Papp László néhány gondolata Sajdik Ferenc „Vivát Petőfi” kiállítás megnyitója és könyvbemutatója előtt.
Hideg böjti szelek fújnak a tavaszi határban, mégis érezzük a tavasz és a megújulás közelségét. Más ez a tavasz, más, mint a többi. Túléltük a járványt és a háború közelségét, de szenvedünk az inflációtól és vergődünk a többszörösére drágult energia fogságában.
Minket, váciakat még sújtja az az állapot is, hogy létrehozott értékeinket hogyan mentsük meg. Mindezt egy olyan hatalmon lévő ideológiától, amit a város jelenlegi vezetői képviselnek. Erőt, fáradtságot nem kíméltek, hogy felszámolják tárgyi, eszmei, kulturális értékeinket, korábban létrehozott gyűjteményeket számoltak fel.
Ők nem politikai ellenfelek, hanem a kultúra lábbal tiprói és tették mindezt egy közel ezer éves városban, melynek történelmi hagyományai, kulturális életének gazdagsága nem újkeletű. Az itt élők is szenvednek ettől az eszement pusztítástól, a helyi művészek nem értik, mi történik. Nemrég még egy kultúrától virágzó városban éltünk és az ide látogató turisták egy nap alatt nem tudták végignézni a látnivalókat, múzeumokat, gyűjteményeket.
Az a kevés turista, aki ma megfordul városunkban, keresi azt a Hincz Gyűjteményt, amely a múzeum raktárában soha nem lesz világhírű. Szintén nem találják Európa legszebb Öntöttvas kályha gyűjteményét, a kétszeres Kossuth-díjas Gádor István kerámia gyűjteményt, a Duna-parti Nagy Sándor szoborparkot, a Városházán elhelyezett MADI Gyűjteményt, melynek megnyitóján nyolc ország nagykövete és kulturális attaséja volt jelen.
Hiába keresik Szabadi Kálmán hajótervező mérnök Hajómúzeumát és Váci György, könyvkötő mester gyűjteményét, kire az „átkosban” is büszke volt a város vezetése, annak ellenére, hogy ferences rendi szerzetes volt. A Nemzet Sport városában megszüntették a Sportmúzeumot, a Cser Károly Gyűjteményt, akinek első világháborús szoborcsoportja ma is díszíti a város Főterét és egyedülálló a Duna-parton felállított Attila szobra.
De azért nincs veszve minden! Sajdik Ferenc, Kossuth-díjas művészünk Karikatúra Gyűjteménye, ha megcsonkítva is, – nagyon jelentős alkotásokat nem állítanak ki – de látogatható.
A Modern Művészeti Gyűjtemény, amely magában foglalja a váci művészek öt évtizedes munkásságát is, hosszú és kemény harc árán megszabadult a felszámolástól. Ez a kultúra barátainak egyéves harcába került és az egy év elmúltával van miért örülnünk és van mit ünnepelnünk. Jól fizetett komisszárok tüntetéseket szerveztek a gyűjtemény ellen és nem riadtak vissza a folyamatos és gátlástalan sajtóhadjárattól és lejáratástól sem.
Sajnos azzal is együtt kell élnünk, hogy nem tudtuk megmenteni a korábban felsorolt jelentős kulturális értékeinket azoktól, akiknek az lett volna a feladata és kötelessége, hogy tovább gyarapítsák kulturális értékeinket. Ennek az ezer éves városnak fontos része volt mindig is a kultúra és a kulturális turizmus pedig a kitörési pontja volt.
Remélhetőleg a város jelenlegi vezetése belefáradt a kultúra pusztításába, befejezi áldatlan ámokfutását, rombolását Vác kulturális életében, a romok tetején megkezdődhet az építkezés. Olyan gonosz akarattal állunk most szemben, amely elpusztít mindent, csupán azért, mert az elődeik hozták létre. Közös városi akarat kell, hogy legyőzzük ezt a szándékot. A városvezetés nem kommunikál sem a művészekkel, sem a kiállító helyekkel, így azt sem tudták, hogy egy új Sajdik–Petőfi könyv készül és ennek bemutatóját Vácon terveztük hosszú hónapok óta.
A Modern Művészeti Gyűjtemény viszont most meg tud újulni és új dolgokat létrehozni, új értékeket bemutatni.
Sajdik Ferenc, Kossuth-díjas karikatúra művész több évtizedes barátságát élvezve március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön vele együtt ünnepelünk, mert elkészült kedvenc költője, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára „Vivát Petőfi” című verseskötete és a közönség az eredeti könyvillusztrációkat a Káptalan utcai gyűjteményben – időszaki kiállítás keretein belül – tekintheti meg.
Hosszú kutatási munka előzte meg a könyv megjelenését és Sajdik Ferenc életművének fontos része ez a most megjelent kötet. Tolmácsolásában megtudhatjuk, hogy Petőfi többször megfordult Vácon, rövid ideig szülei is itt éltek, a grafikákból, Sajdik Vác iránti szeretete és ragaszkodása is árad. Évtizedek óta tartó barátságunk, a művész és gyűjtőjének közös munkájának eredménye is ez a kötet. Vác Város Díszpolgáraként művein keresztül sokat tett azért, hogy a város girbe-gurba utcáin sertepertélő emberkéket az ő látásmódján és emberszeretetén keresztül mutassa be a nagyvilágnak. Sajdik Ferenc is nagyon szerethető ember és a várost is szerethető formájában tárja elénk. Több évtizedes munkásságában nem lehet megszámolni karikatúráinak számát és rá mindenképpen igaz az a Németh László-i mondás: „megszülettünk, hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz”. Sajdik Ferenc folyton folyvást ezt teszi és nagy vágya, hogy létrejöjjön itt Vácon az ország első Karikatúra Múzeuma. Nagy nemzedék az ő nemzedéke.
A Lúdas Matyin keresztül bemutatta, hogy van helyünk a Nap alatt, a humor mindenen átsegít és az értékek örök érvényűek. Sok művész barátja és kortársa már nincs köztünk, de ő a mai napig fáradhatatlanul alkot, újabb és újabb értéket hoz létre.
Jusson eszünkbe nemzeti Himnuszunk: Isten áld meg a magyart, jó kedvvel… A március 15-i kiállítás megnyitón és könyvbemutatón a műveken keresztül és Sajdik Ferenccel közösen élvezhetjük ezt az isteni áldást.
Ünnepeljünk együtt!
Papp László
