Szokatlan látvány volt az idei télen az erősen zajló Duna. El vagyunk szokva már a kemény telektől, pedig régen természetes látvány volt a befagyott Duna, itt Vácnál is. De miért fagyott be régen a Duna és ma miért nem? Erre a kérdésre az alábbiakban kaphatnak választ Olvasóink.
Klímaváltozások
Nagyjából a 12. század végéig tartott az un. középkori klíma-optimum, amikor is az európai éghajlat szokatlanul enyhe volt. Ez a jelenség kedvezett az európai középkori királyságok megszilárdulásában.
Ekkortól kezdve azonban egyre hidegebbre fordult az időjárás.
A történelemkönyvekből emlékezhetünk arra, hogyan kelt át a tatár sereg a befagyott Dunán. talán ez pár évtizeddel korábban nem lett volna lehetséges, és az ország sorsa is másként alakulhatott volna, de az éghajlat hűvösebbre fordult, és a Duna befagyott.
A másik jeles történelmi esemény, hogy Mátyás királyt a Duna jegén választották királlyá, ezt 1458-ban történt.
A 16. századtól kezdve aztán megszaporodnak a leírások arról, hogy befagyott a Duna vize. Nem véletlenül, ez az időszak az un. kis jégkorszak, amikor is Európa éghajlat jelentősen lehűlt. Volt olyan, hogy Magyarországon augusztusban havazott, nem is egyszer. Ezek a rendkívüli hidegek pedig természetesen a Duna befagyását is eredményezték. De még az olyan meleg tengerek, mint a Fekete-tenger, vagy a Márvány tenger befagyásáról is vannak hírek.
Ebben az időszakban, egészen a 19. század végéig természetes jelenség volt a befagyott Duna.
A 19. század második felében aztán véget ért a kis jégkorszak, és ha időszakos visszaesésekkel is, de emelkedni kezdett a hőmérséklet és egyre ritkábbá vált a Duna jéggé fagyása is. Utoljára 1965-ben ált be a folyó.
Ugyanakkor nem csak a hideg okozta, hogy a folyó gyakrabban befagyott, hanem a meder szabályozatlansága is. A régi időkben a meder sokkal természetesebb volt. Több volt a sziget, a zátony, ez pedig kedvezett a jégképződésnek. A mederszabályozás, majd a jégtörő hajók megjelenése után a Duna befagyása a hőmérséklettől függetlenül egyre nehezebbé vált. Ezért is olyan ritka jelenség ma a folyó teljes beállása.
Ugyanakkor, még ha vannak is olyan hideg telek, mint a mostani, az utóbbi évtizedekben az általános tendencia a melegedés, a globális éghajlatváltozás miatt. Ennek tudható be az, hogy ma már a Duna erőteljes zajlása is látványossággá vált. Míg őseink számára a befagyott Duna sem jelenthetett rendkívüli eseményt.
Áldás és átok
Mit adhatott a befagyott Duna őseinknek? Egyrészt közlekedési lehetőséget, másrészt komoly veszélyeket.
A modern kor előtt a Dunán közlekedni nem volt egyszerű, ugyanis nem voltak állandó hidak a folyamon. Ezért az egyetlen közlekedési lehetőség a csónak volt. A tél beállta és a folyó jégpáncélja tehát egy rendkívül jó közlekedési és kapcsolatteremtési lehetőséget teremtett a Duna két partján élők között.
Jégtorlódás – kép forrása: Deuterium Aqua - Csökkentett deutériumtartalmú ivóvizek
A lehetőség mellett azonban a jég veszélyt is jelentett. Ha a jégpáncél sokáig kitartott, míg nyugatabbra melegedés kezdődött (ami nem volt ritka) veszélyes árhullám indulhatott el a folyó felső szakaszain. Az hidegebb hazai szakaszokon ugyanis még megmaradt a jég, amit az árhullám összetorlaszthatott, és ez veszélyesen megduzzaszthatta a folyó vízszintjét, ez pedig végső soron katasztrófális áradásokat eredményezett.
Ma már ilyesmi szinte elképzelhetetlen, hiszen a vízügyi szakemberek aktívan ügyelnek arra, hogy ne alakuljon ki jégtorlasz. 1956-ban az akkor néphadsereg még bombázta is a kialakult jégtorlaszokat.
Szokatlan látvány volt az idei télen az erősen zajló Duna. El vagyunk szokva már a kemény telektől, pedig régen természetes látvány volt a befagyott Duna, itt Vácnál is. De miért fagyott be régen a Duna és ma miért nem? Erre a kérdésre az alábbiakban kaphatnak választ Olvasóink.
