A júliusi képviselő-testületi ülés után feleslegesen bájolog a városházi portál azzal, hogy az önkormányzat döntéshozó többsége egy jóravaló finn embernek szavazta meg idén a Vác Város Díszpolgára címet. No meg hiába acsarkodik a honlap azon apropóból, hogy a stadionfelújítás valóban sok kérdőjeles beruházása kapcsán hú, de hathatósnak ígérkező intézkedéseket kívánnak foganatosítani. Ezzel szemben az összejövetel fő „hozadéka”, hogy áremelés lesz minden téren, kapaszkodjon hát meg minden érintett!
Matkovich Ilona írásban is megfogalmazott magyarázkodása szerint az élelmiszerek beszerzési árát, az energia- és tápanyag beviteli, illetve a táplálkozás-egészségügyi követelményeket figyelembe véve az érintett intézmények élelmezésvezetői kidolgozták a korcsoportonként javasolt, szeptember 1-től alkalmazandó nyersanyagnormákat, magyarán az első számú város-félrevezető ezúttal is mások háta mögé igyekszik bújni a 10–15 %-os áremelés kapcsán.
A polgármester Mokánszky Zoltán képviselőnek a normaköltség emeléséből egyenesen következő intézményi közétkeztetési áremelések társadalmi hatását firtató felvetésére nagyjából úgy próbált tromfolni, hogy nem érti, mit ért a volt alpolgármester a hatás alatt. Ez őnagysága válasza szerint nagyjából smafu, nokedli, kölesgolyó, vagy bármiféle másféle levesbetét. Frau Dafke úgy gondolja, hogy a „társadalom” amúgy csak egy filozófiai fogalom, és punktum – csupán az a kérdés, hogy ezen megállapításának mi köze a hétköznapokhoz?
Egyébként a testületi többség csont nélkül megszavazta a temetői térítési díjak emelésére, illetve a személyes gondoskodást nyújtó intézményi ellátások után fizetendő összegeknek a növelésére vonatkozó előterjesztéseket is.
Ennyit a mostani önkormányzati többség szociális érzékenységéről, arról, hogy mennyire tudnak úgy súlyozni a költségvetésben, hogy ne a lakosság igya meg a háborús infláció levét.