„Zászlólengető nők üdvözlik a felszabadítókat, akik nagyon is szerették a
nőket, tessék megkérdezni a még élő akkori hölgyeket, no de hagyjuk a történelmet. Osztrák kisvárosba nem illenek a leporolt kommunista jelképek. Végképpen nem rímel a fasiszta és kommunista két testvér éra múltjának felhánytorgatása” – vallja Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke.
„Nem illik a váci zsidóságtól egykor elrabolt városrésznyi területek
elnevezgetése, éppen az uralmon lévő rezsimek szája íze szerint” – mondja Turai János.
„Nagyon tetszik, hogy a 2. sz. főút pora és kipufogó gázának az illata teljesen beborítja a teret, egyenesen gyerekes kismamáknak ajánlott. Legalább alibiből magas növésű tujasorokkal nem ártott volna elhatárolni a szén-monoxid felhőket és a port. A rögzített padokon üldögélő polgárok és turisták egyenesen a Tibi-bolt kirakatában és bejárati ajtójában gyönyörködhetnek” – tette hozzá.
Turai János szerint „nem Gödre kellene menni szimatolgatni az állítólagos magzatkárosító, szálldogáló oldószerek súlyát, színét és ízét, helyben is voltak és vannak ilyenek.”
„Az Elhurcoltak tere elnevezés miért is maradhatott volna meg, amikor itt nem is volt talán elhurcolás? Könnyen felejthető azoknak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak emlékezni a 80 éve tomboló holokausztra. Az emlékmű felújításáról készült írásban rövid epizódként meg lett ugyan említve a váci zsidóság történetének egy kis része, nem kellően elítélt módon, mert utána jött a felszabadult dolgozók zászló lengetésének boldog kora” – folytatta Turai.
„Az akkori rendszer békét hangoztatott, de csak azért, hogy megszilárdítsa,
bebetonozhassa hatalmát. A város mintegy 1500 zsidó lakosságát ezen a helyen alázták meg. Ruháiktól megfosztva a szakadó esőben, fedél nélkül körbezárva tartották őket. Majd vagonokba zárva vitték onnan a biztos halálba a fiatalokat, öregeket, férfiakat, nőket, gyerekeket, csecsemőket, várandós anyákat, betegeket, mindenkit, aki zsidónak született. Ezeknek a szerencsétlen embereknek a házaiba betelepített lakók sugárzó arccal meneteltek ezen zászlók alatt a boldog jövőbe” – fűzte hozzá Turai János.
„A váci ortodox irányzatú zsidó hitközség városrésznyi épületeit 1962-ben mind
lebontották, a lebontott műemlék zsinagóga helyén épült meg a rendszer gigantikus alkotása, a tízemeletes toronyház, autóbuszpályaudvar és több
lakóház. Könnyen lehetett és ma is lehet birtokba venni olyan területeket, amiknek a tulajdonosait elpusztították. Hát röviden ennyit lehet a más
földjén boldog, békés, virslis, sörös zászlólengetéseket rendezni” – zárta mondandóját Turai János.