„A vaconline.hu oldalon 2021. január 29-én „Beérett a Matkovichi kultúrpolitika: amatőrré minősítették vissza a váci színházat” címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Kászonyi Károly felperes azzal fenyegetőzött, hogy akik tőlük eltérően gondolkodnak, azok hiába kiváló szakemberek, távozniuk kell”.
***
E naptól fogva, városunk egykor szebb napokat látott színháza – immár talán végérvényesen – lekerült Magyarország kulturális térképéről. A kiemelt státuszából amatőrré minősítették vissza a váci színházat. Megjelent az a 3/2021. (I.28.) EMMI rendelet, amely alapján a Váci Dunakanyar Színház január 29-től már nem lesz kiemelt minősítésű színházművészeti szervezet. Nézzük meg, hogy milyen folyamat vezetett ezidáig!
Tény az, hogy a 2019-es baloldali fordulat előtt városunknak volt egy – hazai szinten is – magasan értékelt, kiemelt minősítésű, színházművészeti szervezetként jegyzett színháza.
Az új városvezetés viszont a hatalomra kerülésével azonnal hadat üzent a Dunakanyar Színháznak.
Matkovich Ilona és csapata addig üldözte mindenféle mondvacsinált okokkal Kis Domonkos Márkot és a Váci Dunakanyar Színházat, amíg annak az lett a vége, hogy 2020. február 29-vel az igazgató úr távozott. A városvezetés sok hónapos hadjáratot indított ellene, és oly mértékben ellehetetlenítette a munkáját, amely arra sarkallta végül Kis Domonkost, hogy közös megegyezéssel távozzon és minél előbb véget vessen ennek a méltatlan helyzetnek.
Emlékszünk talán még mindannyian arra, Matkovich azzal kezdte a városvezetői pályafutását, hogy először a színház költségvetését húzta meg irreálisan szorosra. Azzal indított a polgármester, hogy 23 millió forintot szánt a költségvetésben erre, holott az előző évben 40 milliót kapott a színház.
Majd miután ennek lehetetlenségéről a színházigazgató szólni kívánt volna a sajtóban, a polgármester asszony azzal a demokratikusnak alig nevezhető eszközzel élt, hogy
bevezette az azóta országosan is hírhedté vált „szájzár-rendeletét”, amely szerint senki nem nyilatkozhat az ő alá rendelt intézményekben olyat, amit ő maga ne hagyott volna jóvá!
A színfalak mögött eközben még ennél is durvább erőpolitika folyt. Matkovich a nyilvánosság előtt, a jobbikos Kászonyi Károly pedig a háttérben fenyegetőzött azzal, hogy akik tőlük eltérően gondolkodnak, azok hiába kiváló szakemberek, távozniuk kell.
Az akkoriban egyiküket sem zavarta, hogy erre akár a város kulturális élete is rámehet.
E színház ezelőtt nem csak Vác, hanem a Dunakanyar teljes környezetének is egyik fontos és állandó színjátszó helye volt. Az intézmény sikerességét az is jól mutatta, hogy sokszor jegyet sem lehetett kapni az előadásokra, népszerű és közkedvelt volt a váciak és a környéken élők számára.
A régi színházvezetés utolsó évadában 398 belföldi és 5 külföldi vendégszereplésük volt. 2019-ben 47.601 nézőt köszönthettek, a fesztiválszerepléseik összesen 7 díjat eredményeztek. Csehov: Ványa bácsi, Sütő András: Advent a Hargitán, Goldoni: A hazug, Feydeau: Esküvőtől válóperig című darabok futottak saját repertoárként a Váci Dunakanyar Színházban. Szerb Antal VII. Olivérjének olvasópróbáit azonban már megakasztotta az új városvezetés.
A bresti Belaya Vezha Nemzetközi Színházi Fesztivál fődíját elnyerő Ványa bácsi című előadásuk meghívást kapott Olaszországtól, Ukrajnán, Oroszországon, Litvánián és Lengyelországon át egészen az Amerikai Egyesült Államokba és Japánba. A Dunakanyar Színháznak színházi nevelési programja utóbb már 110 középiskolás résztvevővel zajlott, részt vettek hátrányos helyzetű tanulók támogatását célzó pályázati programban. Otthont adtak az öt napos Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztiválnak. Hét éve minden nyáron megrendezték a V4 országok összművészeti fesztiválját,
2018-ban a visegrádi országok kulturális miniszterei is itt találkoztak és írtak alá egyezményt e fesztivál programjának keretében.
2017. július 22-én Fekete Péter, Jászai Mari-díjas rendező a Kis Domonkos Márk pályázatát elbíráló bizottság véleményének ismertetésekor ezt írta: „Az, ami történik Vácott az példaértékű. Ebben az időszakban, amikor színházak bezárásáról van szó a világban, akkor indul valami új (…) Szakmai szemmel nyomon követve, amit Önök tesznek, és amit Márk tesz, az rendkívül jó irány és rendkívül támogatható irány.”
Kis Domonkos Márk színművész, igazgató e munkája elismeréseként közben állami kitüntetést is kapott, a Váci Dunakanyar Színház ügyvezető igazgatóját a magas színvonalú munkája, példamutató és kiemelkedő színházi és színház szervezői tevékenysége elismeréseként Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesítették. (Megjegyezzük, hogy az eltávolítása után az igazgató urat a Déryné program vezetőjévé tette meg a kulturális kormányzat és valószínűleg hamarosan az SZFE tanára is lesz.)
Akkoriban egy hónap alatt sikerült három Jászai Mari-díjast elüldözni Matkovichéknak Vácról.
