Szívesen megszüntetnénk már a „Nyitott szemmel” rovatunkat, mert lassan a szerkesztőségnek okoznak „szekunder szégyent” azok a városi helyszínek, amelyek szinte helyhatóság „színétől” függetlenül elhanyagoltak, de folyamatosan érkeznek olvasóinktól a romos, elvadult közterületeket bemutató képek. Szinte mindegyik beküldő Matkovich Ilona azon ígéretét kéri számon, hogy hamarosan Vác ápolt, osztrák kisvárossá válik. Levelezőink újra és újra azt kérdezik a városháza vezetésétől, hogy miért nem változott e helyeken semmi sem a megválasztásuk óta, miért nem fényképezkednek az elhanyagolt helyszíneken, hatalomból, döntési helyzetből miért nem ígérnek már semmit sem a megvezetett választóiknak…?
Kísértetiesen emlékeztet ez a helyzet az ötvenes évekre, amikor az egyszeri parasztbácsi bement a párttitkár elvtárshoz, a nyomorúság realitását ugyan érzékelve, de ideológiailag meglehetősen tájékozatlanul megkérdezte: „Elvtárs! Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is?” Új-régi rovatunk kérdése erre a korabeli viccre utal, mert úgy tűnik, nincs új a Nap alatt…
Vásártér
A parlagfüves Deákvár
A Sövény utca és a Meredek utca lépcsője
Cserje utca
Liget
Illegális szemétlerakók városszerte
