Az utóbbi hetek, hónapok városházi és egyéb lakájmédiás hozsannázása alapján biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkező időszakban is sok dicshimnuszt hallhatunk majd városunk újdonsült hőséről – hovatovább már a szobrok is róla beszélnek…
„Ó, drága hölgy, csoda történt, hiszen én, ki több mint négy hónapja megvakultam, miután fátyol borult a szemeimre, lám most újra látok” – ujjongta a Gombás-patak antik hídján Szent Tádé Szent Borbálának, áthajolva a nőalak felé Péter és Pál orra előtt, aztán ordítani kezdett örömében, hogy minél többen meghallják a hírt, még az egyházi- és világi főtéren sorakozó sorstársaik is.
Mert hát tényleg csoda történik mostanság Vácott, miután a jelek szerint megjelent a színen egy mindenható autobot, aki-ami többnyire emelőkosaras haszonjárműnek álcázza magát, és mindent elintéz, amihez kedve szottyan – ágvágástól a téliesítő szoborleplek lehúzásán át a különböző ünneplő zászlók kitűzéséig, mikor, mire van igény.
Már-már tényleg a csodájára jár ennek a szenzációnak az egész világ legalább csaknem kilenc és fél milliós tömege kis hazánk minden tájáról, viszik a hírt a csodatévő autobotról, aki-ami lassacskán feleslegessé teszi az amúgy szánalmasan tehetségtelen városvezető potentátokat, polgármester-asszonyostul, alpolgármesteri kandúrtrióstul, szivárványos koalícióstul, úgy ahogy vannak.
Zárójelben jegyezzük meg: amint az időjárás engedte, a korábbi években is időben lekerült a téli védőcsuha városunk 27 beborításra érdemesnek ítélt mészkőszobráról, csak ez korábban nem volt hírértékű teljesítmény. Most az lett, legalábbis a főkegyenc városházi sajtósok, illetve uraik-parancsolóik szerint.
És ez nagyon szánalmas.
Kiemelt kép: Előtérben Szent Kamillus szobra – Fotó: Ribáry Zoltán/VácOnline
***
A Kőszentes híd (1753-1757)
A Gombás-patak felett átívelő, a váciak által csak Kőhídnak nevezett átkelő az egyetlen ma is látható barokk híd Magyarországon, de Európában is ritkaságnak számít a szobrokkal díszített közúti híd.
A hidat Althann Mihály Károly püspök építtette 1753-1757 között, Oracsek Ignác tervei alapján, Bechert József váci kőfaragó és társai közreműködésével, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak, kikötők védőszentjének a tiszteletére. A faragott káderkövekből rakott, mederpilléres építmény falazott mellvédjéből hat szobortalapzat emelkedik ki. A legkorábbi Nepomuki Szent Jánosé volt.
1 Nepomuki Szent János – a gyónási titok védőszentjeként is tisztelt Nepomuki Szent Jánost egy hídról vízbe dobva ölték meg, így hidakon vízparton természetes a megjelenítése
2 Szent Kamillus – e járványos időkben a szobrok közt a gyógyítás védőszentje is helyet kapott, a betegápoló, kamillánus szerzetes testvérei akkoriban a városban működtek
3 Szent Venatius – az úton lévőket a mélybe zuhanástól védő, római lovagként ábrázolt ifjú szent
4 Szent Borbála – a halállal tusakodók védőszentje
5 Szent Péter és Pál kettős szobra – apostolfejedelmek
6 Szent Thaddeus Júdás – a reménytelen ügyek, a kilátástalan helyzetben lévők segítője
1849. április 10-én a Kőszentes hídon és mellette a sekély Gombás-patakon át tört be a városba Damjanich seregének élén a vörössipkás fehértollas zászlóalj. Parancsnokuk, Földváry Károly vezette a rohamot a védekező ellenfél golyózáporában.