Bizonyára létezhet olyan kötet, amely a „Kezdő polgármesterek kézikönyve” nevet viselheti, mert sok pályakezdő településvezető kiválóan ismeri azt az egyik aranyszabályt: „Ha semmi sem jut az eszedbe, és semmiféle koncepciód nincs arra vonatkozóan, hogy mit kezdj a rád bízott településsel, aszfaltozz le néhány utat, ez mindig jól jöhet a szavazat-maximalizálás terén.”
A Szent Mihály dűlő elején elkészült kicsiny darab aszfaltozása – annak mind a mérete, mind a hasonlóan rossz állapotban lévő környezetének figyelmen kívül hagyása, mind a PR-tábla akkurátus kihelyezése – juttatta eszünkbe ezt a fenti „ökölszabályt”.
Büszkén hirdeti a városháza táblája ezt a nagyobbacska kátyúzást alig meghaladó tettet: „Épült a város pénzéből, 2 milliós költséggel”. (Hogy mindenki elképzelhesse, alig nagyobb e munka mérete, mint a közelben lévő ház autóbejárója, amit maga az ingatlantulajdonos aszfaltoztatott.)
Sajnálatos, hogy az utcában további más irányba semmilyen felújítás nem történt. Ez pedig akkor szembeötlő, ha az alagút alatti, és az az utáni, kettes útra kivezető útszakaszt is megnézzük, amelyek pontosan ugyanolyan kátyúsak, mint amit most kijavíttattak. Ebben az alagútban nagyon nagy az autós és a gyalogos forgalom. Esős időben itt közismerten és régóta megáll a víz. Ha az iskola újra működni fog, legalább 1000 gyerek járhat-kelhet ott, a behajtó járművek a megállt vizet pedig úgy fröcskölik a gyalogosokra, ahogy azt kell.
Ha valamit meg kellett volna a feltehetően szűkös központi költségvetésből valósítani, akkor meglehet, hogy fontosabb lett volna az alagút alatt átmenő útszakasz. A fenti részről így elmondható, hogy egy igazi látványberuházás volt, ami kevésbé szolgálhat gyakorlati célokat.
Persze, ha ezek a területek nem a város gondozásába tartoznak, akkor egy valós koncepció mentén akár érdemes lett volna tárgyalni az illetékes útfenntartókkal. De ez a lecke már talán csak a „Haladó polgármesterek kézikönyvében” található meg.