A helyi városházi médiában azóta is szüntelenül támadják a volt igazgatót, újra és újra előveszik a már számtalanszor cáfolt vádakat,
Matkovich és szellemi körének továbbra is megbocsáthatatlan bűnnek tűnik Kis Domonkos Márk nemzeti elkötelezettsége, tehetsége és konzervatív művészeti körökbe való bekötöttsége.
Az Összefogás polgármesterének akkoriban azonban sokkal fontosabb volt, hogy ő dirigálhasson. Egy mártír hangvételű közleményben jelentette meg a városháza honlapján, hogy miért is döntött úgy egyszemélyben – a rendkívüli jogrend lehetőségét kihasználva a képviselő-testület helyett –, hogy nem kéri az állami támogatást a színház fenntartásához. (Évi 24 millió forintos, azaz a polgármesteri ciklus hátralevő éveiben általa összesen 120 millió forintnyi állami támogatást utasított vissza Vác.)
Matkovichnak megérte az évi több tízmillió forint mínusz azt, hogy a kulturális életet egyedül csak ő és szellemi köre uralja.
Ugyanis az, hogy nem közös állami-önkormányzati fenntartású lesz a Váci Dunakanyar Színház, hanem szimplán önkormányzati, valójában azt jelenti, hogy
minden irányítási jogkör az önkormányzaté, de ezzel együtt minden finanszírozási kötelezettség is az övé lett.
Ezek után az intézmény élére erőltetett egy vezetőt, dr. Varga Katalint, akit a többségében színházi emberekből álló bizottság végletesen alkalmatlannak talált. A kulturális életben teljesen járatlan, újonnan kinevezett igazgatónő pályázatát e bizottság leszavazta. Varga Katalin tervét egy „tipikus amatőr színjátszóköri létezésnek” vélte bizottság. Abszurdnak nevezték, hogy a megbízott ügyvezető „két hétre előre sem látja a jövőt”, miközben az igazgatói pályázat öt évre szólt. A bírálat kapcsán tartott ülésen Varga a színház működését egy „színjátszóköri álomnak”, a középiskolás korosztály színházba történő bevonzását pedig utópiának nevezte.
Ha mindezeket az ügyvezető tényleg így gondolja, részéről a színház komolyan vétele nem áll fenn
– tette hozzá az egyik rendező, aki a bíráló bizottság tagja volt.
Matkovich Ilonától a Magyar Nemzet akkoriban megkérdezte, hogy mit szól Varga Katalin elégtelen igazgatói pályázatához, s az ezzel együtt járó kiemelt státus lehetséges elvesztéséhez? Mint ahogy nekünk sem szokott, úgy az országos lapnak sem válaszolt a polgármester. A színházi szakma értékítéletének teljes figyelmen kívül hagyásával mégis kinevezte Varga Katalint és famulusát, Molnár Bencét, mint művészeti vezetőt, aki bár végzett színházi szakember, utolsó állása egy kereskedelmi áruházláncnál volt.
A jogász végzettségű Varga alá – ráadásul bónuszban – további, váci kulturális intézményeket is rendelt.
Az új, városházához hű színházi vezetés a váltás után, de még a pandémai helyzet előtt, ingyenes jegyekkel próbálta megtölteni a nézőteret. A színház körlevelet küldött ki a különböző önkormányzati intézményeknek, amelyben arra buzdítottak mindenkit, hogy a kollégák jöjjenek el az ingyenes előadásokra. Ilyen levelet kapott többek között a kórház, a művelődési ház, de több település könyvtára is. Nyilván kínos volt Matkovichék számára, hogy a színház vezetőségében történt váltás után az előadásokra a váciak közül csak alig ment el valaki. Ez az eset feketén-fehéren mutatja, hogy hova vezetett az új városvezetés kultúraellenes harca:
romba döntöttek valamit, ami értéket képviselt, mindezt pedig pusztán politikai alapon tették.
Az új színházvezetés liberális értékrend szerinti munkakezdése ezek után valóban meglehetősen erősre sikeredett. Az évad történetesen Hernádi Judittal, a Heti Hetes egykori „sztárjával” indított.
Matkovich Ilona e kezdés után örömmel jelentette be a váciaknak, hogy idén (2020) az Orlai Produkció fogja „segíteni” a színház szakmai munkáját. (Megjegyezzük, hogy ők vitték színpadra a „Leszámolás velem” című LMBT darabot is, amely történetesen épp a homoszexualitást állítja a történet középpontjába. „Izgalmas, elgondolkodtató színházi előadás egy meleg fiatalember életéről. Jó, hogy nemcsak Budapesten, de vidéki városokban is tartanak előadásokat” – írta a Magyar LMBT Szövetség hivatalos Facebook-oldala a darab győri bemutatója kapcsán.)
Később, hogy tetézze az új vezetés a város egyik oldalától való elhatárolódását, formálisan arra hivatkozva tiltották ki – a teljes mértékben kormányzati támogatásból felújított Váci Dunakanyar Színházból – a Váci Polgári Esteket, hogy a színházban nincs helye politikának. Erre az önmagában dicséretes eszmére azonnal rácáfoltak, amikor a napjaink egyik legélesebb politikai csatározásában, a SZFE ügyében Gyurcsány Ferenccel megegyező állásfoglalást tettek.
Ehhez egy szava sem volt a városháza vezetésének, viszont beperelte lapunkat, hogy nem ő tette ki a színházból a Váci Polgári Esteket. Mindezek után ki veheti ezt a tagadást komolyan?
Egy éves lejtmenet zárult le a mai EMMI határozattal. Csak az öntelt, saját liberális eszméit gőgösen hangoztató helyi vezetés vélheti úgy, hogy nyertek. Valójában Vác kulturális élete veszített e csatározásban, de óriásit!