Mokánszky Zoltán, a Fidesz városi képviselője a csütörtöki sajtótájékoztatóján ismertette azt az örökségvédelmi hatóságtól nemrégiben kézhez kapott levelet, amiben a hatóság törvénysértést állapított meg, s elmarasztalta a város vezetését a 300 éves műemléképületen elvégzett, a szakmaiságot nélkülöző átalakítások miatt. Kiderült, hogy még a jogszabályi minimumot sem tartották be, hiszen nem tájékoztatták az örökségvédelmi hatóságot, így az tudomásul sem tudta venni a munkálatokat. Az örökségvédelmi hatóság szerinti, elsősorban a jegyzői és polgármesteri kabinet helyiségeit érintő luxusberuházásokat ráadásul épp akkor végezték el, amikor a saját dolgozóitól a teljes bért megvonták. Közben Matkovich Ilona szinte minden ellenzéki sajtónak elpanaszolta, hogy a kormány anyagilag mennyire ellehetetlenítette a vezetésére bízott várost.
Mokánszky képviselő úr a sajtótájékoztatóján ismertette, hogy az örökségvédelmi hivatal miben találta törvénysértőnek az építkezést, s idézte a végzést:
„Az elkészült munkákkal kapcsolatban megállapítjuk, hogy azokat a 68/2018. Kormányrendelet 63. § (1) bekezdés ab) pontja és 64.§ alapján örökségvédelmi bejelentés- illetve engedély alapján lehetett volna elvégezni.”
A továbbiakban elmondta, hogy az elmarasztalásban írottak szerint
a munkálatok megkezdése „előtt, a szakma szabályai szerint lehetővé kellett volna tenni a festőrestaurátori szondázó kutatást a barokk épületszárnyon”.
A Fidesz képviselője hangsúlyozta, hogy azt se felejtsük el, hogy a városvezető felelőssége mellett felmerül a főépítész felelőssége is, aki a különböző médiumokban rendszeresen fenyegeti a lakosságot, hogy egy nyílászáró cserénél vagy a homlokzat átalakításánál komoly büntetésre számíthatnak, ha nem kérik ki a helyi hatóság, vagyis az ő engedélyét. Érdekes, hogy a főépítész ugyan nap mint nap bejár a hivatalba, de nem kérdezte meg épp a saját háza táján senkitől, hogy ennek az átalakításnak van-e engedélye?
A történtek során a jegyző szerepe sem kerülhető meg, hiszen a törvényesség őreként tudnia kellett arról, hogy ez az átalakítás mindenképpen engedélyköteles. Nincsenek információm arról, hogy e két hivatalnok figyelmeztette volna a városvezetést – mondta Mokánszky Zoltán.
Az ügy előzményére rávilágítva a képviselő úr elmondta még, hogy először csak mendemondából értesült a luxusberuházásokról, s arról, hogy a szavakban puritánságot hirdető szivárványkoalíció igényeinek nem voltak jók azok a munkakörülmények, amelyek városházi elődeiknek még kiválóan megfeleltek. Minden előzetes örökségvédelmi szakhatósági engedélyeztetés nélkül csak úgy nekiestek a 300 éves műemlék épület átalakításának, s amit fontos még hangsúlyozni, hogy mindezt titokban, a nyilvánosság kerülésével tették!
Mokánszky Zoltán elmondta, hogy amikor erről értesült, megtekintette és dokumentálta az átalakításokat, s nagyon elcsodálkozott azon, hogy ezek után még a városvezetésnek állt feljebb, hiszen miután lebuktak, hangos vádaskodásba kezdtek a sajtóban. A városházi kommunikációjuk azon a nyomvonalon haladt, hogy csak „elkezdték néhány iroda tisztasági festését”.
A dokumentált építkezés
Erről pedig szó sem volt – hangsúlyozta a képviselő úr –, hiszen egy tisztasági festésnél nincsen falbontás, egyedi ajtók legyártatása, nem falaznak be nyílászárókat, nem csiszolnak parkettát, nem raknak új laminált padlót, nem bontanak lambériát. Ezek tükrében döntsék el a választók, hogy luxusberuházás vagy tisztasági festés történt-e! Annyi nyilvánvaló, hogy ez az eltitkolt, a városvezetők kényelmét szolgáló nagy értékű beruházás a város polgárainak, a váci adófizetőknek több millió forintjába került. Hiába lesz majd bűvészkedés a számokkal, egy független szakértőt bármikor megrendelhetünk, aki könnyedén megítélheti, hogy végül is mekkora volumenű volt ez a „tisztasági festés”.
