Kis Domonkos Márk távozását követően, hétfőn állománygyűlést tartottak a Váci Dunakanyar Színházban, melyen részt vett a fenntartó részéről Matkovich Ilona polgármester asszony, Iványi Károlyné kabinetfőnök és Inotay Gergely alpolgármester, bár utóbbi kettő nem intézett közlést a jelenlévőkhöz. Matkovich a dolgozók figyelmébe ajánlotta facebook oldalát, hogy megismerjék álláspontját a színház vezetőváltását eredményező helyzetről, amelyet állítása szerint természetesen nem ő idézett elő és nem ő hagyott elfajulni. A korrektség jegyében természetesen felhívta a figyelmet arra, hogy Kis Domonkos Márk is írásba öntötte véleményét, amit szintén megismerhetnek a dolgozók, valószínűleg az eszébe sem jutott, hogy ők maguk elszenvedték az elmúlt terhelt hónapokat, így első kézből tapasztalatokat szerezve tudják kialakítani saját véleményüket. Az ott dolgozókat nem lehet pár facebookos poszttal megtéveszteni.
Az új színházigazgató asszonnyal együtt minden munkavállalót biztosítottak arról, hogy bizalmat kapnak a továbbiakban is, de nem engedhetik az esetleges ellenségeskedést, így kifejtették a lojalitás iránti elvárásukat. Matkovich Ilona és az eddig jogi és igazgatási beosztásban tevékenykedő új színházigazgató asszony rövid, szakmai és gazdasági víziót nélkülöző, ám a fenntartó szerepét hangsúlyozó beszédük után terveikről kérdezte a munkavállalókat. A jelenlévő munkavállalók közül mindössze 3-an jelezték, hogy egyelőre még az intézmény kötelékében maradnak. A nap végéig a korábban felmondottakkal együtt 14 távozó dolgozót mutatott a mérleg.
Persze egy nagy visszatérő is akadt, hogyhogy nem pont március 2-ra virradóra vált másfél év után újra keresőképessé, aki késve érkezvén majdnem kimaradt a terveiről való megkérdezésből, bár a munkába állás időzítése mellett arra is sokan mertek volna nagy összeget tenni, hogy ezek nem ismeretlenek a városvezetés előtt.
Ahogy korábban az ES TV műsorában, úgy a színházi nyitó ülésen is egy dolog volt fontos a polgármesternek: a lojalitás. És ezért nem túl nagy ár akár a váci kulturális élet teljes szétverése sem neki.
Manapság ritkán látunk igazi, hősies, önzetlen, bajtársias kiállást a hétköznapokban. Hát, most a Váci Dunakanyar Színház (volt) dolgozói alaposan feladták nekünk a leckét. Kiálltak a kultúra függetlensége, a volt igazgató teljesítménye mellett, és nem hajtották meg fejüket az új hatalom lojalitást követelő nagyságai előtt! Bravo!