MATKOVICH ILONA A VASÁRNAPI SZÓZATÁBAN ÚJRA A KÉPMUTATÁS MAGASISKOLÁJÁT ADTA ELŐ

A polgármester asszony egy újabb, sziruptól ragadós levélben a béke rendíthetetlen bajnokának szerepében tetszelgett ismét a saját közönsége előtt. Számukra, azért szögezzük le, hogy az érzelgős hangon előadott összefogás jegyében nem kaptak bizottsági helyeket az újraválasztott jobboldali képviselők (még az sem, akit egyenes ágon választott meg a körzete), ugyanezen álságos béke jegyében tiltották ki a Váci Polgári Estet a színházból, s ebben a mostani idillnek álcázott párhuzamos valóságában zúdított vádaskodást a fél városra – amiért máig nem kért bocsánatot (!) –, hogy a váci jobboldal okolható minden váci vandalizmusért.

Ilona, kérem, ez újra a képmutatás magasiskolája volt! Netalántán az lenne csak a béke, ha minden úgy van, ahogy azt Kegyedék erőltetik?

A pályafutását vallásellenes írásokra építő újságíró így ír a székesegyházból kiszüremkedő hangokról. Ha valaki nem olvasta volna e hipokrita sorokat, azoknak idézünk pár mondatot:

„Csütörtök délután orgonaszó hallatszott ki a váci székesegyházból. Vége volt a munkahétnek, nem kellett máshová sietnem, beléptem. A zúgva búgó hang megtöltötte a templomteret, mégis mélységes volt a csönd, és meseszerű a félhomály. A mai koncert próbája folyt éppen. Ezért szeretem ezt a várost, mert tele van tudással, szépséggel és alkotókedvvel. Mert olyan emberek lakják, akik közül sokan, sokat adnak a váci közösségnek.”

Aki látta a Macskafogót, az emberi erénytelenségek eme bölcsen szellemes tárházát, annak a fenti sorok után eszébe kell jutnia e párbeszédnek:
Mr. Teufel: Nagy rabló maga, öregem!
Von Schwarz: Kösz a bókot, de önt senki se múlja felül, Mr. Teufel!
Mr. Teufel: Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni.”

Mr. Teufel und Von Schwarz – Macskafogó, 1986

És akkor álljon itt még egy penetráns mondat az igehirdetéséből:
„Nekem az a dolgom, hogy ennek a városnak választott polgármestereként megmutassam, mi az, ami összeköt bennünket, váciakat a származás, a neveltetés, a hit és a világnézet ellenére.”

Kérem, engedje meg, hogy e sorokat minden egyes sajtókérdésünk után odailleszthessük levelünk végére! Hátha egyszer ez a gondolat válaszadásra késztetheti Önt.