LAPSZEMLE: LEVÉL EGY NEM ANNYIRA KEDVES CÍMZETTNEK, KÉRDÉSEK AZ EURÓPAI ÉS HAZAI JÖVŐRŐL

Újra számos figyelemre méltó ismeretterjesztő, elgondolkodtató, hiánypótlóan tudósító írást közöl a város egyetlen számottevő, szemlézésre érdemes lapjának megmaradt kifejezetten helyi újság, a Váci Polgár havilap legújabb, januári száma.

Rendhagyó módon kezdjük a címlapfotóval, hiszen igazán megragadó Wachtler László havas felvétele a megújuló székesegyházról, annál is inkább kiemelendő a kép, mert a szerző az Időkép portálra is küldött egy kiváló hajnali felvételt a Váci Egyházmegye főtemplomáról, s jó együtt látni ezt a két képet.

A publicisztikai írások sorában Kucsák Gábor felelős szerkesztő vezércikkét értelemszerűen az új év társadalmi-politikai értelemben vett fő kérdéseivel zárja, érzékeltetve a szavazások fontosságát:

„Vajon mit tartogat számunkra 2024? Marad a régiben a bús európai élet, vagy új szelek fújnak majd és észhez térnek az európai emberek? Nagy kérdés ez. Vajon nem lenne késő már? Ami rajtunk múlik, tegyük meg! Mindent lelkiismeretünk szerint tegyünk!”

Egész egyszerűen briliáns remeklés Szórád Ágnes főmunkatárs „A szuverenitásról” című kolumnás írása, mely – Mikes Kelemen rodostói fiktív leveleinek stílusát kölcsönözve – egy leginkább haza szóló üzenet, címzettként Ursula von der Leyen-t, az EU hatalmi mámoros, s ettől a mámortól egyre inkább megbuggyanni látszó fővezérét feltüntetve:

„Édes néném, tisztelje és becsülje hazámat, ha nem is szereti. Igaztalanul pedig ne üssön rajta. Népének szuverenitási jogát, mint azt az EU-s alkotmány rögzíti, kötelessége kédnek tiszteletben tartani és méltóságát országomnak tudomásul venni… Ezért hát édes néném, ha más nemzeteknél nem is tapasztal ily nemzetben maradó vágyat és szuverenitásért való kiállást, az gyöngesége annak az országnak…”

Juhász Péter főmunkatárs „Ember, vigyázz! Figyeld meg jól világod!” című sorozatában ugyancsak előtérbe állítja az uniós választások kérdéseit:

„Azért fog provokálni az új évben is a »meleg büszkeség«, mert mi »hidegek« már nem tudjuk, kik és miért vagyunk? Lesz-e a nemzetben elég erő, hogy a választások idején is tudja, kik és miért vagyunk? A politikusaink az új évben… tudni fogják, hogy kik és miért? Hallunk-e ismét beszédet Szent István napján Orseoló Péter érdemeiről (utalás Matkovich Ilona polgármester tavaly augusztus 20-ai, gyomorforgatóan félrecsúszott, csúsztatásoktól és történelmi tévedésektől hemzsegő szónoklatára – a szerk.), vagy megértjük végre: nemzetünk mindig, minden belső bajával együtt is független, és a mások ránk kényszerített akaratától szabad akart lenni!?…”