VÉGKIÁRUSÍTÁSBA KEZDETT A VÁROSVEZETÉS AZ ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONÚ INGATLANOK ESETÉBEN

A január 31-én tartott évnyitó képviselő-testületi ülésen a balliberális döntéshozó többség ismét futószalagra tette városi tulajdonú ingatlanok értékesítését, miközben Matkovich Ilona polgármester az ellenzéki ellenvetésekre, elsősorban Pető Csilla és Mokánszky Zoltán kérdéseire folyamatosan azt szajkózta az elnöki asztaltól, hogy a helyhatóság elsősorban adósságszolgálat fedezetéül kénytelen eladni lakásokat és üzlethelyiségeket ilyen nagy számban is.

Az itt kisebbségben lévő kormánypárti képviselők többek között azzal érveltek, hogy legalábbis feltűnő, hogy az önkormányzatnak állítólag nem érné meg felújítani, még értékesebbé tenni egy-egy eladásra jelölt ingatlant, miközben szinte sorban állnak a vevőjelöltek, akiknek viszont a jelek szerint nagyon kedvezőnek tűnik a vételár.

Döntés született többek között a Március 15. tér 16 – 18., fszt. 10. alatti nem lakás célú ingatlan eladásáról 35 millió forintos vételáron. Ugyanebben az értékes főtéri épületben eladja a városvezetés a fszt. 4. és fszt. 5. alatti üzlethelyiségeket is, együttesen 23,5 millió forintért. Még mindig ennél a háznál maradva új tulajdonosa lehet a város helyett a fszt. 6. és fszt. 7. alatti bolthelyiségeknek is; ebben az esetben összesen 32 millió 150 ezer forintos vételáron.

Tehát csak a fent említett főtéri házban öt ingatlant vert dobra a városvezetés döntéshozó többsége.

Ugyanakkor döntés született a Széchenyi utca 29., II. em. 6. szám alatti lakóingatlan értékesítéséről is nyílt pályáztatás útján, 35.759.436 forint induló vételárral, több érdeklődő esetén 100.000 forintos licitlépcsővel.

A Matkovich Ilona polgármester elmondott vagy leírt szövegeiben állandó fordulatként fel-felbukkanó felelős és sikeres gazdálkodás az lenne, ha a városvezetés számottevő mértékű beruházást tudna felmutatni, illetve ha a takarékoskodás nem elsősorban nyitva tartási korlátozásokkal (polgármesteri hivatal, uszoda, könyvtár, múzeumok) valósulna meg, hanem feleslegesnek, hogy ne mondjuk gyanúsnak tűnő közpénzkiadások megnyirbálásával.

Akkor talán nem kellene „végkiárusításban” ilyen feltűnően nagy számban és erőltetett menetben dobra verni városi tulajdonú ingatlanokat.