Elhunyt Hajdú Sándor… Vele kapcsolatban bizton elmondható az, hogy Vácon úgy véltük sokan róla, hogy már több emberöltő óta itt élt közöttünk és valahogy senki sem gondolta volna vele kapcsolatban azt, hogy ez a jövőben bármikor megváltozhatna és valaha is elmehetne közülünk… Rendkívül sokoldalúan élte a váciak közösségi életét, így aki ismerte, mindenkinek akad róla egy-egy másétól merőben eltérő, sajátos története. Lehetne például az is, hogy először tőle lehetett a Pink Floyd-tól az Astronomy Domine-t meghallgatni, amikor behozta a művházba a nagy magnóját, később a Váci Hírnök első szerkesztőjeként vele – mint a legmértéktartóbb, bölcs képviselővel – lehetett együttműködni a város ügyeinek megéneklése közben, vagy az, amikor a Boronkay előtt adott még egy fontos tanítást a hazafiságról, nemzetről, magyar jövőről… A sok Hajdú Sándor emlék közül, most az alábbiakban Bíró György meséli el a magáét. A mindannyiunk történeteiben mégis közöttünk maradó, Sándor bátyánk, Isten nyugosztaljon!
***
Az első szabadon választott képviselő-testületben végzett munkám során ismertem meg őt.
Nem, mint párt-, hanem mint igazi várospolitikust, aki minden döntésében Vác érdekeit tartotta szem előtt. A mindent gondosan megismerő és előkészítő váci képviselő mellett sikerült megismernem egy másik oldalát is, amikor megszerveztem az első Föld Napi Naszály túrát.
Mint gyakorló túrázó csatlakozott a programhoz és mire hazaértünk, már tudtam, hogy ezután én csak a program szervezője leszek, a túra vezetését arra bízom, aki a hegyet nem csak a legjobban ismeri, hanem az ismeretanyagot át is tudja adni a városlakóknak, akik évről évre több százan csatlakoznak a Naszály bejárásához.
Sanyi Bácsi évről évre újabb és újabb útvonalakat talált és újabb ismeretekkel kápráztatta el a résztvevőket, legyen az a Kosdi Szénbánya története, vagy a hegyben található Szentlászló Pénzeként ismert megkövesedett őslénymaradvány. Ahhoz, hogy a túrák évről évre újabb ismeretanyaggal és útvonalakkal bővüljenek ahhoz ő kellett, aki hetekkel előtte már bejárta az útvonalakat és újabb tényeknek, legendáknak nézett utána a levéltárban.
A testületi ülésen érvelő képviselőről kevesen tudták, hogy fantasztikus érzéke volt a gyerekekhez. A Gyadai réti óvodás programon – mióta elvállalta a túravezetést – az óvodák versenyeztek, hogy melyik csoportot vezesse Sanyi bácsi. Miközben mindenki végezte a feladatát, mindig volt egy csoport, ahol egy magas szakállas szikár embert, mint a tyúkanyót körbevették a szülők és az óvodások és figyelmesen hallgatták, ahogy a séta során a hegyről, a természetről mesél. Amikor eljött a pihenő ideje, a zsákjából répákat vett elő, amiket karikára vágott és a gyerekeket kínálta vele, miközben a benne található vitaminokról mesélt. Sanyi Bácsi répái is legendává váltak annyira, hogy a túrákra mi is bevásároltunk, és amikor neki elfogyott a zsákjából óvatosan félre hívtuk, és átadtuk a tartalék muníciót, hogy jusson mindenkinek, aki a jó szó hallatán még kedvet kap a falatozáshoz.
A tavaszi Naszály túrát is ő tervezte el, de panaszkodott a lábára és sikerült meggyőznünk, hogy maradjon és pihenjen, mert azt szeretnénk, ha ősszel meggyógyultan ismét velünk tartana. Azzal a feltétellel maradt, hogy megígértük, felhívjuk a túra közben és jelentjük, hogy hol tartunk. Így is történt.
Amikor hívtam és mondtam, hogy merre járunk rákérdezett, hogy ugye a túrázókkal nem felejtettem el meghallgattatni a kakukk hangját, mert a rét szegletében ott mindig van egy kakukk, amit a városból érkezett gyerekeknek feltétlenül hallaniuk kell.
És a tisztás, ahonnan fák közül felnézve…(kérdezte)
Igen, most haladtunk el ott, de ezt még nem mondtad nekem. (válaszoltam)
Igen, mert most jutott eszemben, hogyha a tisztásról felnéztek, annyira szép kék az ég, hogyha jól figyeltek az ég kékje mögött, a mennyországot is látni vélitek, ahogy visszaintenek az angyalok. (mondta nagy elánnal)
De ezt már nem láthattuk, mert már az „Óriások Pihenője” felé közeledtünk.
Ha vége a nyárnak és eljön az ősz, már nélküle kell elindulnunk a Naszályba, és tudom, hogy meg kell találnunk azt a tisztást, ahol a fák közül, ha kitekintünk, olyan szép kék az ég, hogy látni véljük majd a mennyországot, az angyalokat és talán onnan Sanyi bácsi is visszaint majd nekünk.
Megtiszteltetés volt számunkra, hogy vele túrázhattunk, szeretnénk az őszi Naszály túrán, szeptember 24-én emléket állítani Hajdú Sándornak, és azt együtt felavatni.
Bíró György és BARÁTAI
***
HELYI RENDSZERVÁLTÓK II. – INTERJÚ HAJDÚ SÁNDOR VOLT ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐVEL