Egy-két évvel ezelőtt, egy hasonlóan meleg nyári napon beültem a haverokkal az egyik neves váci vendéglátóegységbe azzal a céllal, hogy legurítunk egy két frissen csapolt sört miközben megvitatjuk az élet nagy dolgait, és megnézünk egy meccset. Az este folyamán egy másik baráti társaság is érkezett. Rövid időn belül kiderült, hogy ők sem vetik meg a jó focit és a minőségi sört, s ez elég hamar össze is boronálta a két brigádot. Így ismertem meg Gergő barátomat, akivel a számos közös érdeklődési kör révén elég sokat dumáltunk. Eközben derült ki az is, hogy egy helyi gyorsnyomdában dolgozik. S, hogy miért ezt az infót emelem ki és nem azt, hogy kinek hány csaja volt és milyenek voltak az ágyban? Roppant egyszerű. Utóbbi nem publikus. :-) De viccet félre téve: azért szeretném most írásom középpontjába helyezni Gergő melóhelyét, mert nemrégiben megmentették az életemet.
Nem, nem kellett újraéleszteni, csupán jelképesen írtam, de tényleg óriási segítség voltak a számomra. Az egyik barátom legénybúcsújára készültünk, amikor a huszonnegyedik órában kiötlöttük, hogy viseljünk az eseményen egy frankó egyenpólót. Persze éppen rám testálódott a feladat, hogy másnapra intézzem el a pólókat. Ekkor eszembe jutott Gergő és a Print Gyorsnyomda, ahol a nyomtatáson, fénymásoláson és szakdolgozat kötésen túl bélyegzőket, matricákat, valamint egyedi ajándéktárgyakat is készítenek, például pólóra, bögrére nyomtatással, vagy akár egy öngyújtóra gravírozással sőt, mindezeken felül még dekorálnak is.
Nekünk most egy tucat pólóra volt szükségünk és "tegnapra" határidővel, így betértem az üzletbe, ahol még poénkodtam is Gergővel és szintén ott dolgozó tesójával, Andival, hogy ha ez egy gyorsnyomda, akkor valami marha gyorsan feliratozzanak nekem pár pólót. Ők ezen elmosolyodtak, nekem meg aztán leesett az állam, amikor egy-két órán belül kézhez kaptam a kért ruhadarabokat pont olyan formában, minőségben ahogyan azt a srácokkal elképzeltük.
A legénybúcsú küldetés sikere így rajtam már nem múlott, köszönhetően Gergő barátomnak és a Print Gyorsnyomdának, amit ezen személyes tapasztalatom nyomán csakis ajánlani tudok mindenki figyelmébe. G. G.
Egy-két évvel ezelőtt, egy hasonlóan meleg nyári napon beültem a haverokkal az egyik neves váci vendéglátóegységbe azzal a céllal, hogy legurítunk egy két frissen csapolt sört miközben megvitatjuk az élet nagy dolgait, és megnézünk egy meccset. Az este folyamán egy másik baráti társaság is érkezett. Rövid időn belül kiderült, hogy ők sem vetik meg a jó focit és a minőségi sört, s ez elég hamar össze is boronálta a két brigádot. Így ismertem meg Gergő barátomat, akivel a számos közös érdeklődési kör révén elég sokat dumáltunk. Eközben derült ki az is, hogy egy helyi gyorsnyomdában dolgozik. S, hogy miért ezt az infót emelem ki és nem azt, hogy kinek hány csaja volt és milyenek voltak az ágyban? Roppant egyszerű. Utóbbi nem publikus. :-) De viccet félre téve: azért szeretném most írásom középpontjába helyezni Gergő melóhelyét, mert nemrégiben megmentették az életemet.