E luxusigények kielégítése annál is vérlázítóbb, hiszen mindez a koronavírus-járvány közepette történt – jelentette ki a Fidesz képviselője –, a városvezetés pedig egyfolytában arra hivatkozik, hogy mily elviselhetetlen teher a koronavírus elleni küzdelem miatt a közös védekezési alapba történő befizetés. (Megjegyzendő, hogy ez egyébként a költségvetésünknek alig 1,5%-át kitevő összeg!) Ez az egész még inkább luxusberuházás annak fényében is, hogy a városhoz tartozó számos intézményben állásidőre küldték a dolgozókat nulla forintos fizetéssel.
Ezt persze tagadják a városházi vezetők, de engem többen megkerestek és mutatták az új szerződésüket. Nem egy-két esetről, közel száz esetről van szó
– hangsúlyozta Mokánszky Zoltán.
Matkovich Ilona azt ígérte, hogy Vácból osztrák kisváros lesz. Persze, ha ezalatt azt értette, hogy több mint egymillió forint a havi jövedelme, akkor rendben is van, mert ez valóban egy osztrák kisvárosi fizetés, illetve ez a mostani beruházás is osztrák kisvárosi színvonalú volt. Nekem úgy tűnik, ez nem más, mint színtiszta cinizmus, nem lehet másként értelmezni. Így pedig nem leszünk osztrák kisváros, mert szemmel láthatóan elindultunk lefelé a lejtőn – mondta a képviselő úr.
Matkovich Ilona egyik nyilatkozatában sem került szóba ez a luxusberuházás, pedig hetente hallgatjuk a polgármesteri beszámolókat, olvashatjuk, hogy zöld a fű, zöldellnek a falevelek, meg a kormányzatra tett sorozatos panaszokat, de hogy február végén egy ekkora beruházásba kezdtek, arról egy árva szót nem hallottunk. Akkor kezdtek magyarázkodni, amikor már kiderült, hogy titokban felvételeket készítettünk.
Elmondhatjuk, hogy a szivárványkoalíciónak semmi nem szent, állandóan arról panaszkodnak, hogy szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, számos területen megvonásokra van szükség, így meg is szüntették az egyesületek támogatását, szociális megszorításokat hajtottak végre, a kulturális terület támogatását is csökkentették, rengeteg intézménynél elmaradtak a felújítások vagy csak azok töredékét végezték el.
Elmondhatjuk, hogy amióta Matkovich Ilona a polgármester, azóta botrány botrányt követ. Vác szociális megvonásainak híreitől és a polgármester asszony viselt dolgaitól hangos az ország sajtója.
A sajtótájékoztató végén kérdésekre is válaszolt a képviselő úr. AZ ESTV elsőként azt kérdezte meg, hogy megkeresték-e a városvezetést e kérdéseikkel?
Vártuk, hogy mi lesz a fejlemény, annyi derült csak ki idáig, hogy még ők támadtak meg minket, hogy be mertünk menni, megtekintettük és dokumentáltuk a változásokat. A városháza bár a város lakóinak háza, de még nekünk, képviselőknek sem adtak tájékoztatást.
Vajon a fényképek alapján megállapítható, hogy mekkora összeget költöttek erre? – kérdezte meg szintén az ESTV.
Mokánszky Zoltán válaszában kifejtette, hogy nem szakember, de annyit egy szakértői vizsgálat eredményét is megelőlegezve maga is meg tud állapítani, hogy fából készültek az egyedi ajtók (minimum három), és látva az átépítés további részleteit, ez valószínűleg milliós nagyságrendű összeg lehet. Miután napfényre került az építés ténye, azzal vádoltak meg bennünket, hogy nem örülünk annak, hogy munkát adtak a városházi dolgozóknak. Igen, annak örüljünk, hogy az anyagilag kiszolgáltatott dolgozókat a hétvégeken is dolgoztatták?
Szembesítették-e a városvezetést az elmarasztaló határozattal? – hangzott el a helyi televízió szerkesztőségének utolsó kérdése.
Mivel nem a mi szervezetünk, hanem a városvédők jelentették be az akkor még csak a valószínűsíthető, de mára bizonyossággá vált jogsértést, most várjuk a városvezetés állásfoglalását. A határozatban mindenesetre az volt, hogy
nyomatékosan felszólították az önkormányzatot, hogy ezen túl bármilyen felújítási munkát végeznének el a barokk épületen, engedélyt kell kérni majd az örökségvédelmi hatóságtól. Ellenkező esetben bírságolás eszközével fognak élni.
***
Már lapunk is foglalkozott már többször a városházi luxusberuházással, íme pár előző írásunk e témában:
Műemlékvédelmi szabálytalanság gyanú a városházi felújításnál