Augusztus elején elköszönt Váctól, itteni közösségeitől Tömördi Viktor fráter, aki mintegy egy évtizeden át szolgált a barátok templomában, közösségeket vezetve, s ugyanakkor az Isten-háza, illetve a hosszú évtizedeken át kihasználatlan monumentális kolostorépület felújításában is főszerepet vállalva. Immár Sümegen, a ferencesek egyik fő központjában folytatja küldetését. Nagy örömmel válaszolt kérdéseinkre, zárszóként köszönetét kifejezve, üdvözletét küldve az itteni híveknek.
– Csaknem egy évtizeden át szolgált Vácott, a barátok templomában, milyen közösségépítő eredményeket, milyen fejlesztéseket emelne ki ebből az időszakból? – kérdeztük Viktor atyát.
– Ha a polgári éveket számítjuk, akkor 14 polgári év volt életemben Vác városához köthető. Ebben az időszakban megismerhettem a helyi templomokat és gyülekezeteket.
A váci ökumenikus imahét például számomra új felekezetek közötti kapcsolatokat és barátságokat mélyített el. A korábbi években ez a nyitott kapcsolati rendszer nem adatott meg.
Az évente ismétlődő egy-egy ökumenikus imahét megnyitotta az utat a különböző keresztény felekezetek felé. A barátok templomának családi szentmiséje, amely minden vasárnap 9 órakor volt, az egyház életkorának a teljességét jelentette: a pár hónapos kisgyermekek és a nagyszülők is együtt imádkozhattak a szentmiséken.
Ebben a közösségben meg kell említenem Judit nénit, aki a drámapedagógiai módszerekkel megteremtette a kapcsolatot a legkisebb gyermekekkel ugyanúgy mint a kamasz fiatalokkal. A szentmiséken mindig volt gyermekekkel való foglalkozás és a szentmisébe való aktív bekapcsolás, a csengőkkel és a kézfogással. A szentmisék egy órája aktív részvételt jelentett.
Az évente ismétlődő Szent Antal liliomszenteléshez és gyermekek megáldásához köthető Te Deum az egy napos aktív közösségi életet jelentette, a közös főzés, a közös játék, a közös együttlét élményét. A templom a liturgikus zenében élenjáró és élményt adó imádságos együttlétet is biztosított. Akár az orgonamuzsika, akár a könnyűzenei egyházi éneklés megteremtette az igényes szentmisék lelki élményét.
Öröm volt számomra is a szentmisék bemutatása. Minden évben nagy sikert jelentett a közös „álarcos farsang” és a gyerekek nyár végi egy hetes, kirándulásokkal egybekötött együttléte.
A legnagyobb élményem a közösség imádságos, vidám, és egymást segítő kapcsolattartása, a gyermekek és fiatalok bevonása a karácsonyi pásztorjátékokba és a nagyböjti keresztúti ájtatosságokba. Isten ajándékának értékelem az elmúlt több mint egy évtizedet, papként megélve egy élő közösség Istenhez és egymáshoz való szeretetteljes kapcsolódását.
– Mit jelent Önnek maga a Géza király téri templom, ami ittléte ideje alatt kívül-belül gyönyörűen megújult, értékelje kérem ezt a történelmi léptékű restaurálást!
– Vác városát nem ismertem korábban. Azt tudtam, hogy Anzelm atya a maga gyógyításaival az egész várost ismeri. Vele az egyszeri személyes ferences rendi élményem az, amikor növendékként meglátogattuk őt az 1980-as években.
A könyvkötészet mindig jelen volt a növendékek életében. Én magam is megtanultam az alapjait, és megismertük Váci György művészi könyvkötő munkáját.
A váci barátok templomában való jelenlétemet mindig Anzelm atya, illetve mellette még édesanyám égi közbenjárásának köszöntem meg. Mivel legendás elődöm a templomot és a kolostort több mint fél évszázadon át a szívén viselte, ezért élem meg ilyen elevenen az Ő égi segítségét.
Ezekben az években olyan barátaim látogattak meg a rendházban, akik szerettek volna segíteni a felújításban. Végül ez a baráti kapocs elnyerte a kolostor teljes felújítását és a templom szentélyének a restaurálását. Ebben benne volt egy holland-magyar baráti kapcsolat és az ehhez kötődő kormányzati segítőkészség is.
A Kilátó megvalósítása mindezekhez kötődik. Az indítékot Mikesy György igazgatónak köszönhetjük. S az álma ezen segítők által megvalósult. Több évig tartó eszmecserék elnyerték a végső megoldást. A Kilátó az egész ország egyetlen olyan központja, amely a megváltozott munkaképességűeket szeretné bevonni a mindennapi munkába. A kolostorépületben immár egy olyan felmérő központ működik, amely több tízezer fiatal számára segít a munkába állásban.
Azt kell mondanom, hogy él ez a központ. Egész évben jönnek a fiatalok és van várakozási idő arra, hogy ezt az intézetet fel tudják keresni. A város tehát ajándékba kapott egy olyan intézményt, amely országosan jelen van a megváltozott munkaképességűek segítésében. Ez a legszebb élményem, az elesett fiatalok felkarolása, a munkát keresők munkába állítása. A polgári magyar kormány mindent megtesz a fiatalok munkába állásának segítéséért. S ez a ferences kolostor épület nagyon jól szolgálja ezt a célt. Megnyugszik a lelkem, ha erre gondolok. Az épület igazán méltó kihasználásának több évtizedes kérdésére ezzel megnyugtató válasz született. Mindezt annak az égi közbenjárásnak tudom be, amely Anzelm atya nevét öregbíti.
