Hazánkban legelőször 1956 júniusában tartották meg – naná, hogy szovjet mintára! – a költészet napját. Abban biztosak lehetünk, hogy nemzetünk nem sokat köszönhet a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztályának, de talán ezegyszer mégsem tévedtek azzal, hogy 1963-ban ezt az ünnepnapot József Attila születésnapjára, április 11-re rögzítették. Eleinte persze a fő célkitűzésük csupán a munkásmozgalmi líra népszerűsítése volt, de vesztükre éppen arra az alkotóra esett a választásuk, aki elsők között nevezte nevén a „fasiszta kommunizmust”.
Az igazán nagy versek – amelyek olykor fel-felbukkannak emlékezetünkben a válságos, boldog, gyötrődő vagy nagy felismeréseink pillanataiban –, legtöbbször nem eposzi méretűek, sőt a leginkább megérintőek talán éppen csak pársorosak csupán. Íme három rövid vers, amelynek mindegyike egy-egy olyan mikrokozmosz, ami arra szolgál, „hogy beiktassa szíveinket a világ összefüggéseibe”.
József Attila:
Amikor verset ír az ember…
Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó,
Szilágyi Domokos:
Még alig alkonyodik
Meztelen arcú emberek jönnek szembe velem
felhőket hasogat késpenge-szemem
neonok halvány csápja kinyúl hogy a sötétet összeszedje
egy áttetsző ecset estét rajzol a szürkületre
mint aki aludt s reggelig elfelejtett járni
szívünk régi ritmusát szeretném megtalálni
ajkad mögött piros szegfű
szemed öblén fehér rózsák
rugdald vérem piros öröm
nyugtasd lelkem fehér jóság
mint ki nem lát nem hall nem él
csak csókol önfeledten
rám esteledett a nap
magamra esteledtem
szemem egész nap fényeket cipelt
görnyedezik
bőröm egész nap óvta jonhomat
jól van ez így
egy láthatatlan küklopsz lehunyja szemét a napot
egy láthatatlan Argosz kinyitja száz szemét ó csillagok
Weöres Sándor:
Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Kiemelt kép: József Attila gyermekkori fényképe