Nehéz időket élünk. Én, mint az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke, holland állampolgár, érzem ezt a saját bőrömön is, immáron a szó legszorosabb értelmében. (Időnként itt-ott viszket, de ezt hősiesen viselem a nagy cél érdekében, amely mindennél előbbre való.) Büszkén hirdetem: nekem és a haladó, európai polgároknak is hasonlóan kell cselekedniük, másképp hogyan törhetnénk borsot a gaz Putyin orra alá? Meg kell őt szívatni, még akkor is, ha „fájni fog”.
Ezt az utolsó két szót az egykori nagyszerű magyar miniszterelnöktől, Bajnai Gordontól vettem kölcsön, aki a tanulatlan, ostoba, bőgatyás, pincében gombaként, trágyán nevelkedett vidéki választóknak köszönhetően csak nagyon rövid ideig lehetett hivatalban, bár ez alatt is maradandót és felejthetetlent alkotott. Munkásságát többek között fél tucat öngyilkosságba kergetett libatartó fémjelzi, akik vélhetően Fidesz szavazók lehettek, így nem olyan nagy kár értük.
De most ne róluk beszéljünk, legyek inkább én a főszereplő, Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans, holland politikus. Május 6-án leszek 61 éves, én már csak pontosan tudom, mi kell a népnek, mi kell ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok legyenek.
Éppen ezért most elmesélem, hogyan telik egy hétköznapom a családom körében, amelyből bárki példát meríthet még a messzi Dunakanyarban is.
Reggel fél hét van, kelni kell, mert vár Ursula, (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – az asszony nem is kell mögé, nehogy még megsértődjön…), hogy egyeztessünk a magyarok elleni büntető intézkedéseket illetően, ez tehát egy fontos nap.
A hálószobában teljes a sötétség, mégsem kapcsolom fel a világítást, majdcsak kibotorkálok valahogy a fürdőszobába, ahol már vár a finom kis hideg tegnap esti lábvizem. Ne felejtsem el ketté önteni, mert az egyik felével cicamosdást végzek, a másik meg kell a WC leöntéséhez. Mi ilyen spórolós család vagyunk, nem folyatjuk a drága vizet nyakra, főre, a bojlert is rég kikapcsoltuk. Minek. A hideg víz sokkal egészségesebb, persze azt is módjával…
Csak ne kellene ennyire vizelnem, inkább visszatartom, azzal is edzem a vesémet és nem pazarlom feleslegesen a vizet. De jó is azoknak a magyar parasztoknak, akiknél még áll a klasszikus budi, kellett nekünk a civilizáció.
Úgy döntöttem, ma a fogmosás is elmarad takarékossági okokból, a tegnapi rágógumim még jó lesz, hol is lehet? Persze-persze, ott van valahol a konyhában az asztal lapja alá nyomva, bekapom azt. A mosdáson túl vagyok, a WC-t leöntöttem, gyorsan öltözzünk.
Este kiakasztottam az alsónadrágom és a zoknim az erkélyre, hogy szellőzzön jól ki, mert már tegnapelőtt is erősen szaglottak estére, de ma még jó lesz mindkettő.
Most látom, mennyire hosszú a szakállam, én hülye, a nagyfater kézi hajnyíróját már rég kidobtam, az elektromos meg rengeteget fogyaszt. A fenébe… Kellett nekem megígérni Greta Thunbergnek, hogy a negyedére csökkentjük a Timmermans-család biológiai lábnyomát.
Huhhh…! De hideg ez az ing, öt napja hordom, éjszakánként szellőztetem, most már jöhetne egy kis eső és akkor a mosást is megspórolhatnánk. A vasalást elfelejtettük, az elektromos áram nem arra való. Ne felejtsek el magammal vinni két vastagabb pulóvert, mert az EU épületében kikapcsolták a fűtést, és a vízszolgáltatás is csak óránként öt percre érhető el. Rohan is mindenki a mosdóba… Gyerünk gyorsan, felpattanok a bringára, irány a munkahely.
Néhány órával később. Rettenetesen átfáztam, ez az esti kerékpározás nulla fokban mégiscsak egy idióta gondolat. Ki is találhatta ki? Nem, az nem lehet, hogy én voltam…! Még nincs vége a napnak, át kell szaladnom a szomszédos szupermarketbe, mert otthon elfogyott a mécses és az egyik virágcserepet is leverte valamelyik szomszéd gyerek. Megállapodtunk a barátainkkal, hogy esténként összejövünk, mert úgy könnyebb belehelni a nagyszobát.
Hányan és hányan hozunk áldozatot, nélkülözünk csak azért, hogy Putyinnak rossz legyen, hogy maradjon a nyakán a gáz és a kőolaj. Majd mi, európai megmondóemberek megmutatjuk, milyen a nyugati virtus.
Mit nekünk a hideg, a vízhiány, hogy az autóink a fűtetlen garázsokban rozsdásodnak, mert már tankolni sem tudunk. A szent cél vezet: térdre kényszeríteni Oroszországot, minden áron, még ha belerokkanunk is.
Olyan jó lenne most zuhanyozni egy nagyot minden időkorlát nélkül, csak élvezni, ahogyan folyik végig a testemen a víz, átjár a forróság, de egyelőre ez csak álom. A tusolást úgy rövidítettük le, hogy minden nap más-más testrészünket sikáljuk meg. A feleségemnek ma a jobb lába, nekem a bal karom a soros, így egy hét alatt végig haladunk az egész testünkön. Persze a gyerekek most boldogok, elmarad az esti fürdés, a fogmosás és kezet sem kell mosni óránként legalább egyszer. Hát kedves váciak, dióhéjban elmondtam, hogyan telik egy átlagos napom a spórolás jegyében és azt javaslom, járjatok el ti is hasonlóan.
Még folytatná, de ebben a pillanatban belép a kórterembe a pszichiáter professzor úr, két marcona ápoló kíséretében, hogy folytassa a beteg kezelését…