VÉDJÜK MEG ÉRTÉKEINKET, MERT NEM JÓ IRÁNYBA HALAD A VILÁGUNK! – BESZÁMOLÓ AZ ORGANIKUS PEDAGÓGIA ELSŐ KONFERENCIÁJÁRÓL

A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola Organikus Pedagógia Módszertani Központja szeptember 8-án tartotta első konferenciáját a budapesti campusán, ahol a Kentenich-féle organikus pedagógia elkötelezett szakemberei arra a közös megállapításra jutottak, hogy meg kell védeni hagyományos értékeinket!

Az Organikus Pedagógia hazai meghonosítója, dr. Pécsi Rita azzal a szándékkal hozta létre az alapító társakkal az Organikus Pedagógia Egyesületet és hívta meg az ország minden részéről a hallgatókat, előadókat, hogy a már meglévő műhelyek egymásba kapaszkodva, hálózatba fonódva eszközzé váljanak az élet szolgálatában, hogy a tudomány legújabb eredményeitől ötleteket, ösztönzést, megerősítést is kapjanak, hogy olyan következő generációt tudjanak felnevelni, akik szembe tudnak úszni az árral, akik a krisztusi értékeket az élet legalapvetőbb normáinak tekintik.

Dr. Pécsi Rita és Horváth Szilárd

Felföldi László pécsi püspök, a konferencia fővédnöke arról beszélt, hogy

most rajtunk a sor, hogy ebben a közösséget szétszedő és a közösséget valahol más irányba vivő életben újra megpróbáljuk az egységet megteremteni.

Püspökként a frontvonalról érkezett, ahol a kérdésekre azonnali, jó válaszokat kell adni, és azok csak közösségekben születhetnek meg, a szív legmélyén. Eddigi életünkhöz képest mindenképp irányváltásra van szükség.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógiai Egyesület alelnöke a tudomány és az élet valós kapcsolatáról beszélt, hogy

a pedagógia valóban a tudomány és az élet násza.

Az ókori filozófusok ránk hagyták a logikát, a középkor az autoritást, a tekintélytiszteletet, az újkor a kísérletre hagyatkozott, ma a tapasztalat segít abban, hogy ezek együttesével eligazodjunk a sokszor bonyolultnak tűnő világban. Nem jutunk ma hitelesnek tartott pozitív eredményre másképp, minthogy meghallgatjuk egymást, és megszűrjük a kapott információkat, majd a logika, az autoritás és a tapasztalat alapján csak azt fogadjuk el, ami mindegyik szűrőn átment. S ez a szűrő az a közösség, melyet tudományosan nevezhetünk hálónak is.

Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont vezetője előadásában Csermely Péter, Kopp Máriának és férjének kutatásait idézve a hálózat erejéről, a közösségben rejlő lehetőségekről szólt, nemcsak a tehetséggondozás szempontjaiból. Mitől boldog az ember? Mitől boldog a hívő ember? Miért él tovább a hívő ember, mint az az ember, aki nem hívő? Döbbenetes visszaigazolása annak, amit egyébként mondunk, gondolunk, hogy

már tudományosan is alátámasztott tény, hogy a hívő ember tovább él és boldogabb életet él. Aki közösségben, hálózatban éli az életét, akár másfél évtizeddel is tovább él a kutatások alapján.

Földi László, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke, a hírszerzés műveleti részének valamikori irányítója a szabadkőműves, a munkásmozgalom és a titkosszolgálati háló sajátosságairól beszélt, amelyek tagjai kiválasztás alapján, konspiratív módon szerveződnek, nagyon célzatosan.

A munkásmozgalom, a szabadkőműves páholy világa azért más, mert saját érdeket képviselve behálózzák a politikát, az állami struktúrákat, saját embereket raknak bizonyos pozíciókba, és megszervezik, hogy hozzáférjenek a számukra fontos információkhoz, és ily módon építkeznek, tehát befolyást gyakorolnak alapvetően ezekre a rendszerekre.

A titkosszolgálatra is igaz a leglényegesebb közös nevező, hogy befolyást kívánnak gyakorolni a körülöttük lévő világra, de ők egy nemzet védelmére szakosodnak.

Ma is van egy nagyon erős hálózati képződmény, amit mi NGO-knak hívunk, a háttérben létezik és a világot a saját érdekeinek megfelelően akarja igazgatni. A létező legmélyebben próbál a társadalomba behatolni, minél szélesebb tömegeket próbál meggyőzni a maga igaza mellett, ezért olyan címszavakat használ, mint a szabadságjogok, a zöld mozgalmak és minden olyan történet, amelyik az emberiség szempontjából fontos, követhető és követendő is. Igen ám, csak miközben formálissá tette a létezését, kilépett a konspirált rendből. Tömeget gyűjt, és ez a tömeg az az erő, amivel nyomást gyakorol a politikára, a döntéshozókra, és mivel temérdek pénz áll mögötte, mindenkit és mindent meg tud vásárolni a saját céljai eléréséhez.

Ő dönti el, hogy a politika milyen döntéseket fog hozni. A politika gyengesége, a hálózat ereje elképesztő életveszélyt jelent ránk nézve azért, mert hiába fordulunk a politikához segítségért, gyakorlatilag a politika ereje minimalizálódott.

Számos nyugat-európai példával igazolta ezt, ezért ezeket a tényeket tudatosítanunk kell ahhoz, hogy érdemben fel tudjuk venni a küzdelmet ezzel a hálózattal szemben. Hogyan?

Nekünk is hálózatokat kell építeni, sokszor pénz nélkül, de a meglévő hálózatainknak össze kell kapcsolódniuk egymással, azoknak a hálózatoknak, akik az élet normalitását képviseljük, hiszen II. János Pál pápa az élet és a halál kultúrájának az összecsapásáról beszélt. Háborúban élünk, és mindenki a halál kultúráját támogatja, aki a fegyverek és a háború folytatását szorgalmazza, és az áll az élet oldalán, aki a béke megteremtésén fáradozik. Mert Európa békéje nélkül a világnak vége van, mert ha az európai kultúra elvész, ha Európát sikerül elveszejteni, ami a háború tétje jelen pillanatban, (az ukrán front csak egy nagyon minimális epizódja ennek), akkor gyakorlatilag a világ veszett el.

Lehet, hogy kevesebb a pénzünk, de sokkal többen vagyunk, mert az ellenfél mögött, a pénz ereje mögött egy törpe kisebbség van, hiába hangos a médiájuk

– zárta gondolatait Földi László.

Őt követte még  Prof. Dr. Sárkány Péter, intézetigazgató egyetemi tanár (EKKE GTK) előadása a lelkiismeret csiszolásáról, valamint Teresa Worowska felszólalása a közösségépítés és a hitre nevelés játékpedagógiai lehetőségeiről.

Délután az életté vált tudomány jelent meg a szekciókban, ahol a résztvevők betekinthettek a már működő műhelyekbe. Organikus Pedagógia alapon szervezett iskolák, óvodák, egyesületek, mozgalmak szabadidős tevékenységek munkáját ismerhették meg, abban a reményben, hogy hamarosan folytatása lesz a konferenciának, hogy ezt a szemléletet minél több helyen és módon be tudják építeni a mindennapok pedagógiájába. 

„Az értelmetlenség érzésének a korában élünk. Ebben a korban a nevelésnek nemcsak az lenne a feladata, hogy tudást közvetítsen, hanem a lelkiismeretet is finomítania kellene, hogy az ember kellőképpen kifinomult érzékével meghallja az egyes helyzetekben megszólaló követelményeket.” Viktor E. FrankI