Olvasónk egy „bábjátékmentes” jövő reményében meglepett egy kis váci mesével.
Volt egyszer egy bábelőadás, amelynek Bábmestere színpadiasan és folyamatosan elégedetlenkedett a térség demokratikusan megválasztott szereplőjével szemben. Ezt még azzal is tetézte, hogy kipécézett önmaga helyett – megértve azt, hogy belőle egyszer már nem kért a közönség – egy marionett figurát, és e mesékre fogékonnyal elhitette, hogy így fabábuként akár még tényező is lehet.
A sok dróton huzigált Bábbal – rögtön a megalkotása után és rángatásai közepette – folyamatosan azt szajkóztatták: „Korrupció, korrupció, korrupció… a népeknek pénze erőst lopva van”.
Azonban hamar kiderült, a Báb már a megfaragása pillanatában sem volt hiteles, hiszen az anyám-fiam ügyekbe keveredő Bábmester valódi korrupciós ügyeihez egy szava sem volt.
A Báb később belekezdett az ígérgetésekbe is, arra tett fogadalmat, hogy jobban fogja képviselni az övéit, mint valaha bárki is. Beállt a színpad baloldalára, annak reményében, hogy nagyobb esélye legyen a sikerre, azonban sokan már elsőre felismerték, hogy
a Báb már a fellépése pillanatától fogva szégyentelenül képviselte azt az oldalt, amit még korábban a drótjai nélkül ő maga is megvetett.
Később hiába robbant ki a botrány, amikor a zöld színt svindliző Bábmesternek fia egy csodás parkot elpusztított, fákat vágatott ki és helyébe egy szürke monstrumot épített, a Bábnak ekkor hiába próbálták az ott élők kétségbeesetten felhívni a figyelmét, hogy íme, itt az alkalom, hogy védelmükre kelhessen. Azonban a Báb ekkor megint csak hallgatott és félre nézett, miközben az építtető ámokfutása tovább folytatódott.
Az emberek ekkor végképp megértették, hogy egy Báb sohasem teljesíti majd az ígéreteit. Bár ő és a köre végsőkig tagadta ezt a tényt, ami szinte mindenki számára egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy már senki sem hiszi el, mit fecseg.
A Báb az előadáson csúnyán leszerepelt, a közönség nem kért a műsorából!
A korrupciót hablatyoló Báb igy pontosan azzá vált, ami ellen korábban lázadni látszott. Azóta sem tudja senkisem, hogy miből dollározták ki az előadását.
A nézők most már csak abban reménykedhetnek, hogy az ilyenféle előadásoknak örökre befellegzett, s a következő immár nem bábszínjáték lesz, hanem végre egy hiteles direktor jő, aki valódi változásokat hoz el a közös életünkbe.