vácon id. Antall József menekültügyi kormánybiztos tudtával és támogatásával lengyel zsidó árvák nyertek rejtve menedéket. Ők valamennyien túlélték a vészkorszakot. 
A II. világháborúban Magyarország lakosságának mintegy 6,2 százaléka, közel kilencszázezer ember pusztult el, mintegy 350.000 katona és 500.000 zsidó, a magyarországi harcoknak további 40.000 polgári áldozata volt. A szovjet hadsereg elől közel 1 millióan menekültek Nyugatra, közülük 100.000-en soha nem tértek vissza. 900.000-en estek hadifogságba, a szovjetek 100-120.000 polgári személy hurcoltak kényszermunkára. A szovjet fogoly- és munkatáborokból több, mint kétszázezer ember soha nem tért vissza. 
A veszteségek között nem csupán a harctereken elesett, megfagyott és soha el nem temetett hősöket, hanem a bombázások és ostromok áldozatait, a deportáltakat, a náci haláltáborokba és a szovjet munkatáborokba hurcolt áldozatokat is számba kell venni. De a szándék ugyanaz mint az első világháborús hősi emlékművek esetében: kifejezésre juttatni a nemzet, a város kegyeletét és megőrizni a halottak emlékét.
Egy első világháborús hősi emlékmű felirata szerint: „Nem azok halnak meg, akiket eltemetnek, hanem azok, akiket elfelednek.” A felejtés ellen állítja most fel Vác Város Önkormányzata és közönsége ezeket a kőoszlopokat rajtuk a váci hősök és áldozatok neveivel. Hősök és áldozatok, akiket elvesztettünk, s akik hiányoznak innen. S hiányoznak meg nem született gyermekeik és unokáik. Mert ennyivel kevesebben vagyunk és ennyivel kevesebbek vagyunk. “ 
A szónoklat után Pálos Frigyes kanonok a katolikus egyház képviseletében osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, míg a Váci Zsidó Hitközség nevében Turai János elnök és Chikán Zoltán előimádkozó idézte fel a szörnyű tetteket. Őket követve a református egyház képviselője, Csuka Tamás tábori püspök és az evangélikusok nevében Detre János lelkész is szólt a jelenlévőkhöz, majd Papp Miklós, a görögkeleti egyház képviseletében áldotta meg a szobor mögött elhelyezett oszlopokat a Szent Athanáz Kórus zenei kíséretében. A megemlékezés végén az önkormányzat nevében dr. Bóth János polgármester, országgyűlési képviselő és dr. Molnár Lajos alpolgármester helyezte el a kegyelet koszorúját, míg a II. Világháborús Emlékbizottság nevében Moys Csaba elnök cselekedet hasonlóképp. >>>Háttéranyag<<< | 1989-től működik a Vác város II. Világháborús Áldozatainak Emlékműve Alapítvány. Az alapítvány szorgalmazására és közreműködésével - pályázat útján - valósult meg a Posta parkban Melocco Miklós szobrászművész emlékműterve. Az elfogadott terv egy szoborkompozíciót, és körülötte az elhunytak neveit őrző kőoszlopok felállítását tartalmazta. Mivel a teljes megvalósítás anyagi háttere nem állt rendelkezésre, 1997-ben elkészült a két alakos szobor, ami köré most kikerültek a sztélék. Ezzel az alapítvány megvalósította kitűzött célját. Az alapítvány kuratóriuma: elnök: Moys Csaba tagok: dr. Horváth Ferenc levéltár igazgató; dr. Molnár Lajos középiskolai igazgató, jelenleg a város alpolgármestere; Philipp Frigyes városi főépítész; dr. Rusvay Tibor, a VME titkára; Szalai István, a VVV egyesület elnöke; dr. Varga Lajos segédpüspök *** Az emlékoszlopra felkerült névsort a váci halotti anyakönyvek felhasználásával dr. Molnár Lajos helytörténeti kutató, a város alpolgármestere állította össze. A névsorok ellenőrzését végezték: Szalai István VVV egyesületének elnöke,
Turai János a Váci Zsidó Hitközség elnöke. Kivitelező: Klimász János váci kőfaragó mester volt. A II. világháború áldozatainak neveit tartalmazó sztélék és a környezet terveit Philipp Frigyes főépítész készítette Seregi Emőke főépítészi munkatárs közreműködésével. |
|
A II. világháború idején elhunyt váci áldozatok tiszteletére 1996-ban felállított Posta-parki emlékmű hivatalosan szombaton, november 7-én vált teljessé. Ekkor valósult meg ugyanis a régi terv, miszerint a szörnyű háború időszakában elhunyt személyek neveit táblákon jelenítsék meg. Az oszlopok – amelyek több, mint hétszáz nevet tartalmaznak – avatását és felszentelésén Mészáros Balázs történész, a Váci Értéktár megbízott igazgatója mondott beszédet.
