Évi 24 millió forintos, azaz a polgármesteri ciklus hátralevő éveiben összesen 120 millió forintnyi állami támogatást utasított vissza Vác. Ez az összeg magasabb, mint a koronavírus elleni védekezéshez a központi alapba Vác által befizetendő 115 milliós összeg, ami miatt a polgármester folyamatosan panaszkodik. Példátlan felelőtlenség a városvezetés részéről, hogy politikai okokból úton-útfélen visszautasítja az állami támogatásokat, ahogy tették ezt ősszel, amikor 5 milliárd forintos kormányzati támogatást adott vissza, mondván, hogy a városnak nincs szüksége egy modern kulturális és sportlétesítményre.
Csak úgy röpködnek a milliók kifelé a váci városháza felújított ablakain. Matkovich Ilona ugyanis úgy döntött, a városnak nincs szüksége arra az évi 24 millió forintra, amit az állam adott volna a Váci Dunakanyar Színház működtetésére. Indoka egyszerű: a közös finanszírozás közös döntéshozatalt is jelent, és ő senkivel nem fog együttműködni. Inkább csökönyösségből azt választotta, hogy nem kér a ciklusa alatt összesen 120 millió forintnyi állami támogatásból, teljes mértékben a város fizeti majd a költségeket, csakhogy ő maga egyszemélyben dönthessen, senkinek ne legyen beleszólása. Matkovich elfelejti, hogy ez nem az ő színháza, hanem a városé, és nem a személyes céljait szolgája a színház közpénzből, hanem a városét és a Dunakanyarét.
Matkovichnak a legfontosabb, hogy ő dirigálhasson
Mártír hangvételű közlemény jelent meg a városháza honlapján arról, hogy miért is döntött úgy a polgármester asszony – a rendkívüli jogrend lehetőségét kihasználva a képviselőtestület helyett egyszemélyben -, hogy nem kéri az állami támogatást a színház fenntartásához. Ezek szerint úgy tűnik, Matkovichnak megér évi több tízmillió forint mínuszt az, hogy a kulturális életet egyedül ő uralja. Ugyanis az, hogy nem közös állami-önkormányzati fenntartású lesz a Váci Dunakanyar Színház, hanem szimplán önkormányzati, valójában azt jelenti, hogy minden irányítási jogkör az önkormányzaté, de ezzel együtt minden finanszírozási kötelezettség is az övé.
Tehát Matkovich nem tudta volna elviselni, ha közös döntéseket kellett volna meghoznia a színházzal kapcsolatban a következő években, pedig az közös finanszírozást is jelentett volna. Évi több tízmillió forintot az állam részéről. A váci városvezetés tehát a kormányzati ingyenpénzről is lemond. Matkovich ennyire képtelen együttműködni, akkor is, ha az a segítségét, támogatását ajánlja fel. Pedig még Karácsony Gergely és a vidéki ellenzéki polgármesterek is egy sor színház esetében a közös működtetés mellett döntöttek. A botrányt botrányra halmozó Matkovich Ilona azonban még náluk is összeférhetetlenebb.
Cselekvés és eredmények helyett folyamatos panaszkodás és másra mutogatás
Mindeközben a polgármesteri kétszínűség netovábbja, hogy olyankor, amikor a váciak bajba kerülnek, vagy felmerül valamilyen városi probléma, Matkovich mindig az államtól várna többlet segítséget. Amikor meg az állam adna segítséget, azt meg nem kéri.
Erre igyekezett hivatkozni akkor is, amikor kiderült, hogy számtalan család veszíti el jövedelmének tetemes részét azzal, hogy az önkormányzat 100%-os bérmegvonással állásidőre küldi őket, és Matkovich nem volt rest panaszkodni akkor sem, amikor a közös védekezés – mindannyiunk életének megvédése – érdekében a gépjárműadó állam részére történő befizetéséről döntött a kormány. Matkovich sajnálja Vác költségvetésének 1,53%-át is, hogy odaadja veszélyhelyzet esetén arra a célra, hogy minél erősebben tudjon az ország védekezni a járvánnyal szemben. Pedig most ennél egy nagyobb összeget utasít vissza a költségvetésből, melynek kifizetését kormányrendelet garantálná.
Matkovichnak nem számítanak az elfolyó milliók, a leépülő váci köz-, sport- és kulturális élet, csak az, hogy minden döntést végül ő hozhasson, semmi esetre se kelljen senkivel együttműködnie, olyanokkal meg pláne ne, akik kicsit is máshogy gondolkodnak, mint ő. Ahhoz képest, hogy az önkormányzati kampányban párbeszédet és kooperációt ígért, nem kap mást eddig a város, mint önkényeskedést és messzire guruló forintokat.