A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány panaszos szempontot olvasóink jelzései alapján.
Sokan szóvá teszik, hogy vannak olyan helyek, amelyek mintha lemaradtak volna a kaszálandó részek térképéről – erre cinikusan azt mondhatnánk, na, ezek a placcok direkt olyanok, amilyenek, mert valójában állandó méhlegelők, nagyon szeret ezzel az inkább szánalmas, semmint valós érvvel előhozakodni a városvezetés egyik-másik tagja.
Aztán gyakori észrevétel, hogy ha néhol össze is gereblyézik, be is zsákolják utóbb a lenyírt füvet, a kupacok, zsákok sok helyütt hosszú napokig, hetekig ott maradnak, tartalmuk meg-megázva előbb-utóbb a rothadás bűzét kezdi eregetni – lehet, hogy hatalmasságék ezt kellemes illatnak gondolják, ajándéknak szánják, hadd örüljön neki a nép.
Ugyancsak szóba hozzák a panaszosok, hogy sok helyütt igencsak kontár ide-oda kaszálásnak tűnik a nyírás, egy viszonylag ügyesen lekaszált négyzetméter mellett gyakran ott marad egy gazos másik négyzetméter – na, ezt sehogyan sem lehet megmagyarázni, nincs az a szakmai érv.
Ugyebár köztudott, hogy a váci önkormányzat helyenként áttolta a fűkaszálás felelősségét az egyházra, sőt azzal is megpróbálkoztak, hogy a porták előtti közterületek ilyetén rendben tartását pedig a lakosságra hárítsák, büntetés terhe mellett mulasztás esetén.
Nos, olvasóink egyre sarkosabb véleménye úgy összegezhető, hogy a városvezetésnek legalább figyelmeztető sárga lap járna a feladat elvégzése, illetve inkább elhanyagolása kapcsán, mert abban, ami néha történik, nemigen látni semmi rendszert, semmi tervezettséget.
És ellenérvként ne tessenek esetleg azt válaszolni, hogy váratlanul gyorsan nőnek újabban a gazok!