A kolostor felújítása mellett a templom öt oltára is megújult, a szentéllyel együtt. Látványos a főoltár színes forgataga. Öröm az oltár előtt állni és az oltárnál szentmisét bemutatni. Mindez a jelenlegi országgyűlési képviselő kormányzati támogatásának is köszönhető. Ez a megújult épületegyüttes nem emberi vívmány, hanem égi támogatásból vált széppé és gazdaggá.
– Egész papi, szerzetesi szolgálatát áttekintve egy közbülső állomásnak tekinti a váci éveket vagy ennél sokkal többnek?
– A zsoltáros szavai szerint az emberi élet „jó erőben lehet tán 70 vagy 80 évig”. Ebben az időben számomra ez a 14 esztendő meghatározó. A 40 esztendős gimnáziumi oktatás mellett kiemelkedő ezen időszak. Egy Árpád-kori romokra épült kolostor megújult. Öröm ránézni. Még nagyobb öröm benne tevékenykedni. Ezt kell megköszönni a Istennek. Ezt a köszönetet sokszor megtettem és ma is megteszem. Életem legfontosabb állomása Vác városa volt. Idegenként csöppentem bele és megszerettem. A Dunáról és a bicikli útról szemet gyönyörködtető látvány a megújult ferences kolostor és templom.
– Most Sümegre, rendje egyik fő központjába vitt az útja, hogyan éli meg ezt a váltást, milyen új feladatok várták, várják?
– Sümeg búcsújáróhely. Ezt a búcsújáró helyet meg kell őrizni. Az elmúlt 20 esztendőben csak Sümegre mentem „pihenni” a ferences kolostorok közül. Egy „üres kolostor” nem tud adni semmit. Meg kell tölteni élettel. Sümeg kolostorába kell a szerzetesi jelenlét. Ezt a papi jelenlétet egy személyben én valósítom meg.
Csodaként éltem meg 20 évvel ezelőtt a halálosnak tűnő balesetből való gyógyulásomat: a drámai esemény előtti napokban is Sümegen voltam és a baleset utáni napokban is. Talán ez ad újra erőt ahhoz, hogy jelen legyek a búcsújárás ezen dunántúli helyszínén. Azt tudom, hogy imaközösség alakult ki azért, hogy én oda kerüljek. Az ima meghallgatásra talált!?
– A barátok temploma közössége már most hiányolja Viktor atya személyes jelenlétét, illetve általában a ferences jelenlétet Vácról, a templomból, mit gondol, betöltődhet újra a jövőben ez az űr?
– Az élet megy tovább. Nincs űr. A hívők elfogadták a helyzetet és továbbra is járnak templomba. Talán személyemben megismertek egy ferences szerzetest. S ez által bővebb az ismeretük. Ahogy eljöttem, azonnal folytatódott minden. Úgy, ahogy előttem is, amikor ott voltam, akkor is, és most is. Vác-Alsóvárosnak van plébániája és vannak papjai, akik örömmel mutatnak be szentmisét a megújult barátok templomában.
– Mennyiben igyekszik tartani a kapcsolatot a váci hívő közösségeivel, kisebb csoportjainak tagjaival, megoldható ez valamilyen szinten? Ellátogat majd Vácra egy-egy jelesebb alkalomkor?
– A kapcsolattartás az idő függvénye. Tudom, hogy bármikor visszamehetek és örömmel fogadnak. Ez adja a legnagyobb megnyugvást. Lajos püspök atya vendégszobája is mindig nyitva áll előttem. De a családi kapcsolatok is jelen lehetnek újra és újra.
– És végül kérem, ejtsünk szót egy szomorú aktualitásról: még távozása előtt igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy az önkormányzat ne terjessze ki a fizetős parkolási övezetet a Géza király térre is, hogy fogadta a városvezetés az ellenvetését, érvelését?
– Amikor megtudtam, hogy a templom tere a turistaszezonnak kinevezett időszakban jóformán egész héten fizetős parkolózónává minősül, akkor úgy éltem meg, hogy Vácról el kell mennem. A családos szentmisék ellehetetlenítését nem tudtam volna lelkileg megélni. Egy keresztényellenes városi légkör engem megbénítana. Egy pap, egy kántor, egy takarító nem állhat meg bármikor a templom előtt autóval? Ez egy ordítóan egyházellenes megnyilvánulás.
Egy ilyen városi légkörben működni lelket tipró helyzet. A városvezetés örül ennek az új helyzetnek, mert így megnehezítik sok vallását gyakorló család, ember templomba járását. A város magas különadót vet ki azokra, akik szeretnének templomba járni. Ezen különadó nélkül is meg kell élnie egy városnak. A hétköznapi parkolási adó pedig itt azokat a családokat sújtja, akiknek gyermekeik megváltozott munkaképességűek. Hiszen a Kilátó, mint intézmény, ezen családokat segíti.
Különösen nagyon elkeserítő, hogy ezen új díjfizetési kötelezés éppen a hitüket gyakorlókat és azon családokat sújtja, akik megváltozott munkaképességű gyermekeket kaptak Istentől ajándékba. Most már azért is imádkozom, hogy mielőbb megváltozzon ez az új helyzet.
VÁCI POLGÁR/Ribáry Zoltán