A koronavírus járvány közepén, a szociális válság küszöbén a váci városvezetés a városházi irodák nagystílű felújításával, kicsinosításával foglalkozik. Miközben arról panaszkodnak, hogy elviselhetetlen teher a közös koronavírus védekezési alapba befizetendő, a költségvetés alig 1,5 %-át kitevő összeg, miközben a járvány elleni védekezés költségeire közadakozást hirdettek, addig a városházi irodák felújítására van pénz. Sokakat felháborít a válság idején a városházi luxus. Sokan kérdezik, tényleg ez most a legfontosabb?
Azt eddig sem mondhattuk Matkovich Ilonáékról, hogy spórolósra vennék a figurát, ha saját maguk megjutalmazásáról van szó. Hatalomra kerülésük után megemelték a saját juttatásaikat, megemelték az alpolgármesterek számát, de mindeközben megemelték a városi adókat is. Úgy tűnik, mióta a balliberális városvezetés beült a városházára, annak anyagilag ők hasznát, míg a váciak csak a kárát látják. Most pedig itt az újabb bizonyíték, hogy nem szűkmarkúskodnak, ha saját magukról van szó: láthatóan nem kicsi felújítás van folyamatban az önkormányzatnál.
Hetek óta a festék- és lakkszag terjed a városházi folyosókon, kipakolt bútorok, egymást érő mesteremberek. Új burkolatok, festékes vödrök, lefóliázott irodák – ezt a képet mutatja most a váci városháza. Nem egy-két hiba kijavításáról, vagy néhány irodáról van szó, láthatóan helyiségről helyiségre halad a széleskörű felújítás. Matkovich Ilona és csapata nem kevés pénzt, sok-sok milliót költhetnek arra, hogy kicicomázzák az irodákat, tárgyalókat. Magukra könnyen költik a közpénzt, a váciaknak már szűkmarkúbban mérik.
Éppen akkor zajlik a drága városházi komfortosítás, amikor országos veszélyhelyzet van, és minden jóérzésű városvezetés igyekszik önmegtartóztató magatartást tanúsítani, anyagilag a közös védekezést támogatni, és minden forintjukat a saját településük lakóinak megvédésére fordítani. Ezzel szemben Vácon sokakat felháborító módon drága városházi felújítás folyik, csak azért, mert a balliberálisoknak nem voltak megfelelők azok a munkakörülmények, amik a korábbi városvezetésnek igen. Akik puritánságot ígértek, most csak úgy költik milliókat.
Nyilván mindenki jobban szeret minél kényelmesebben dolgozni, de ha Matkovichék nem vették volna észre, ezek a napok, hetek, hónapok nem a kényelemről, hanem a megmaradásról szólnak. Mindenki igyekszik összefogni, anyagi javait nem kímélve segíteni a frontvonalban dolgozóknak, Vácon azonban ezek közé az önzetlen emberek közé, úgy tűnik, a városvezetők nem tartoznak bele. Ők csak azzal voltak hetekig elfoglalva, hogy az ingyenes parkolás bevezetését megakadályozzák, és panaszkodni is tudtak az országos sajtónak arról, hogy a gépjárműadóval – csakúgy, mint minden más településnek –, nekik is hozzá kell járulniuk a közös védekezéshez a városi költségvetés 1,53%-ával. Látjuk most már, mitől félhettek: nem marad akkor elég pénzük arra, hogy a drága burkolatokat, nyílászárókat, festékeket megvegyék.
Miért van az, hogy más városok fertőtlenítőre költenek, Vác meg festékre a Polgármesteri Hivatalban? Máshol izolációs kórtermek falait építik, Vácon a Polgármesteri Hivatal szobáit? Máshol az orvosoknak vesznek maszkot, Vácon a csiszoló-lakkozó munkásoknak? Máshol a védekezés az elsődleges, Vácon a saját hivatal?
Nehéz máshogy értelmezni mindazt, amit a felújításról készült fotókon láthatunk, mint színtiszta cinizmusként. Matkovichéknak semmi sem szent, képmutatóan elmondják mindenhol, hogy sajnos szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat egy-egy terület támogatásánál (pl. szociális ellátás, színház, kulturális egyesületek, kiállítások), más, valóban szükséges felújítások esetében félmunkát végeznek csak, mindeközben pedig a városházi falak mögött nemcsak a magasabb fizetést szavazzák meg maguk számára, hanem milliós felújításokba fognak, városházi irodákat csinosítgatnak közpénzből. Botrány botrányt követ Matkovich Ilona polgármestersége alatt.
Szögezzük le: járvány és válság idején nem a városházi luxus a legfontosabb. Ilyenkor minden forrást a betegség megelőzésére és szociális bajok orvoslására kell fordítani. Most a kórtermekre kell koncentrálni, nem városházi vezetőknek szebb tárgyalót építeni. Matkovich Ilona osztrák kisvárost ígért Vácból, de az elmúlt félévben nemhogy ebbe az irányba indult volna a város, hanem úgy látszik, igencsak kezd a lejtőn lefelé haladni.
